Régészeti bizonyítékot találtak a tömeges kihalásra

Egy i. e. 10 950-ből származó (ennél mintegy 250 évvel idősebb vagy fiatalabb is lehet) kőtömb, a híres „keselyűkő” a legújabb kutatások szerint egy (esetleg több) üstökös katasztrofális következményekkel – tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával – járó ütközését is regisztrálta. Az ún. pleisztocén–holocén kihalási esemény (más néven Dryas kihalási esemény) egy hatalmas üstökös mintegy 10 890 évvel ezelőtti felrobbanása miatt következhetett be. Az észak-amerikai kontinensen, a Nagy-tavaktól északkeletre becsapódó üstökös egyes tudósok szerint a jégtakaró egy részének felolvasztásával és a Golf-áramlat időleges leállításával, valamint a levegőbe kerülő aeroszol miatt a közvetlen pusztítás mellett komoly lehűléssel is járt. Számos állatfaj, különösen a nagy testű emlősök nem tudtak megbirkózni életkörülményeik változásával – ekkor haltak ki többek között a gyapjas mamutok, a kardfogú tigrisek, az óriásszarvasok és óriáslajhárok. A teória szerint az üstökös, illetőleg az 1200 évig tartó lehűlés a felelős a paleoindián Clovis kultúra eltűnéséért is.

Az Edinburgi Egyetem tudósai nemrégiben nagy jelentőségű felfedezést tettek: a számos pontos bírált üstökös-becsapódási elméletet – a becsapódásnak ugyanis közvetlen nyomát máig nem találják, ám a platinának és más fémeknek a felszínhez szokatlanul közeli előfordulása miatt a földtani elemzések mégis valószínűsítik – elődeink csillagászati megfigyelései is alátámasztják. Martin B. Sweatman és Dimitrios Tsiktitsis a Mediterranean Archeology and Archaeometry című szaklapban publikált tanulmánya igen nagy vihart kavart szakmai körökben. Nem kevesebbet állítanak ugyanis a szerzők, mint azt, hogy a törökországi megalitok éppen asztronómiai céllal készültek, és egyikük a kihalási esemény jelzőkarójának is tekinthető.

Az üstökös becsapódása előtt a közel-keleti vadászó-gyűjtögető közösségek a kiterjedt vadbúza és árpamezőknek köszönhetően állandó táborokat állíthattak fel, ám a romló éghajlati viszonyok miatt az egyes törzsek, közösségek új típusú együttműködésre voltak kényszerülve, hogy a terményeket megvédjék az állatoktól, kártevőktől, rendszeresen öntözzék és termesszék azokat. Később az állattenyésztés, háziasítás is átfogó társadalmi változásokat indukált, és szervezettebb letelepült közösségek, városok jöttek létre.

Az edinburgi tudósok szerint a Göbekli Tepénél felállított kőkörök évezredeken keresztül összefogták a környező népeket és az égi jelenségek megfigyelésére is szolgáltak – vagyis a becsapódás közvetve olyan nagy hatást gyakorolt az életvitelükre, hogy hosszú nemzedékeken át fennmaradtak az ezzel kapcsolatos ismeretek.

A kutatás vezetője, Martin Sweatman a felfedezésről nyilatkozva aláhúzta: „Úgy gondolom, az észak-amerikai kontinensen nemrégiben kimutatott platina-anomália mellett ez a kutatás gyakorlatilag eldönti, mi okozhatta a kihalási eseményt. Munkánk megerősíti a fizikai bizonyítékokat. Paradigmaváltás küszöbén állunk. Úgy tűnik, Göbekli Tepe az éjszakai égbolt obszervatóriumaként is működött. Az egyik kőtömb pedig a pusztító esemény emlékművének tekinthető, amely a jégkorszak után a történelem egyik legdrámaibb időszaka lehetett.”

