Bár a szondát eredetileg nem ilyesfajta mérésekre, hanem napkitörések megfigyelésére bocsátották fel 2002-ben, az, hogy sűrűn készít nagy pontosságú felvételeket a Napról, lehetővé tette, hogy az eredmények elemzésével a Nap formáját az eddigieknél jóval pontosabban mérjék meg a tudósok.
A gammasugárzás és a röntgen tartományában végzett mérések tanulsága az volt, hogy a Nap nem tökéletes gömb alakú, hanem alul-felül kicsit megnyomott gömbforma; vagyis az egyenlítője nagyobb sugarú, mint a középpontja és a sarkok közti távolság. A tökéletlenség nagyon kicsi: 11 milli-szögmásodperc, ami arányaiban nagyjából egy emberi hajszál vastagságának felel meg egy mérföldről nézve - érzékeltette a nagyságrendet a Science Express szaklapban megjelent tanulmány egyik szerzője.
Kiderült az is, hogy a Nap formája nem is állandó: egy tíznapos periódus alatt olyan pulzálást rögzítettek a RHESSI műszerei, ami alatt nagyjából hat kilométerrel csökkent, illetve nőtt a Nap sugara. Ez persze nagyon kevés a Nap 700 ezer kilométeres sugarához képest, a NASA kutató szerint azonban az ezzel járó gravitációs változás érezhető változásokat okozhat a közeli égitestek, például a Merkúr pályájában.
Hogy mi okozza a gömbformától való eltérést, és a pulzálást, arra egyelőre nincs egyértelmű magyarázat, de a jelenség beleillik egy régebbi tudományos elméletbe, ami szerint a Nap középpontjában a csillagkeletkezés korai fázisából megmaradt, nagy sebességgel forgó mag található. Ez pontosan olyan változásokat okozna a Nap formájában, amit a RHESSI mérései mutatnak.