
Sikerrel startolt az amerikai katonai műhold
Magyar idő szerint 20:42 perckor sikerrel elstartolt a floridai Cape Canaveralról az az Atlas V-ös teherűrhajó, ami az amerikai légierő új, ultrabiztonságos és szupertitkos távközlési műholdhálózatának második tagját vitte Föld körüli pályára. A startot korábban kétszer is elhalasztották. Egyszer még április végén, időjárási problémák miatt, illetve azért, mert az indítás ütközött egy tengeralattjáróról kilőtt rakéta tesztjével; másodszor pedig e hét csütörtökén, műszaki hiba miatt. Egy rosszul beállított szelep miatt a rendszerek üzemanyagáramlási problémát jeleztek a hajtóműben, ezért az indításért felelős mérnök lefújta a startot.
A mostani küldetésben szerepet vállaló Atlas V-ös rakéta az egyik legrégebben használt család legfrissebb változata. A korábbi altípusok az űrkorszak hajnala óta fontos szereplői az amerikai űrkutatásnak, már az első emberes űrprogramokban, a Mercury-programban is ezekkel lőtték fel az űrhajósokat, de sok egyéb, úttörő jelentőségű projektben is Atlasok szállították a polgári, katonai és üzleti célú terhet az űrbe. A pályafutását az 1950-es években interkontinentális ballisztikus rakétaként kezdő Atlas állította pályára a Holdat vizsgáló Surveyor-szondákat, a Merkúrig, a Vénuszig és a Marsig eljutó Marinereket, és a Jupiternél is messzebb jutó Pioneereket. A 2002 augusztusa óta rendszerben álló Atlas V-ösnek ez a 30. küldetése, az eddig hibátlanul működő szerkezet korábban olyan eszközöket vitt az űrbe, mint a Plútót célba vevő New Horizons, vagy a személyautó méretű, Curiosity nevű Mars-szonda.
A mostani küldetésben pályára állított katonai hírközlési műhold az AEHF (Advanced Extremely High Frequency) elnevezésű projektsorozat második műholdja a tervezett hétből. Az AEHF az amerikai hadsereg jövőbeli harctéri kommunikációját és hadmozdulatait segíti majd, elsősorban a hírközlés, a videójel-továbbítás és a célmeghatározás terén. A szakértők szerint az új rendszer a most szolgálatban lévő Milstarhoz képest akkora fejlődés lesz majd, mintha a hadsereg a régi, betárcsázós modemmel rendelkező öreg PC-ről hirtelen egy tíz gépből álló gépparkra váltana, szélessávú nethozzáféréssel. A rendszer visszafelé kompatibilis, és egy darabig a Milstar is szolgálatban marad. Az AEHF-rendszer műholdjai igazi csúcsmodellek. Nemcsak a 14 évesre tervezett szolgálati idő alatt fellépő környezeti hatások ellen védettek, de olyan, önállóan cselekvő automatizmus is található bennük, ami a felmerülő fedélzeti problémák nagy részét külső beavatkozás nélkül is meg tudja javítani.
A műhold végleges, geoszinkron pályáját két lépésben éri el: a Földet az Atlas V 4 perc 38 másodpercen keresztül működő, szilárd hajtóanyagot elégető első fokozatával hagyja el, majd a Centaur elnevezésű, folyékony hidrogént és folyékony oxigént elégető második fokozata repíti a kívánt magasságba és pozícióba. Érdekesség, hogy a 2010 augusztusában felbocsátott, azóta USA-214 lajstromszámmal hivatkozott, első AEHF-műhold sorsa csak nagyon kevesen múlott. Az egymilliárd dolláros szerkezet pontos pályára állítását elvégző motor egyik üzemanyag-vezetékét ugyanis egy a földi összeszerelés közben bennfelejtett rongydarab tömítette el, így a meghibásodott hajtómű helyett két másik, jóval kisebb teljesítményű manőverező hajtóművekkel kellett a megfelelő helyre noszogatni. Ez végül 500 nagy pontosságú hajtóműművelet végrehajtása árán sikerült, az eredeti terveknél három hónappal később.
