Hedvig
7 °C
23 °C

Atlantis kincsei: A hernyótalpas űrhajószállító

2011.07.12. 13:37

Az űrsikló orbitális pályán 28 ezer kilométer per órás sebességgel kering, de a földön nemigen bír önerőből moccanni. Az elmúlt harminc évben két Crawler Transporter (magyarul kb. Araszoló Szállítójármű), Hans és Franz segített az űrrepülőgépek szállításában.

A két hernyótalpas gép – amelyek a Saturday Night Live show testépítő karaktereiről kapták a nevüket – 1965 óta áll a NASA szolgálatában. Azóta összesen több mint 5500 kilométert tettek meg, eleinte az Apollo-, a Skylab- és az Apollo–Szojuz-programokban részt vett Saturn IB és Saturn V rakétákat szállították velük, de 1981 óta a két crawler többnyire űrsiklókat cipelt a Kennedy Űrközpont hatalmas szerelőépülete, a VAB és a 39A, illetve 39B indítóállások között.

Az indítóállások és a VAB között 5,6, illetve 6,4 kilométer hosszú út, a crawlerway vezet. Az utat két sávban, kétméteres mélységig folyami kavicsok fedik, ezek tartják meg a crawlerek irdatlan, 2721 tonnás tömegét – ha a hernyótalpas gép lehajtana a kavicságyról, menthetetlenül elkezdene a floridai vizes talajba süppedni. Pláne, akkor ha nem üresen megy, hanem a 4190 tonnás indítóplatformot és a 1300 tonnás, rakétákkal és üzemanyag-tartállyal már felszerelt űrsiklót is szállítja.

A járművet nyolc lánctalp mozgatja (minden sarkánál kettő), mindegyik lánctalp 57 acélelemből áll, egyetlen elem tömege 9 mázsa. Amikor a Marion Power Shovel vállalat a Rockwell International támogatásával megépítette, még a crawler volt a legnagyobb hernyótalpas gép a világon. Később a német Bagger 288 fejtőgép elvette tőle ezt a címet, de 40 méteres hosszúságával és 35 méteres szélességével még most is a legnagyobb teherszállító jármű.

A crawlert 16 elektromos motor hajtja, ezek áramellátásáról négy, egyenként egy megawattos generátor gondoskodik, a generátorokat pedig két 2,05 megawattos dízelmotor működteti. Két, 750 kilowattos generátor, illetve az ezeket hajtó két, 794 kilowattos dízelmotor dolgozik azért, hogy a szerkezet emelőrendszere, kormányzása, világítása és hűtése is működjön. A gép egy kilométeren 350 liter dízelolajat fogyaszt.

Az egyenként 14 millió dollárt érő crawlerek az elmúlt három évtizedben általában a Mobile Launcher Platform nevű indítóplatformot szállították, hol űrsiklóval, hol űrsikló nélkül. A crawler magassága 6,1 és 7,9 méter között változik attól függően, hogy a minden sarkánál külön állítható elemei milyen állapotban vannak. Lézerirányzék gondoskodik arról, hogy a crawler a szállított indítóplatformot és űrsiklót biztonságosan vigye fel az indtóállások előtti, körülbelül ötfokos emelkedőkön. A crawler csúcssebessége 3,2 kilométer per óra, de csak üresen – az értékes rakománnyal együtt csupán a fele. Egy átlagos út a VAB és a kilövőállás között nagyjából öt óráig tart.

A járművön két irányítókabin található (mindkét végén egy, hogy a visszaúton a crawlernek ne kelljen megfordulnia), a világon összesen hat ember ülhet be ide. A sofőrökön kívül körülbelül harmincfős csapat működteti a crawlert – őket családtagjaikkal együtt meghívta a NASA az Atlantis utolsó kigördítésére az indítóállványhoz. Hogy az űrsiklóprogram után mi lesz a crawlerekkel, egyelőre nem tudni.