Tükörszemű halat találtak a Csendes-óceánban
Bár az 1800-as évek vége óta tudnak a létezéséről, most sikerült először a tudósoknak a Dolichopteryx longipes, közkeletű nevén barnafejű szellemhal egy élő példányát megvizsgálni. A trópusi tengerekben, 500 és 1000 méter közötti mélységben élő halról kiderült, hogy a gerincesek között egyedülálló módon a szemei nem lencse, hanem tükör segítségével közvetíti a látott képet az agy felé.
A bizarr külsejű halnak kétszer két szeme van: egy pár felfelé néz, egy pár pedig, ami szimpla dudornak tűnik a hal oldalán, lefelé. A két szempár által látott képet guaninkristályokból álló tükör közvetíti aztán a retina felé, és ebből rakja össze az agy a teljes panorámaképet. Ez a módszer sokkal élesebb és kontrasztosabb képet ad, mint az állatvilágban megszokott lencse, mégis, a gerincesek 500 millió éves evolúciójában a szellemhal az egyetlen faj, ahol ez kialakult.
Több száz méterrel a víz alatt nagyon kevés fény alapján kell tájékozódniuk a halaknak, abból is több a többi, fluoreszkáló állattól származó, mint a vízen átszűrődő napfény. A 8-10 centis Dolichopteryx longipes számára létkérdés, hogy gyorsan, és minden irányból észrevegye a fényforrásokat, hiszen azok jó eséllyel egy ragadozótól, azaz potenciális veszélyforrástól származnak. Ez a kényszer alakíthatta ki a különleges szemeket a német kutatócsoport szerint, akik a halat a Csendes-óceán déli részén, Új-Zéland és Szamoa között fogták ki (bár az valójában mindhárom óceánban előfordul, a trópusi, és mérsékelt égövek határán).