Elképzelhetetlen csillagot fedeztek fel a világegyetem peremén
Elképzelhetetlen csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket.
A korai univerzum hidrogénből, héliumból, valamint lítiumból állt, minden más, nehezebb, az asztronómusok által fémeknek nevezett elem a csillagok első nemzedékében lezajló termonukleáris fúzió során keletkezett - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon, amely ismertette a felfedezésről a Nature legújabb számában megjelent tanulmányt.
A szén, oxigén és a nitrogén a csillagok első nemzedékének erőszakos halála, szupernóvaként történő ellobbanása során szétszóródott az univerzumban, lehetővé téve tartósabb csillagok megszületését. Komputeres szimuláció segítségével a tudósok meghatározták a különböző elemek minimális szintjét, amelynél elégséges tömeg keletkezik ahhoz, hogy gravitációs ereje egyberántsa a csillagot.
A nemzetközi kutatócsoport Elisabetta Caffauval, a Heidelbergi Egyetem csillagászával az élen egy évtizeden át pásztázta az égboltot fémszegény csillagok után kutatva. Ezek az objektumok a kezdetleges univerzum relikviái: vegyi összetételük a korabeli csillagképződési folyamatok fosszilis lenyomata.
A kutatók a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) digitális égboltfelmérési program keretében készült felvételekről komputer segítségével választották ki a több százezer lehetséges objektum közül a húsz legígéretesebb csillagot, majd ezeket a Chilében működő Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópjával (VLT/ Very Large Telescope) vizsgálták.
Ezek igen távoli, következésképp nagyon halovány csillagok - jegyezte meg a heidelbergi csillagász. A most felfedezett az SDS J102915+172927 vegyi összetételének az elemzése kimutatta, hogy az objektumnak a csillagok első nemzedékének szupernóvaként való felrobbanása adott életet.
Mint Caffau kifejtette, az SDS J102915+172927 katalógusjelű csillagnak, amely csaknem kizárólag könnyű elemekből áll, tulajdonképpen nem is lenne szabad léteznie, hiszen a közkeletű elmélet szerint a szén és az oxigén az alapanyagok lehűtéséhez szükségesek, hogy a csökkenő hőmérséklet következtében összeeső gázokat beszippanthassák a csillagok. Kutatásaink megmutatják, hogy a világegyetem nagyon kezdetleges vegyi összetétele mellett hogyan zajlott az alacsony tömegű csillagok képződése - emelte ki a csillagász, hozzátéve, hogy bár szokatlan az SDS J102915+172927 összetétele, nem lehet kizárni, hogy több kortársa is létezik, amelyek keresését a kutatócsoport folytatni fogja a következő években.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, mely során a csillag luminozitása néhány hónapon keresztül egy átlagos galaxiséval vetekszik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
