Atlantis kincsei: A halkító vizesblokk

Induló minisorozatunkban bemutatunk néhány olyan lenyűgöző műszert és berendezést, ami nélkül az Atlantis utolsó útja nem valósulhatott volna meg. Kezdjük egy monumentális áztatógéppel, amit az indítómérnökök a start előtt kapcsolnak be, mint azt ezen, az Endeavour utolsó indításáról készült videón 9:47-nél látni lehet:

A vízfröcskölő rendszer neve Sound Suppression System (SSS), és arra szolgál, hogy tompítsa az űrsikló hajtóművei és a gyorsítórakéták által keltett akusztikus energiát, visszafogja az indítóplatformról visszaverődő hanghullámokat. Ezek a hullámok olyan erősek, hogy csillapítatlanul akár kárt is tehetnek az induló űrsiklóban, vagy legalábbis a rakományában. Az SSS-ből kiömlő víz 142 decibelre fogja vissza a visszatérő egység rakterében mérhető hangerőt (145 decibel a NASA által meghatározott követelmény).

Az SSS vize egy 88 méter magas, 11 356 hektoliteres tartályból kezd el ömleni közvetlenül a hajtóművek beindítása előtt, vagyis a fellövés előtt csupán néhány másodperccel.

A víz körülbelül 20 másodpercig zubog, leghevesebben a start után 9 másodperccel, ekkor egy másodperc alatt 57 ezer liter ömlik ki a berendezés 2,1 méter átmérőjű csöveiből és kisebb fúvókáiból. Mire az űrsikló a levegőben van, az indítóplatform már vízben ázik, elnyeli az irdatlan akusztikai energia egy részét, ezért kevesebb verődik vissza az űrsiklóra.

A rengeteg víz persze a hajtóművek csóvája alatt gyorsan elpárolog, ami indításkor impozáns gőzfelhővel jár. Mi azt gyanítjuk, hogy valójában emiatt történt az SSS fejlesztése. Biztosak vagyunk benne, hogy a NASA-nak létezik valahol egy eldugott Látványossági Laboratóriuma, ahol nap mint nap ilyen kérdések hangzanak el: „Te, Jim, hogyan tehetnénk még pöpecebbé ezt az űrsiklóstartot?”