Mozognak a Mars dűnéi

Az MRO szonda csütörtökön nyilvánosságra hozott képei megmutatták, miként alakulnak át a Mars felszínén található dűnék. A NASA felvételein tucatnyi dűne néhány méteres mozgását lehet látni. A felfedezésből az derült ki, hogy a Mars poros-homokos felszíne sokkal aktívabb, mint ahogyan azt eddig gondolták.

„Vagy több erős széllökés fordul elő a Marson, mint korábban hittük, vagy a bolygó szele képes több homokot szállítani” – mondta Nathan Bridges, a laureli Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizika laborjának bolygókutatója. „Eddig azt hittük, a Mars viszonylag mozdulatlan.”

Az eddig is ismert tény volt, hogy a bolygó színét adó vörös por kavarog a Marson szélviharok és porördögök formájában, viszont a sötétebb homok szemcséi sokkal nagyobbak és nehezebben mozdíthatóak. Kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt a kutatók még azt hitték, hogy a Mars dűnéi és homokfodrai sohasem, vagy annyira lassan mozognak, hogy az alig észlelhető. A Mars légköre vékony, ezért erősebb széllökésekre van szükség ahhoz, hogy a homokszemcsék felemelkedjenek.

Szélcsatornás kísérletek mutatták meg, hogy amíg egy maréknyi homok megmozgatásához a Marson mintegy 130 kilométer per órás légmozgásra van szükség, addig a Földön ehhez 16 kilométer per órás szél is elég. A NASA a hetvenes évek végé végzett marsi meteorológiai vizsgálatai azt mutatták, hogy az ilyen erejű szelek ritkák a vörös bolygón.

És mégis mozog

Az első jelek a marsi dűnék mozgásáról a Mars Global Surveyor szondától érkeztek, amely 1997-től 2006-ig teljesített missziót a Mars körül, ám ennek a kamerái még nem rendelkeztek akkora felbontással, hogy a mozgásokat egyértelműen megmutassák. A Spirit és az Opportunity Mars-járók szintén találtak nyomokat a homok változásairól, amikor 2004-ben landoltak a felszínen. A szemcsék megpettyezték a napelempaneleket a járműveken, az utánuk hagyott keréknyomokat pedig idővel befedte a homok. „Mielőtt a két Mars-járó landolt 2004-ben, nem volt rá tiszta bizonyíték, hogy valóban mozog-e a felszín a bolygón” – mondta  Matthew Golombek, a felfedezésről írt tanulmány társszerzője, a NASA  Jet Propulsion Laboratóriumának tagja.

Az MRO szondát 2005-ben indították. Kezdetben a műszer High Resolution Imaging Science Experiment (HiRISE) kamerája csak néhány olyan esetet rögzített, ahol a marsi homokalakzat enyhe mozgását lehetett csak megfigyelni. Mostanra, évek alatt néhány méternyi dűnevándorlást is sikerült megörökítenie a bolygó több pontján is.

Elfújta a szél

A tanulmány azt is leszögezi, hogy a Mars-felszín homokját bizonyos területeken nem hordja a szél. Ezeken a részeken valószínűleg még nagyobbak az anyag szemcséi, vagy össze vannak préselődve a felszín rétegei. A kutatók szerint ezeken a látszólag nyugalomban lévő területeken is mozgásban vannak, csak sokkal lassabban, és a Mars több tízezer éves éghajlati ciklusaihoz kötődnek.

A Mars forgási tengelyének dőlésszöge a keringési síkjához képest nagyon változékony. Ez a körülmény és a Mars pályájának ovális alakja extrém változásokat tud előidézni a bolygó klímájában. Egyszer lehetett olyan meleg is a Marson, hogy a ma sarki jég formájában megtalálható szén-dioxid vastagabb légkört alkotott, így olyan erős szelek lehettek jelen, amelyek könnyedén szállították a nehezebb homokot is.