Rangos kitüntetést kapott a magyar bolygóvadász

Az American Astronomical Society 1974 óta ítéli oda évente a Newton Lacy Pierce díjat egy-egy 36 év alatti fiatal csillagász kutatónak, aki az elmúlt öt év során kiemelkedő eredményeket ért el a csillagászat területén, mégpedig a csillagászati objektumokról érkező sugárzás detektálásával és elemzésével. 2011-ben a díjat a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics magyar kutatója, Bakos Gáspár nyerte el.

Bakos Gáspár 2000-ben diplomázott az ELTE csillagászat szakán, majd ezután predoktori ösztöndíjjal a CfA SSP részlegében (Solar, Stellar and Planetary Division) kezdett dolgozni 2001-ben. PhD értekezését 2004-ben védte meg az ELTE-n, ezután 2007-ig Hubble posztdoktori ösztöndíjasként kutatott szintén a CfA-ban, azóta pedig NSF posztdoktori ösztöndíjjal dolgozik ugyanott.

Bakos Gáspár a kitalálója, munkatársaival létrehozója és vezető kutatója a HATnet (Hungarian-made Automated Telescope Network) projektnek, melynek keretében kicsi - mindössze 11 cm-es átmérőjű -, de nagy látómezejű automatizált műszerekkel kutatnak fedési exobolygók után. A program fő észlelőbázisa a Fred L. Whipple Obszervatóriumban található Arizonában, de dolgoznak távcsövek a Mauna Kea csúcson Hawaii-n, az ausztráliai, namíbiai és chilei állomásokkal (HAT-South network) pedig az első olyan globális észlelőhálózat a HATnet, melyben ugyanolyan műszerekkel lehet az égboltot megszakítás nélkül monitorozni.

A jelenleg ismert, 100-nál is több fedési exobolygó körülbelül negyedét a HATnet projekt keretében fedezték fel. A fedési paraméterek alapján nagy pontossággal meg lehet határozni az exobolygók sugarát, így a tömeg ismeretében a bolygó közepes sűrűsége is adódik, ebből pedig a belső felépítésre lehet következtetni. A HATnet bolygóinak tömege a Neptunusz tömegétől - ami a Jupiterének 5 százaléka - körülbelül 7 Jupiter-tömegig terjed. Több HATnet-exobolygó az első volt a maga nemében, köztük található kettő az első négy Neptunusz-tömegű fedési exobolygó közül, illetve az első olyan többszörös bolygórendszer, amelynek belső bolygója fedést mutat.