Egy francia-amerikai kutatócsoport számításai szerint az univerzum alakja egy gigantikus focilabda formáját idézi. Ez a struktúra illeszkedik ugyanis leginkább az ősrobbanás most kiértékelt műholdas adataihoz.
A kutatók a Nature magazin e heti számában ismertetik elméletüket, mely szerint a kozmosz véges, az átmérője pedig 60-70 milliárd fényév.
Véges
Az elméletet a kutatók a NASA mikrohullámú megfigyeléseket végző műholdja (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe, WMAP) adataira alapozzák. A műhold képes érzékelni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, az ősrobbanás "lenyomatát", így képet tud alkotni arról, hogyan nézhetett ki szinte születése pillanatában, 380 ezer évesen a világegyetem.
A háttérsugárzásban megfigyelhetők ingadozások, "csúcsok", és ha a világegyetem végtelen lenne, mindenféle méretű csúcsnak jelen kellene lennie a sugárzásban, állítják a kutatók. A WMAP műhold azonban nem talált igazán nagy csúcsokat, és ez arra utal, hogy az űr véges, érvelnek.
Szép megoldás
A legjobb magyarázat minderre az, hogy az univerzum formája Poincaré-féle dodekaéder, állítja a Jeffrey Weeks amerikai matematikus által vezetett kutatócsoport. A tizenkét hajlított ötszögből álló test ugyanis pontosan képes létrehozni a háttérsugárzásban megfigyelt mintákat.
A dodekaéder "szép megoldás" - mondta a Nature-nek Janna Levin cambridge-i kozmológus. De más geometriai alakzatok is létrehozhatnak hasonló formákat a háttérsugárzásban, figyelmeztetett. "Meglepő lenne, ha az univerzum ilyen gyönyörű platomikus formát választott volna - mondta -, és meglepődnék, ha ennyire kicsi lenne."
A legtöbb fizikus egyetért abban, hogy a világegyetem végtelen, magyarázta Levin. De Einstein elmélete valójában nem mond semmit arról, hogy ez így van-e vagy sem, tette hozzá.
Végtelennek tűnhet
Az új elmélet szerint bár a világűr véges, mégis végtelennek tűnhet: egy hatvan milliárd fényéves utazás után újra a Földre érkezne az innen indult űrhajós, anélkül, hogy bárhol kilépett, illetve belépett volna a világegyetembe.
Az űrbéli objektumok így szerintük ellentétes irányban is láthatók, bár más-más időben. Azonban ugyanazt a galaxist mégis nehéz felfedezni két különböző helyen, mivel ez olyan lenne, mintha egy embert kellene megtalálni milliárdos tömegben, hét, illetve ötven éves korában, mondta Weeks.
Nehezen védhető
Nagyobb esély van arra, hogy mikrohullámú háttérsugárzásban fedeznek fel ismétlődő mintákat. Ha ugyanis a sugárzás idővel saját magával interferál, ilyen mintáknak kell képződniük.
Neil Cornish asztrofizikus, a montanai egyetem munkatársa éppen ilyen mintázatok után kutat csoportjával. Eredményeiket a pénteken kezdődő kozmológiai konferencián fogják ismertetni, Clevelandben.
Eddig azonban semmit sem találtak, így a kisuniverzum-elmélet egyre kevésbé tűnik védhetőnek, mondta Cornish. Weeks mindazonáltal optimista, úgy véli, hogy a mintázatok a WMAP műhold eddig nem elemzett adatai között találhatók.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
