Az ópium döntötte romlásba Kínát

A történészek körében nem csillapszik a vita, ami a Brit Birodalom történelmi szerepének megítéléséről zajlik. Természetesen lehetetlen egyöntetű igazsággal szolgálni a „civilizáció áldásainak terjesztője” vagy a „zsarnoki kizsákmányoló” dilemmában, az mindenesetre biztos, hogy az ópiumháborúk a világbirodalom történetének legsötétebb epizódjai közé tartoznak.

Mai világunkban eleve elborzasztónak hat az is, hogy az évszázadokon, talán évezredeken át a világ legfejlettebb, páratlan kulturális, tudományos, államszervezési értékeket létrehozó birodalmát, Kínát valójában egy kereskedelmi mérleg rossz sorában szereplő szám miatt kényszerítették félgyarmati sorba.

Pedig a Kínával a 18. századtól egyre nagyobb volumenben folytatott, elsősorban az olyan luxuscikkek, mint a tea, a porcelán vagy a selyem európai keresletére épülő kereskedelem sokáig hatalmas hasznot hozott a briteknek, ám a 19. század elejére e termékek megdrágulása és a brit belföldi kereslet élénkülése miatt a mérleg már negatívba fordult. A deficit finanszírozására a britek elárasztották a korábban veszteséges gyarmaton, Indiában előállított ópiummal Kínát, ahol az 1830-as évekre már milliószámra váltak rabjaivá az emberek az ópiumszívás halálos szenvedélyének.

A Csing-dinasztia uralkodói hiába próbáltak gátat vetni az ópium beáramlásának, sem a tiltások, sem a halálos büntetések nem segítettek, a feszültség pedig 1839-ben háborúba torkollt. A brit fegyverek ereje gyorsan megmutatkozott, a hatalmas számbeli kínai fölény pedig mit sem ért a hadiflotta ellen: 1842-re brit kézre került Kanton, Sanghaj, Tiencsin és Hongkong is, Daoguang császár pedig kénytelen volt békét kérni.

Fejükbe szállt a dicsőség

A némi eufemizmussal nankingi szerződésnek vagy békének titulált diktátumot 175 éve, 1842. augusztus 29-én írták alá a Cornwallis hadihajó fedélzetén. Bár a könnyű győzelemtől megittasult brit közvélemény egy része túlzottan engedékenynek tartotta a feltételeket, hiszen területileg csak Hongkong szigetének átadására kötelezték Kínát, a nankingi szerződés valójában megnyitotta az utat Kína félgyarmati sorba döntése előtt.

A 21 millió dolláros kártérítés megroppantotta az ország gazdaságát, az európaiak előtt szélesre tárt öt szabadkereskedelmi kikötő a társadalmat szétziláló ópium még nagyobb beáramlását segítette elő, az előnytelen kereskedelmi feltételek pedig tovább könnyítették az ország kifosztását.

A folyamatot végül az 1856-ban kezdődött második ópiumháború tetőzte be, amikor a britek mellett már a koncból részesedni kívánó többi európai hatalom is fegyverrel avatkozott be, és Kína végleg kapitulált a nyugati önérdek előtt.

Borítókép: Angol támadás Makaó mellett az ópiumháború alatt - kép:  Hulton Archive / Getty Images Hungary