További Űrkutatás cikkek
Hétfő este, magyar idő szerint 21 óra 11 perckor sikeresen dokkolt a Szojuz TMA-10 a Nemzetközi Űrállomáshoz, fedélzetén két orosz űrhajóssal, és a magyar származású Charles Simonyi űrturistával. A Szojuz utasai 23 óra előtt nem sokkal sikeresen átlebegtek az ISS fedélzetére.
Magyar szó
Az amerikai-magyar Charles Simonyi még nem szokta meg teljesen a súlytalanságot, amikor öccse, Tamás a Koroljovban lévő Repülésirányító Központból rádión felhívta. Fejjel lefelé lebegett a fejére tett fülhallgatóval, írta meg az MTI.
"Huszonhét éve nem volt magyar kommunikáció az űrből" - köszöntötte Simonyi Tamás a bátyját, aki aztán az első magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal váltott néhány szót, megköszönve neki élménybeszámolóit és tanításait. Farkas Bertalan is tiszta szívből köszöntötte a "második magyar kozmonautát" anyanyelvükön. Farkas Bertalan 1980-ban nyolc napot töltött a világűrben, míg Simonyi 12 napos űrutazást tesz.
A két magyar előtt Simonyit közeli barátnője, Martha Stewart köszöntötte. Nagyon személyes dolgokról aligha beszélhettek, ugyanis a Simonyival együtt fellőtt két profi kozmonauta, Oleg Kotov és Fjodor Jurcsihin, valamint ISS-en őket fogadó egy orosz és két amerikai űrhajós, Mihail Tyurin, illetve Michael Lopez-Alegria és Sunita Williams is részt vett az első űrbéli rádióbeszélgetésén. Stewart egyébként elmondta, hogy ha Charleshoz fűződő viszonya valaha is az eljegyzésig jut, arra semmiképp sem egy olyan nagyívű eseményen kerül sor, mint amilyen egy űrutazás.
Nehéz órák
A kilövésre két nappal és pár órával korábban került sor, szombat este 19 óra 31-kor bocsátották fel az űrhajót a kazahsztáni Bajkonurból. Az űrhajós blogja azóta nem frissült, azt viszont tudni lehet, hogy a felbocsátást követő első órák meglehetősen megterhelők voltak. A Föld körüli első keringések alatt a legénységnek ellenőriznie kellett a fedélzeti rendszerek működését. A második fordulóban levették a szkafanderüket. A későbbiekben alkalmazkodtak a súlytalanság állapotához és felkészülnek a dokkolásra. Egy nappal a kilövés után az űrhajósok már aludtak is, és többször fogyasztottak élelmet, írta meg az MTI. Szergej Krikaljev, az Enyergija rakéta- és űreszközgyártó cég alelnöke, aki rekordidőt, összesen 803 napot töltött a világűrben, azt mondta, hogy az első napok a legnehezebbek az űrhajósok számára: ilyenkor alkalmazkodnak a súlytalansághoz, ami főleg az egyensúlyi szerveiknek okoz gondot, mert a vér, amelyet nem tart vissza a nehézségi erő, a fejükbe száll.
Két nappal a kilövés után már látni lehetett a Szojuzról az űrállomást. Tizenkét perccel a dokkolás előtt még 180 méterre volt ISS a kapszulától, 3 perccel később még mindig 100 méternyire: a két eszköz csak lassan közelített egymáshoz. 21 óra 9 percre már 10 méterre megközelítette a háromfős csapat az űrállomást, kevéssel később hibátlanul dokkoltak a 176 tonnás óriáshoz. A NASA honlapján és Simonyi oldalán élőben lehetett követni az eseményeket, mindkét űrjármű kamerájának szemszögéből, így a Szojuz fakó, cirill betűkkel gazdagított képét az ISS tökéletes felvételei váltották, ennek megfelelően csak az orosz űrkapszula látszott jól. Az irányítóközpontban ott volt a Simonyihoz közelálló Martha Stewart, és a űrturista testvére, Tamás is. A sikeres dokkolás után mindenki nagyon boldog volt.
