További Űrkutatás cikkek
A Tau Zero nemzetközi szervezet kutatócsapata a Brit Interplanetáris Társasággal együttműködve indította el az Icarus Projektet. A tudósok célja az, hogy minden alkalmas és elérhető technológiát egybegyűjtve létrehozzanak egy csillagközi utazásra alkalmas űrhajót. Az Icarus Projekt alapötlete nem egyedülálló, harminc évvel ezelőtt egyszer már felmerült a tudósokban a csillagközi űrhajó koncepciója. Az 1970-es évek nagy tervezete a Daedalus Projekt volt. A kitűzött cél akkor egy olyan szonda megépítése volt, ami az 5,9 fényévnyire lévő Barnard-csillagot egy emberi élettartam ideje, azaz körülbelül 50 év alatt képes legyen elérni. Az út nagy részében, 46 évig az űrhajó a fénysebesség nyolcadával haladt volna célja felé.
A Daedalus lényegében egy elméleti mérnöki tanulmány volt, több mint három évtizeddel ezelőtt. Az azóta eltelt időben a tudomány és a technológia óriásit fejlődött" - mondta el Keving Long, az Icarus tervezője. "Szükséges, hogy fenntartsuk az érdeklődést és a képességet is arra, hogy csillagközi szondákat tervezzünk. Most, hogy a terület legnagyobb úttörőinek többsége nyugdíjas vagy már elhunyt, az Icarus Projekt át akarja venni a stafétát, és életben akarjuk tartani az elképzelést, hogy egy nap képesek leszünk más csillagokat meglátogatni. Ez az oka annak, hogy a csapat fele újonc, az egyetemről frissen kikerült szakemberekből áll" - mondta el Long a Space.com-nak.
Az úrhajó megtervezésén 20 önkéntes dolgozik, akik a terv szerint 30 ezer munkaóra befektetésével képesek lesznek létrehozni a mélyűri szonda terveit. A végső eredményeket várhatóan 2014-ben publikálják majd. A tervhez segítséget nyújt sok olyan szakember is, akik annak idején részt vettek a Daedalus Projektben is. A tervezők szerint az elsődleges cél az, hogy a jövendő generációk munkáját inspirálják.
Űrbányák út közben
Az Icarus Projekt egyik elemeként a tudósok felmérik majd, mennyire fejlett jelenleg a fúziós hajtóművek technológiája, és hogyan kivitelezhetőek a Daedalus tervezet elképzelései az üzemanyag előállítására. A Daedalus tervezőmérnökei úgy gondolták, az űrhajó a Jupiter holdjain folytatott bányászatból nyerheti majd a szükséges hélium-3 izotópot. A hélium-3 a közönséges hélium radioaktív izotópja, amelyet magfúziónál lehet hasznosítani. A szakértők ideális nukleáris üzemanyagnak tartják, mivel úgy szabadít fel rendkívüli energiát a fúziós reaktorban, hogy az égése során szinte nem keletkezik radioaktív hulladék. Egyes számítások szerint húsz tonna hélium-3 fedezhetné az USA egy évi energiaszükségletét.
A modern elképzelések szerint nem a Jupiternél bányásznának, mivel az űrbéli infrastruktúra kiépítése túl költséges lenne, a Holdon viszont egyszerűbben megoldható lenne. A másik lehetőség, hogy a nehézvízhez felhasználható deutériumot nyernének az Oort-felhőben, a Naprendszer legkülső határán található aszteroidákból. "Vannak más olyan technológiák is, amelyek használhatónak látszanak, mint például a napszelek befogása, a fúziós meghajtásról azonban biztosan tudjuk, hogy képes azt a teljesítményt nyújtani, ami egy csillagközi utazáshoz szükséges" - mondta el Long. A tudós elmondta, hogy az elmúlt harminc év új kutatási eredményei igencsak megváltoztatták a tervezetet az eredeti Daedalushoz képest. A legizgalmasabbnak azt tartja, hogy az elképzelések szerint a meghajtáshoz akár antianyagot is alkalmazhatnának kis mennyiségekben.
Houston, válaszolj
A meghajtáson kívül az információ cseréje, a kommunikáció is olyan probléma, amire a tudósok megoldást próbálnak találni. Az óriási távolság szinte ellehetetleníti a hagyományos eszközökkel folytatott kommunikációt, mivel a fénysebességgel terjedő rádióhullámok csak jelentős késéssel képesek közvetíteni bármilyen információt vagy utasítást, emellett a módszer jelentős adatveszteséggel is jár. A csapat most többek között különböző lézeres technológiákat vizsgál, amelyek segítségével képesek lennének fókuszált sugarakban továbbítani az információt, de vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint magát a Napot használnák gravitációs lencseként, hogy az űrhajó ennek segítségével kommunikálhasson egy, a mélyűrben elhelyezett közvetítőeszközzel. Mindezzel persze a kommunikációhoz szükséges időt, a késleltetés problémáját nem tudják megkerülni.
A legjobb célpont, amely irányába meg lehetne indítani az űrhajót, a csillagászok szerint jelenleg az Epsilon Eridani rendszer, amely a Földtől 10,7 fényévnyire helyezkedik el, és a vizsgálatok szerint valószínűleg rendelkezik saját bolygórendszerrel. "Az ideális persze az lenne, ha Föld-típusú bolygókat találnánk a lakható régióban. A célpont kiválasztásánál azonban figyelembe kell vennünk a realitást, hogy mi az, ami lehetséges egy 100 évet felölelő küldetésben " - mondta el Long.
A kutatók szándékuk szerint azt is meghatározzák majd, hogy a technológiai fejlődés mikor teszi majd lehetővé egy ilyen küldetés elindítását. A jelenlegi becsélések szerint ez századunk végén, a XXII. század elején, vagy esetleg még később következhet be. Marc Millis, a Tau Zero Alapítvány elnöke szerint amikor felfedezzük az első valóban Föld-szerű, lakható exobolygót, az nagy hatással lesz majd a tudományos közösségre, mivel megteremti a csillagközi utazás iránti széleskörű igényt. Millis szerint az Icarus Projekt tudósai pontosan azért dolgoznak, hogy amikor ez bekövetkezik, az előre gondolkodásnak hála már készen álljunk a megfelelő technológiák kifejlesztésére és válaszolni tudjunk a kihívásra.