Magyaros étvágyfalat az űrben

1978-ban kapta a kutatóintézetük azt a megbízatást, hogy az Interkozmosz kutatási program keretében az élelmiszerbiológiai kutatásokban részt vegyen, és űrhajósételeket fejlesszen.

Szenes Endréné: Az Interkozmosz program tíz szocialista ország együttműködésével indult 1967-ben. Addigra régen túl voltunk Gagarin útját követő űrrepüléseken és rendkívül éles harc folyt az űr meghódításának elsőbbségéért a szovjet és amerikai kutatók között. Politikai indíttatású volt a feladat, hogy valamennyi szocialista ország szerepet vállaljon az űrkutatásban. Minden ország azt a feladatot vállalta, amiben legerősebbnek érezte magát, Magyarország élelmiszeriparban volt jó, így nálunk élelmiszervonalon indult a kutatás.

Milyen feltételeknek kellett megfelelnie az űrmenünek?

A kutatás célját a moszkvai Orvosbiológiai Intézet határozta meg. Gagarin óta rendszeresen jártak emberek az űrben, űrbéli tartózkodásuk időtartama folyamatosan meghosszabbodott és a táplálkozás jelentősége egyre fontosabb volt. Gagarin volt az első ember, aki evett és ivott az űrben, de azelőtt például kiszámíthatatlan volt az is, tud-e nyelni egyáltalán a megváltozott körülmények között. Éppen ezért, az első üzenetében, amit annak idején az űrből leadott, többek között azt mondta: ettem és ittam, és minden ugyanúgy zajlott, mint a földi körülmények között. A légköri nyomás megváltozása következtében az emésztés folyamata megváltozik, és az űrhajósnak jelentősen csökken az étvágya, gyakran erős hányingerrel kell megküzdenie. Magyarország azt a feladatot kapta, hogy készítsen olyan ételeket, amelyek az űrben az étvágyat fokozzák és az emésztést könnyítik.

Akkor már több hetes űrutazások voltak, feltételezem, hogy az orosz űrhajósok is ettek, és ki volt dolgozva az étrend, amit kaptak. Ehhez képest kellett újat készíteni?

Így van, a Szovjetunióban egy sor kutatóintézet dolgozta ki ezeket, külön a húsipari, külön a konzervipari, külön a tej-, a sütő- és édesipari, mind a maga területén. Hatalmas listája volt az ételeknek, amit egy hosszabb űrutazás esetén az űrhajósok elfogyaszthattak, mindezt személyenként a saját ízlésükhöz igazítva. Jártam abban a moszkvai kutatóintézetben, ahol a fedélzetre vitt csomagokat összeállították és láttam, hogy valamennyit felcímkézték aszerint, hogy melyik űrhajós szereti. Így próbálták leküzdeni valahogy az űrben jelentkező étvágytalanságot.

Amikor 78-ban megkaptuk a feladatot, kimentünk Moszkvába, hogy megismertessenek bennünket az űrételekkel. A húsételek, pástétomok konzervdobozban, a levesek, gyümölcslevek, szörpök tubusban. A folyadékot csak tubusból pótolják, mert az ital kiröpül a nyitott pohárból. A kenyér falatkákban, mindegyik emészthető fóliába csomagolva, azzal együtt nyelték le.

Miért volt szükség a fóliázásra?

Mert ha egy morzsa megakad az űrhajós torkán, akkor vége a világnak.

Tehát egyben lenyeli a falatot?

Nem, bevette a szájába, zárt szájjal rágott, és úgy is nyelte le. Úgy kellett a falatot elfogyasztania, hogy rágás közben ne nyissa ki a száját, és a fóliát le kellett nyelnie. A csokit is így csomagolták, de voltak más édességek is, például aszalt gyümölcsök. Megmutatták az ételek gyűjteményét, és azt mondták nekünk, ebből válasszátok ki, melyik az, amihez csatlakozni tudtok, és a legjobban tudjátok vizsgálni. És mi azt mondtuk, ezek a húskonzervek. Előírták azokat a feltételeket, amiknek a konzervek feleljenek meg.

Az intézetre bízták, mi legyen a menü?

Képzelj el olyan pörköltet, aminek a létartalma nem több tíz százaléknál, és az se hidegen, se melegen nem folyik ki. Feltétel volt, hogy kanállal lehessen enni, mert odafent nem lehetett se villát, se kést használni. A legnehezebb pedig az volt, hogy meg kellett felelnie a kereskedelmi higiéniai követelmények százszorosának. A doboznak olyannak kellett lennie, hogy a földi gyorsulás negyvenszeresét bírja, hogyha ütődés éri, ne sérüljön meg. Ugyanakkor legyen könnyen nyitható, és magyaros - ezért került a külsejére a kalocsai motívum. Finomnak, ízletesnek is kellett lennie, és meg kellett felelnie a magyar konyha követelményeinek. A megbízást a Magyar Néphadsereg Élelmezési Szolgálatán keresztül kaptuk, ők dolgoztak ki egy ételsort, amiből házi kóstolás után kiválasztottunk először húszat, tizenötöt, majd végül tizet.

Sült csirke aszpikban, rakott káposzta, babsaláta virslivel, libamájpástétom, néhány a listából. Ültek egy asztal felett, és kiötlötték, hogy legyen a káposzta?

Senkinek nem jutott eszébe például egy harmadosztályú birkahúst beletenni. Tudtuk, hogy a szovjetek szeretik, de az ételsort a magyar ízlésnek legjobban megfelelő ételekből állítottuk össze. És a végén az űrhajósok maguk mondták rá az igent.

Vagyis Magyari Béla és Farkas Bertalan mondta ki a végső szót az ételsor felett.