Simonyi négyféle kutatómunkát végez majd az ISS fedélzetén. Az Izom-programban a mélyen húzódó emberi izmok sorvadását vizsgálja a súlytalanság körülményei között, regisztrálva az űrhajós (vagyis saját maga) "szubjektív deréktáji fájásérzetét" a nap folyamán. A Minta nevű kísérleti programban az ISS-en élő mikroorganizmusok fajtáit tanulmányozza, és az űrrepülés körülményeihez való alkalmazkodásukat kutatja, írta meg az MTI. A Pille-ISS elnevezésű programban a 12. misszió részvevőjét (vagyis saját magát) érő kozmikus sugárterhelést méri. A Mátrix Z1 című programban az ISS fedélzetére különböző időpontokban eljuttatott videokamerák CCD érzékelőinek állapotát vizsgálja, és kísérleti videofelvételeket készít a Földről.
Sikeres start
Magyar idő szerint szombaton, 19.31 perckor lőtték fel Charles Simonyit a kazahsztáni Bajkonurból. Egy perccel és 53 másodperccel a start után levált a mentőrakéta, majd 4 másodperccel később a segédrakéták is, amik 28440 kilométer per órára gyorsították a kabint. A legénység jól bírta az elképesztő gyorsulást, a Duna TV élőben sugározta a kilövést, ezen látni lehetett, ahogy az oroszok jegyzeteket lapozgattak, meg plüssállatokkal játszottak. Simonyi nyugodtan ücsörgött a kabin jobb szélén. A 157. másodpercben begyulladt a harmadik fokozat, ami az 525. másodpercben leállt: földkörüli pályára ért a kabin. Ekkora már a súlytalanság állapotába került az űrhajó, a plüssállat vidáman szálldosott a kabinban. Az űrrepülés első szakasza minden tekintetben a szokott rendben zajlott le, az MTI szerint az űrturista és az űrhajósok egyaránt arról számoltak be a repülésirányítóknak, hogy jó a közérzetük.
A legénység 2 nap alatt érte el a Nemzetközi Űrállomást, ahol 8 napot tölt majd az űrturista. Április 20-án tér vissza Simonyi a Földre, de a hazaút lényegesen gyorsabb lesz: a lekapcsolódás után két órával már be is csapódik a kapszula a kazah sivatagba.
Simonyi Fjodor Jurcsihin és Oleg Kotov kozmonautákkal együtt hagyta el a bolygót, társai azonban fél évig maradnak az ISS fedélzetén. Az űrturista a spanyol származású amerikai Michael Lopez-Alegriával, és az orosz Mihail Tyurinnal tér vissza, ők 2006. szeptember 18-a óta vannak az űrállomáson.
Charles Simonyi az úttal ki szeretné elégíteni mérnöki kíváncsiságát: meg akarja érteni, hogyan működik és mitől biztonságos a Szojuz űrhajó bonyolult rendszere. Három konkrét célt tűzött ki maga elé: szeretné előmozdítani a polgári űrrepülést, segíteni az űrállomás továbbfejlesztését, és a fiatalok figyelmét az űr-tudományok felé akarja fordítani.
