Jeep, az amerikai hadsereg bogárhátúja

A jeep vagy dzsip kifejlesztése meglehetősen későn kezdődött, de mint minden eszköz, ez sem előzmények nélkül született meg a tervezőasztalon. Az amerikai hadsereg gyalogsága már az 1930-as évek elejétől kezdve érdeklődött egy kis méretű motorizált jármű iránt, amit elsősorban felderítő célokra akart használni. Kezdetben normál és oldalkocsis motorokkal kísérleteztek, ám azok túl hangosak voltak és terepjáró képességük sem volt megfelelő.

A jeep egy érdekes, és mondhatni egzotikus előzménye volt az 1937 áprilisában elkészült Howie machine gun carrier (Howie géppuskahordozó), amit Robert Howie tervezett. A jármű két embert és egy géppuskát szállíthatott, és lapos kialakítása miatt utasok hasaló pózban helyezkedhettek el. Éppen emiatt volt rövid életű projekt, ugyanis csak korlátozottan volt használható, de méretei már nagyjából megegyeztek a későbbi  jeepével .

A hadsereg tovább kereste a megfelelő dizájnt egy kellően kisméretű, ugyanakkor széles körben használható járműre, így annak illetékes szervei 1940 júniusában felvették a kapcsolatot az American Bantam Vállalattal és elkezdtek közösen dolgozni a Bantam meglévő modelljeit alapul véve. Ekkor már az új járművel szembeni követelmények és kirajzolódtak. A tömeget 1200 fontban (nagyjából fél tonna), a tengelytávot 75 hüvelykben (kb. 190 cm), meghajtását pedig 4×4-es kialakításban határozták meg. A különböző fegyvernemek is megvizsgálták a követelményeket és kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadták. A lovasság szerette volna, ha mind a négy kerék kormányozható lenne, de ezt a szerkezeti és gyártási komplikációk miatt később elvetették.

Miután sikerült végleg meghatározni az új járművel szemben felállított követelményeket és a tervek is nagyrészt készen voltak, vita tört ki a hadsereg bürokráciájában a sorozatgyártást illetően. Voltak akik egy gyorsított folyamat keretében a Bantamnek adták volna a megbízást és a fejlesztést, mások a nyilvános pályázatkiírást akarták elérni. A végül az utóbbi nyert és az új jármű sorozatgyártására pályázatot hirdettek, amelyre a Bantam mellett a Willys-Overland vállalat is pályázott. Az első pályázatot a Bantam nyerte ekkor még csak 70 darab negyedtonnás felderítő járműre, amiket elsősorban csak tesztelésre használtak. A hadsereg a sikeres tesztek után újabb pályázatot írt ki, amelyre már a Bantam és a Willlys mellett a Ford is jelentkezett. A Bantam-mel mint beszállítóval a hadsereg legnagyobb problémája az volt, hogy a vállalat nem számított nagynak a kb. 500 alkalmazottjával és tartottak attól, hogy nagy több száz darabra adott megrendelést nem tudná tartani. 1940 novemberében végül az a döntés született, hogy mind a három vállalattól rendelnek további 1500 járművet. A Ford modelljét nem hivatalosan Pygmynek nevezték el, míg a Willys járműveit Quadnak hívták.

Ez utóbbi jelentősen nehezebb volt ellenlábasaitól, mivel egy erősebb 55 lóerős motort és nagyobb sebességváltót is kapott. Hosszútávon ezzel jó döntést hoztak, mivel az erősebb motor jobb terepjáró képességet adott. A három beszállító a pilot modellek után, de a sorozatgyártás előtt, tovább finomította saját modelljét. A Willys-nél csökkentették a súlyt, így kapva meg a Willys Model A-t vagy MA-t, a Ford végleges modellje a Ford GP jelölést kapta, míg végül a Bantam modellje a 40 BRC (Bantam Reconnaissance Car) lett.

