A megfigyelések szerint a Napénál egymilliószor erősebb sugárzás forrása a köd belsejében található. A sugárzás valószínűleg egy fekete lyukból származik, mely egy fiatal csillag anyagát emészti fel, magyarázta Kaaret a Space.com-nak. Hozzátette, hogy a lyuk környezete világosabb, mint bármely más fekete lyuké a Tejútrendszerben, kivéve a központi szupernehéz fekete lyukét.
Gyorsul és melegszik
A most felfedezett, fekete lyuknak vélt objektum négy év alatt emészt fel a Föld tömegének megfelelő anyagot. Az anyag a fekete lyukba lépésekor csaknem fénysebességre gyorsul, és rendkívüli módon felmelegszik, röntgensugarakat bocsátva ki. Ezen kívül csak egyetlen olyan csillagködöt találtak, melyet ugyanígy egy erős röntgenforrás világít meg.
Kaaret és munkatársai szerint a fekete lyuk a középnehéz kategóriába tartozik. Korábban már találtak néhány olyan objektumot, melyek hasonlók lehetnek, de eddig egyiket sem sikerült igazolni.
Nem alakultak át
A fekete lyukak nem láthatók, mivel gravitációs erejük a fényt is csapdába ejti, a csillagászok ezért a körülöttük lévő erős sugárzásból és a környező gázfelhőkre és csillagokra gyakorolt gravitációs vonzásból következtetenek jelenlétükre.
A fekete lyukak két változata ismert: az első fajta egy csillag összeomlásakor jön létre, ezek tömege általában a Nap néhányszorosa. A szupernehéz fekete lyukak a galaxisok közepén találhatók, és a Nap tömegének többmilliárdszorosát is kitehetik. A kutatók nem tudják, hogy a szupernehéz fekete lyukak fokozatosan jönnek létre, vagy hirtelen, például galaxisok egyesülésekor.
A középnehéz, a Nap tömegének néhány százszorosát vagy ezerszeresét kitevő fekete lyukak utáni keresés eddig nem igazán vezetett eredményre. Egyes csillagászok úgy vélik, hogy ezek a fekete lyukak a korai univerzumban játszhattak fontos szerepet, átmenetet képezve az egyszerű és a szupernehéz fekete lyukak között. Ha ez így van, akkor néhánynak még kell lennie, melyek még nem alakultak át teljesen, és még mindig közepes a tömegük.