Nehéz jól használható ruhát tervezni az űrhajósoknak, mert figyelembe kell venni, hogy az űrben vákuum van, tehát semmi sem gátolja meg a testben lévő folyadékok felforrását. És elég rossz, ha a testnedvek felforrnak és mindenféle gázok halmozódnak fel a testben. Ez annyit jelent, hogy az űrhajósok ruhájában valamiképpen növelni kell a nyomást.
Most gázzal növelik a nyomást a ruhákban, ezért a szkafanderek nemcsak hülyén néznek ki, de roppant nehezek is. A 140 kilogrammos űrruha olyan nehéz, hogy az űrhajósok energiájuk 80 százalékát a mozgatására fecsérlik el, írja a New Scientist. Bár a Nemzetközi Űrállomás mikrogravitációs körülményei közt az űrséták viszonylag könnyen kivitelezhetők, a Holdon és a Marson már egészen más a helyzet, mert ott az űrhajósoknak sétálniuk és futniuk is kell majd, amire a mostani ruhák teljesen alkalmatlanok.
Külső váz
A megoldás lassan készül, Dava Newman eddig hét évet fordított a Bio-suit nevű új generációs űrruha kifejlesztésére, és szerinte még legalább tíz év kell ahhoz, hogy az űrruha hosszú utazásokra is alkalmas legyen. (A New Scientist cikkében fotó is van a ruháról.)
A testhez álló Bio-suit elasztikus textilek és nylon segítségével biztosítja az űrben szükséges 30 kilopascal nyomást. A ruhán olyan megerősített vonalak vannak, amelyek nem nyúlnak meg, amikor az űrhajós megmozdítja a testének egy részét, például a lábát. Ezek a vonalak egy külső vázat alkotnak, és egyáltalán nem korlátozzák az űrhajós mozgását.
Bár a NASA erősen a Hold és a Mars kutatására összpontosít, egyelőre nem tudni, hogy mikor szeretne emberrel leszállni az égitesteken. A Bio-suit jövője is bizonytalan, az amerikai űrhivatal ugyanis augusztus végén bezárja azt a részlegét, amely a projektet szponzorálta.