"A fedélzeti edzés ellenére az űrhajósokat izomzatuk tömegének és használhatóságának elvesztése fenyegeti, mivel izmaik nem viselnek terhet" - magyarázza Dr. Vincent J. Caiozzo, a kaliforniai Űrélettani Kutatóintézet (NSBRI) munkatársa.
A NASA által finanszírozott intézmény izomszerkezet- és atrófia-munkacsoportja azt kutatja, hogy mesterséges gravitációban végrehajtott guggolások tudnak-e hasonló vagy jobb minőségű edzésmunkát produkálni, mint a földi nehézkedésben végzett csuklózás.
Mint ismert, a mikrogravitáció élettani hatásait a Földön több hónapos ágyban fekvéssel szokták szimulálni. Az olyan hosszú távú űrprogramok résztvevőit, mint amilyen egy huzamosabb tartózkodás a Nemzetközi Űrállomáson, vagy egy Hold-, illetve Mars-expedíció, a sorvasztó körülmények akár izomtömegük 25 százalékos elvesztésével fenyegetik.
Egy marsi kényszerleszállás esetén például az utazás során elgyengült űrhajósoknak szemernyi esélyük sem maradna hullámlemezek emelgetésére, negyedórás sétára, illetve a tulajdonképpeni túlélésre.
Gyász a fedélzeten
Caiozzo és munkatársai laborjukban olyan eszközt építettek, amely emberi erővel mesterséges gravitációt hoz létre. A szerkezet nem más, mint egy pedállal hajtott centrifuga.
Az Űrcikli (Space Cycle) nevű eszköz kétszemélyes edzésre alkalmas. A hajtó teker, forgatja a hóbelebancot, míg a centrifuga másik oldalán egy kutricában - ugyancsak pörgő - társa guggolásokat végez. A kutatóintézet honlapján olvasható jelentés szerint az alap 1g-s gyorsulást simán elérhető, de ha megrakják neki (nyélen), 5g-t is ki lehet tekerni az űrciklin.
Caiozzóék jelenleg is beható vizsgálatokat végeznek az űrciklizés izomzatra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A kutató szerint annyi már biztos, hogy az eszköz helyettesíti súlyzókat, tárcsákat és hasonló kínzóeszközöket, továbbá egyenletesen terheli az izomzatot. Az űrcikli ráadásul az űrbéli tartózkodás csontszerkezetre és szív- és érrendszerre gyakorolt káros hatását is csökkenti.