Ősi hálózatok nyomában

Erre a meglehetősen fura kérdésre igyekeznek választ találni, s az alapján új hálózatépítési paradigmákat kidolgozni az angliai Leicester Egyetem kutatói. Vizsgálódásaik igen hosszú történelmi periódusra és nagy földrajzi területre, a Krisztus előtt 1500 és 200 közötti tizenhárom évszázadra, valamint a Földközi-tenger mellett élő népekre terjednek ki.

Régmúlt technológiák nyomában

A Hálózatok nyomon követése: kézműves hagyományok az ókori Mediterráneumban és azon túl projektben két másik brit egyetem, az exeteri és a glasgow-i is részt vesz. Több, látszatra egymással köszönőviszonyban sem lévő tudományterület képviselői egyesítik erőiket: történészi, régészeti, kulturális antropológiai és természetesen számítástudományi oldalról egyaránt tanulmányozzák a szerteágazó témakört.

Mivel az időszak munkatevékenységét legmarkánsabban a kézművesség határozta meg (és arról maradt fenn a legtöbb tárgyi emlék), annak a hagyományaiból igyekeznek a jelenre is érvényes következtetéseket levonni. Görögöket, punokat, föníciaiakat, egyiptomiakat és még számos más nép mesterembereit, országon belüli és országhatárokon átnyúló „szakmai hálózataikat” elemzik. Kezdetben arra kívánnak értékelhető feleletet kapni, hogy miért és miként alakultak ki, változtak meg és lépték át országok, régiók, kultúrák határait az általuk használt módszerek, technológiák.

Lin Foxhall, a Leicester Egyetem Régészet és Ókori Történelem Iskolájának igazgatója – és a projekt vezetője – különböző tárgyakra hívja fel a figyelmet: főzőedényekre, pénzérmékre, falfestményekre, szövőszerkezetekre.

„Felkutatjuk a kapcsolatot azok az emberek között, akik készítették, használták az ilyen tárgyakat, és a készítési módot megtanítottál másoknak” – nyilatkozta. – „Vegyük a lábasokat példaként. Formailag és méretben megfelelőnek, főzésre alkalmasnak, hő-ellenállónak kellett lenniük. Kézműveseik vajon honnan tudták az optimális előállítási módot, hogyan égettek ki egy-egy edényt? Miként hagyományozódtak, utaztak, változtak, tökéletesedtek a technológiák?”

Kézműves hagyományok és globális hálózatok

Mindez nyilvánvalóan izgalmas és tanulságos, csakhogy miként kapcsolódik, kapcsolódik-e egyáltalán – a minden mindennel összefügg holisztikus elvén kívül – napjaink számítástudományához, vezetékes és vezeték nélküli hálózataihoz?

Foxhall szerint a vizsgált időszak meglepően sok meghatározó jelentőségű változást és fejlesztést eredményezett, ráadásul olyanokat, amelyek a jelenre is kihatnak. Különösen abban az esetben, ha pontos ismeretekkel rendelkezünk róluk. Például államok jöttek létre és a termelőtevékenységet, megszervezését, illetve az előállított javak fogyasztását támogatandó, új módszereket vezettek be. A különböző technológiák egymásra is hatottak, kialakultak az ismeretátadás eszközei, formái, fórumai.

Főként ez utóbbi és a kapcsolódó termelés-szervezés, tudáscsere keltette fel a kutatók figyelmét, és a régmúlt szakemberei közötti kommunikáció bronz- és ókori módjait szeretnék valamilyen szinten átültetni a számítástudományra.

„A mindenhol jelenlévő globális hálózat interakcióira, produktivitására akarunk megfelelő bronz- és ókori metaforákat találni” – magyarázza Foxhall. – „A számítógépes rendszerek olyan jövőbeli megoldásait, amelyek még szűkös erőforrású környezetben is tökéletesen működnek.”

A megfogalmazások és a célok ugyan túl általánosnak tűnnek, viszont az alapkoncepció nemcsak szokatlan, hanem innovatív is. Érdekes lehet, mit eredményez az interdiszciplináris munka, milyen közvetlen és közvetett alkalmazásokat élvezhet belőle a közeljövő felhasználója, s mondhat köszönetet a régi Mediterráneum kézműveseinek a majdani új paradigma előnyeit élvezve.