Így van, és az ételválasztás után kezdődhetett az intézet igazi feladata, a konzervek kézi előállítása. A kutatóintézet kísérleti üzemében a negyedik emeleten felállítottunk egy henteshűtőt, amiben a hentesek tárolják kampón a negyedmarhákat, féldisznókat. Ennek a falait, padlóját sterilizáltuk, az emberek gumicsizmát, gumikesztyűt viseltek, hajuk bekötve, szájuk előtt maszk, mint egy orvosi műtőben. Amikor elkészültek a konzervek, akkor jött a szovjet delegáció, kóstolni.

A delegáció kóstolását ábrázoló fotón az érzelem minden szikrája hiányzik az arcokról. Emlékszik arra, hogyan értékelte a bizottság az eredményt?

Azt mondták, az egyik túl sós, a másik nem elég édes, a harmadik szaftjának egy kicsit pikánsabbnak kellene lennie, egyszóval, nagyon igényesek voltak, de legfőképpen a mikrobiológia tisztaságot felügyelték szigorúan. Nem luxusból, és nem rosszindulatból írták elő a százszoros követelményt, mert az űrhajó úgynevezett autonóm környezetében nincs kapcsolat a külvilággal, ott egy hasmenés, egy gyomorrontás végzetes lehet.

De végül sikerült, a higiéniai feltételnek is eleget tett a kutatás.

Igen, de a sors iróniája, hogy amikor a bizottság jött az utolsó minőségi átvételre, és már két éve küzdöttünk a higiéniai feladattal, és addig minden stimmelt, mindent elfogadtak, azt kérték, hadd nézzék meg a gyártás helyszínét. Ahogy mondtam korábban, ez a negyedik emeletén volt a kísérleti üzemünknek, és az alatta lévő szinten éppen a többféle gyümölcsvelőből készülő, ragacsos vegyesízt gyártották. Minden ragadt azon az emeleten, de mi a negyedikre mindig lifttel mentünk, így nem zavart senkit, mi folyik a harmadikon. Viszont elromlott a lift, amikor jött a szovjet delegáció. Ültem velük a szobámban, kiüzentem a helyettesemnek, találjon ki valamit, mert ha azon a lépcsőházon ők felmennek, akkor annyi a magyar űrételkutatásnak. Ő aztán szerzett öt lakatost, akik kézzel felcsévélték a liftet.

Ezek szerint két évig folyt a kísérleti munka?

Igen, mert 78-ban kaptuk a feladatot, 79-ben lett volna Berci űrrepülése, de közbejött valami probléma az előtte soros bolgár űrhajóssal, ami miatt Berci is csúszott egy évet. Az viszont szigorú előírás volt, hogy fél évnél idősebb készítmény nem kerülhet a fedélzetre. Így amit addig csináltunk, ki kellett dobni, és elölről kezdeni az egészet.

A zárójegyzőkönyv 1980. május 6-án készült Csillagvárosban, az űrpáros és a tartalékosok, vagyis Farkas Berci és Kubaszov, illetve Magyari Béla és Dzsanibekov írták alá. Ebben felsorolják azt a tíz készítményt, amit a legjobbnak találtak, és kinyilvánítják, hogy magas minőséget képviselő készítményekről van szó, és javasolják, az űrhajósok rendszeres élelmezésének felvételére, és a vendégcsomag elkészítésére.

Mennyibe került összesen a kísérlet?

Fogalmam sincs. Nem a kutatóintézetünket terhelték a költségek, ami költség volt, egy elkülönített számlára írtuk, és továbbítottuk az Interkozmosz program felelőséhez, a Magyar Tudományos Akadémiához. Állítólag maga a tárolódoboz egymillió forintba került.

A tároló az a tulipános láda, amit Farkas Berci magával vitt az űrbe.

Azért nevezték vendégcsomagnak, mert akkor még szó sem volt arról, hogy rendszeres élelmezésbe kerüljön. Csak a magyar űrrepülés célját szolgálta. Az alumínium konténerben mind a tíz ételfajtából négy darabot helyeztünk el, hogy azokkal Berci űrutas társát, Kubaszovot és a már korábban a Szaljut 6 fedélzetén tartózkodó Rjumint és Popovot is megkínálhassa.

Ezek szerint az egész kutatás célja a kínálás volt, és nem az, hogy az új, magyaros űrételeket bevezessék?

Nem. Azt vizsgáltuk, hogy étvágyfokozó hatása van-e, és javítja-e az emésztést. Vagyis könnyebben, szívesebben fogyasztják-e, mint a hagyományos ételeket. Itthon árusítani is kezdték a termékeket, hogy azokat a magyar közönség is megismerje. De meg kell mondanom, nem volt sikere a kereskedelmi forgalomban, mert nagyon drágán árusították, a hétdekás libamájat hetven forintért adták, ami akkoriban nagy pénz volt. Aztán intenzív osztályon, steril körülmények között fekvő betegek táplálására is akarták hasznosítani, de nem tudok róla, hogy lett volna belőle valami. Feltételezem azért, mert az intenzíven fekvő beteg nem "magyaros étvágyfalatoknak" nevezett disznósajtot és pörköltet eszik.

Mit mesélt Farkas Bertalan azután, hogy visszatért, sikere volt az űrben a magyar ételeknek?

Eljöttek hozzánk a Kubaszovval az intézetbe, elmesélték, hogy mindent megettek, az utolsó darabig. Nagyon ízlett nekik és az étvágyukra is jó hatással volt. Kubaszov pedig elmondta, titokban a szkafander nadrágszárában felvitt egy nyers uborkát, hogy kipróbálja milyen. Azt mondta, az is nagyon jó volt.