Az utolsó utáni küldetés

Néhány éve még nem úgy tűnt, hogy az Atlantis búcsúztatja majd az űrsiklóprogramot. A NASA eredeti terveiben ugyanis nem szerepelt STS-135 jelű küldetés, és az Atlantist már 2008-ban nyugdíjazni akarták, egyes alkatrészeit pedig át akarták szerelni a Discoverybe és az Endeavourbe. Később, ahogy lenni szokott, az űrsiklóküldetések csúsztak, az Atlantis még 2009-ben és 2010- ben is járt az ISS-nél.

Aztán a NASA tavaly márciusban meglebegtette, hogy mégsem mennek nyugdíjba az űrsiklók, már ha lesz rá pénz. Nem lett, de a szenátus egy tavalyi indítvány nyomán úgy döntött, finanszíroz még egy utolsó utáni küldetést. A finanszírozás mértéke még mindig nem tisztázott, de idén februárban a NASA bejelentette, hogy akárhogy is dönt a kongresszus, az STS-135 megvalósul.

Az űrsiklóprogram kinyújtásának fő oka minden bizonnyal az, hogy az Egyesült Államok a program befejezésével emberes űrrepülésre alkalmas eszköz nélkül maradna, viszont az űrrepülőgép utódjai késésben vannak. Egyrészt azért, mert Obama elnök tavaly lefújta az újabb holdraszállást célzó Constellation programot, másrészt azért, mert a SpaceX vállalat magán-teherűrhajója, a Dragon – aminek fejlesztésében a NASA is partner – még pár évig valószínűleg nem áll szolgálatba.

És talán egy szimbolikus oka is van az utolsó utáni küldetésnek: az STS-135 beiktatásával lehetővé vált, hogy mindhárom megmaradt űrsikló megjárja az űrt a program 30. évfordulóján.