Ovális kiterjedésű csillaghalmaz, vagy keskeny hasábba tömörült csillagok alkotják a Tejútrendszer központi részét? A tudósok most már az utóbbit tartják valószínűbbnek.
Karban tartva
A Tejútrendszer tucatnyi csigavonalú "karjában" a csillagászok becslése szerint legalább százmilliárd csillag található. A galaxis alakja leginkább óriási - 100 ezer fényév átmérőjű - diszkoszra emlékeztet: vastagsága a közepén 16 ezer, a peremein 3 ezer fényév. Naprendszerünk, s benne a Föld az egyik spirálkarban, a központtól nagyjából félúton kering.
Magáról a központi részről nincsenek részletes ismereteink, mert azt a távcsövek elől a közöttünk és a központ között keringő spirálkarok galaktikus pora és a csillagok tömege eltakarja. Így azt sem tudjuk, hogy a Tejútrendszer középpontját egy ovális csillaghalmaz, vagy egy egyenes, gerendaszerű csillagtömörülés alkotja. A világűrben megfigyelt más spirálkaros galaktikák esetében ez is, az is előfordul.
Hullámhossz
A wisconsini egyetem kutatói - az Astrophysical Journal Letters folyóirat közlése szerint - most egy olyan hullámhosszon dolgozó infravörös távcsövet készítettek, amely a látható fény tartományában működő optikai távcsöveknél sokkal kevésbé érzékeny a galaktikus por által okozott zavarokra, így jobban átlát a galaktikán. Az infra-távcsövet a Spitzer-obszervatóriumban szerelték fel, s azzal további 30 milliónyi új sugárforrást érzékeltek, sokat a központi régióban.
Rövid idő múltán arra a következtetésre jutottak, hogy a galaktikánk központja "gerenda-típusú", azt egy 27 ezer fényév hosszúságú, főleg kihűlő, vörös óriásként ismert csillagokból álló, hasáb alakú csillaghalmaz alkotja, amelynek mindkét végéről indulnak spirális karok. Arra, hogy miért ilyen, egyelőre még elmélet sincs.