A „keselyűkő” állat- és emberalakjainak, absztrakt szimbólumainak analízise azt is valószínűsíti, hogy nem csupán a faunában, de az embereknél is hatalmasak voltak a veszteségek – erre utal a tudósok értelmezésében a kő alján látható fejnélküli emberalak. A tömbök elhelyezkedése és kőfaragásai alapján a létesítmény egyik legfontosabb feladata a meteorok, üstökösök figyelemmel kísérése lehetett, s az absztrakt íráskezdemények a Föld forgástengelyében bekövetkezett változást is rögzítették.

Bár a leletek kora igen impozáns, a kutatók mégsem hiszik, hogy az első csillagászati feljegyzéseket sikerült volna a régészet segítségével fellelniük. „Számos paleolit barlangfestmény és tárgy alkalmaz hasonló állat- és más ismétlődő szimbólumokat – jelentette ki Martin Sweatman. – Ha figyelembe vesszük, hogy csillagászok szerint ez a bizonyos üstökös 20–30 ezer évvel ezelőtt érkezhetett a naprendszerbe, és jól látható, jellegzetes eleme volt az éjszakai égboltnak, nehéz elképzelni, hogy az akkor élő emberek figyelmen kívül hagyhatták volna.”

Rejtélyes szimbólumok

A „keselyűkövön” kívül egyébként Göbekli Tepe számos megalitja alátámasztja a katasztrófa-elméletet a tudósok szerint. Egy másik kövön található rókaalak egy meghatározott szögből bekövetkezett kozmikus eseményre utal. Más alakzatok – így a kígyószimbólumok – szintén egy üstökös közeledtét rögzítik. Két további kőtömbön a Tauridák meteorraj iránti különleges érdeklődést fedezték fel Sweatmanék – az őszi égbolton ma is rendszeresen megjelenő hullócsillagok, az Encke-üstökössel együtt, az elképzelések szerint egy sokkal nagyobb üstökös maradványai és a tömeges kihalási eseményhez is közük lehet. Természetesen a tudósok nem zárják ki, hogy a leleteknek más csillagászati értelmezésük is lehet, ám egységes teória egyelőre – a fent ismertetetten kívül – nem született. További régészeti feltárások is várhatók Göbekli Tepe és a közeli Karahan Tepe lelőhelyein, amelyek megerősíthetik vagy megcáfolhatják e feltételezéseket.

A felfedezések helyszíne alighanem számos lelettel fogja még gazdagítani a tudományt, ugyanis becslések szerint a lelőhely bizonyos részei 95 százalékban feltáratlanok. Itt találhatók az emberiség legkorábbi ismert körtemplomai, amelyek több ezer évvel előzik meg Stonehenge-et. Először a Német Régészeti Intézet kutatócsoportja végzett itt ásatásokat 1996-tól évtizedekig, bár már 1963-ban felfedezték a romokat – csak akkor még sokkal későbbre datálták és nem tulajdonítottak kiugró jelentőséget nekik. A szíriai határtól nem messze fekvő lelőhelyen a felszín alatt több, álló oszlopok alkotta kőkör is található, amelyek más-más stílusban és művészi igényességgel készültek.

A régészek egyelőre arra sem találtak feleletet, mi az oka annak, hogy a belső kőköröket csak néhány évtizedig használták, majd gondosan betemették, újabb és újabb kőköröket alakítva ki körülöttük. Az absztrakt, még megfejtetlen szimbólumok sokasága mellett igen sokfajta állatot felvonultatnak a faragások: oroszlánt, vadtulkot, vadkant, rókát, gazellát, szamarat, kígyót és más hüllőket, számos ízeltlábút és sok-sok madarat is megörökítettek. A T-alakú oszlopok akár embereket is szimbolizálhattak, tekintve, hogy karokat és a hasi részre ágyékkötőt is véstek.

A kőtömbök kifaragásához, mozgatásához igen fejlett szervezés kellett, legalább 500 ember összehangolt mozgatására és természetesen elhelyezésükre, táplálásukra is szükség volt, bár állandó településre utaló nyomokat eddig még nem találtak. A hely minden bizonnyal szakrális jelentőséggel bírt az újkőkori emberek számára, ám az i. e. 9–8. évezredben elvesztette jelentőségét.