Az orosz egészségügyi és űrhajózási hatóságok 2006 augusztusában minősítették repülésre alkalmasnak a milliárdost. A felkészülés tavaly novemberben kezdődött, ekkor érkezett Simonyi Csillagvárosba. Leckéket vett elsősegélyből, az ISS rádiókommunikációs berendezéseiből, részt vett a Szojuz szimulációkban, megismerte az űrkaját, aztán novemberben bemutatták űrruháját is. Elmondása szerint a terheléses centrifuga volt a legrosszabb a kiképzésben, de nehezen ment az orosz nyelv elsajátítása is. Utóbbiban a magyar oktatási rendszer segítette, de mint mondta, gyermekkori tanulmányaiból csak pár alapszó maradt meg. A legvidámabb rész meg nem sokkal a kilövés előtt érhette a milliárdost: a szokásoknak megfelelően társaival levizelte annak a busznak a hátsó kerekét, ami kivitte őket a Szojuzhoz. A milliárdos magyar gyerekek rajzait, magyar zászlókat, és egy lyukszalagot vitt magával az űrbe. Utóbbit 16 évesen programozta, és egy szovjet gyártmányú Ural-2 számítógép olvasta be annak idején
Az ötödik
A magyar származású informatikus az ötödik űrturista, míg azonban elődei 20 millió dollárból megúszták a repülést, addig neki az infláció miatt már 23 milliót, közel 4,5 milliárd forintot kell fizetnie a Space Adventures-nek az utazásért.
A programban 16 ország vesz részt: az USA, Oroszország, Japán, Kanada, Brazília és az ESA 11 tagállama. Az űrállomás alacsony földkörüli pályán mozog, 360 kilométeres magasságban, 92 percenként kerüli meg a bolygót, és eddig nagyjából kétmilliárd kilométert tett meg. Jelenleg egyszerre három ember lehet az űrállomáson, ha kész lesz, hatan tartózkodhatnak majd ott.
Charles Simonyit Simonyi Károly néven anyakönyvezték Budapesten, 1948-ban. Édesapja, Simonyi Károly tizenegy gyermekes parasztcsaládban született Egyházasfalun, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki, illetve a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát. Az idősebb Simonyi a csaknem irodalmi stílusban megírt, A fizika kultúrtörténete című munka szerzője is. Szintén ő 1952-től a BME elméleti villamosságtan-tanszékének vezetője és a KFKI atomfizikai osztályának vezetője volt, 1952-ben Kossuth-díjjal, 1985-ben Állami Díjjal tüntették ki annak ellenére, hogy 1956-ban ő volt a KFKI forradalmi bizottságának elnöke.
Az ifjabb Simonyi, Charles tizennyolc évesen, 1966-ban került Dániába, majd két év múlva az Egyesült Államokban kötött ki, ahol a kaliforniai Berkeley-n, később a Stanfordon tanult. A Microsofthoz Robert Metcalf tanácsára jelentkezett 1981-ben, és miután felvették, a vállalat legsikeresebb termékei, a Word és az Excel fejlesztését felügyelte. A Microsoftot, ahol több mint húsz évig dolgozott, végül 2002-ben hagyta el, hogy társával, Gregor Kiczales-szel megalapítsa az Intentional Software nemzetközi szoftvercéget. A Forbes magazin szerint ő a 374. leggazdagabb amerikai, vagyona eléri az egymilliárd dollárt, szóval simán kifizethetne 50 utazást. Az első négy űrturista sem arról volt híres, hogy minden pénzüket elvitte volna az űrutazás.
A többiek
Az első űrturista, Dennis Tito 1940-ben születet, majd aeronautikából szerezett diplomát a New York Egyetemen. Később kutatóként dolgozott a NASA sugárhajtómű-laboratóriumában, a JPL-ben. Utazására 2001-ben került sor, egy Szojuz TM-32-es fedélzetén jutott az űrbe, majd 7 napot töltött az ISS-en. A második Mark Shuttleworth volt, aki 2002-ben jutott az űrbe. A netbiztonságon meggazdagodott dél-afrikai nyolc napra jutott ki az űrbe egy Szojuz TM-34 fedélzetén, egyéves felkészülést követően, amelyből hét hónapot a Csillagvárosban töltött.
Gregory Olsen egy Szojuz TMA-7-essel kötött ki a Nemzetközi Űrállomáson 2005-ben, és összesen kilenc napot töltött az űrben. Olsen fényérzékelőkből és ledekből gazdagodott meg. Simonyiig az iráni származású Anousheh Ansari volt az utolsó űrturista. Pénzét főleg távközlésből szerezte, ebből finanszírozta 2006-os utazását is.