A jármű hivatalos megnevezése ¼ t truck (teherautó) 4x4 volt, amely sorozatgyártására egy újabb pályázatot készültek kiírni 16 ezer darabszámmal. 1941 jelentős része azzal telt, hogy a három vállalat valamint a hadsereg illetékes szervei azon vitatkoztak, ki kapja a megbízást. Végül egy köztes megoldás született, jármű mondhatni győztes dizájnja a Willys modellje lett, amelyet licencelve a Ford is gyártott, így született a Ford GPW. Ez a megállapodás később nagyon fontos szerepet játszott a növekvő háborús igények kielégítésben, ugyanis a Leand-lease keretében egyre több jeep-et szállítottak Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak, valamint 1941. december 7-ét követően az Amerikai Hadseregnek hatalmas szüksége lett a jeepre.

A jeepet végül is egy kooperációs megállapodás keretében a Willys és a Ford is gyártotta, ezáltal sikerült a járművet eléggé nagy számban gyártani, ugyanakkor a különböző gyárakban készült jeepek csereszabatosak voltak.

A jeep elnevezésével kapcsolatban több elmélet is szárnyra kapott, de a legvalószínűbb, miszerint a Willys kezdte el így nevezni saját modelljét, hogy megkülönböztesse azt a Bantam és Ford modellektől. Tette ezt a vállalat több hivatalos médiumon keresztül ezáltal terjesztve el a megnevezést. A név valószínűleg onnan ered, hogy a 30-as években a hadseregben elterjedt becenév volt a jeep az új még nem teljesen kipróbált járművekre. A seregben rendszeresítve volt egy ½ tonnás teherautó is, amit szintén jeepnek becéztek a katonák, ezért az új járművet sokszor csak baby jeepnek hívták.

Egy másik elmélet szerint a jeep név a Ford által gyártott modell a Ford GP kiejtésének egyszerűsített változata. Ezt sokszor General Purpose-ként (általános rendeltetésű) oldják fel, ami téves, ugyanis a GP a Ford belsős jelölése volt. G a Government (kormányzati) célt jelölte, P jelölést pedig a 80 hüvelykes tengelytávot jelölte. Ezért a GP jelölésből eredő nevet tévesnek tartják. A háború alatt a jeep elnevezés még nem volt teljesen elterjedve, a britek például Bantam-nek hívták, mivel az általuk kapott első példányokat a Bantam gyártotta.

A jeepet, amint már bevezetőben is említettem, széleskörűen alkalmazták. Elsődlegesen a felderítésre és mindennemű szállításra, de különböző fegyverekkel felszerelve tűztámogató szerepet is sokszor ellátott. Eredetileg egy amerikai gyalogsági ezredet 36 jeeppel szereltek fel, de 1944-re ez a szám felugrott 149-re. Az 1943-as normák szerint a gyaloghadosztályok 612, míg a páncélos hadosztályok 449 jeep-el rendelkeztek. Mindez természetesen a jeep nagyszámban történő sorozatgyártását vonta maga után. A háború végéig kb. 630 000 példányt gyártottak a különböző vállalatok gyártósorain.

A jeep jelentősen hozzájárult a szövetségesek háborús törekvéseihez; bár elsősorban nem harcjárműnek szánták, logisztikai és egyéb funkciókban betöltött szerepe legalább annyira legendássá teszi, mint a háború híres harckocsijait a Shermant, a Panthert, a Tigert vagy a T-34-est. Hatása pedig talán még azoknál is nagyobb, hiszen a jeep egy mai napig elő márkát/típust hozott létre. Sokan szinonimaként használják a négykerék-meghajtású terepjárókra.

Felhasznált irodalom:

Steven J. Zaloga: Jeeps 1941-1945. Osprey Publishing, 2005.

Steven J. Zaloga: The US Army Jeep at war. Concord Publishing, 2009.

(Borítókép:  A Királyi Légierő hölgy tagja egy kiránduláson az egyiptomi tengerparton 1945. novemberében. Fotó: Imperial War Museums)