A ravatalozó, ahol 160 méter a belmagasság

Magas. Legszívesebben ezt az egy szót adnám le cikként, minden más csak felesleges körítés a floridai Kennedy Űrközpontban található Vehicle Assembly Building (VAB) leírásához. 160 méterre tör az ég felé, Budapest legmagasabb épülete, a Bazilika 96 méterével csak a derekáig ér. Léteznek persze ennél is nagyobb épületek, New Yorkban több is, de míg az Empire State Buildingben emeletek szelik fel a magasságot, addig a VAB belül egyetlen nyitott tér. Kívül-belül magas.

Alkata sem idéz felhőkarcolókat: 218 méter hosszú, 158 méter széles, tömzsi óriás. 3,25 hektár az alapterülete, 3,7 millió köbméteres légterében nagyon párás napokon kisebb felhők is kialakulnak, szinte saját időjárása van. Ez nem olyan nap, Cape Canaveralhez képest egész száraz az idő, a levegő páratartalma csak kicsit öli meg az embert. A NASA sajtósai a VAB-hoz kísérnek néhány külföldi újságíróval, és belépünk az egyik kisebb kapun (a nagyobbak 139 méteresek, 45 percbe telne, mire kinyitnának egy ilyet). Nyújtogatjuk felfelé a nyakunkat, most egy darabig így fogunk maradni.

A létesítményt még a hatvanas évek közepén építették, majdnem ötvenezer köbméter betont és százezer tonna acélt használtak el hozzá. Mivel a helyi talaj vizenyős, cölöpalapozást kellett alkalmazni: több mint négyezer, egyenként negyven centi átmérőjű acélrudat fúrtak le 49 méter mélyen. A burkolathoz százezer négyzetméter alumíniumpanelt használtak el. Az tizenhárom focipálya. Ötezer kényelmes parkolóhely. Több mint két Hévízi-tó.

A beltér olyan, mintha egy megalomániás építész katedrálist akart volna építeni a nehéziparnak. Keresztmerevítők, acélgerendák, amerre csak nézünk, beton- és fémlapokkal elkerített kis oldalhajók, a távolba vesző plafonról csillárként lógnak le a tetődaruk súlyos láncai. Az egyiket éppen tesztelik és újrakalibrálják: a lánc végére egy kisebb szobányi fémtartályt erősítettek, ezt fogják vízzel megtölteni, aztán edzhet a daru.

Akkor mi már nem leszünk itt, csak fél órát kaptunk a monstrum bejárására, pedig maradnánk tovább is, az épület tízezer tonnányi légkondicionáló rendszere még nyitott kapuknál is kívül tartja a hőséget. És persze a látnivalók miatt is: rögtön a bejáratnál például az a sárga tartóállvány fogad, amire az űrsiklókat szokták fektetni. A hatalmas piros karéjokat pedig, amelyek egy másik állványzaton, több szinten egymás felett helyezkednek el, még a Saturn V szerelésekor használták. A VAB-ban ugyanis 1968 óta állítanak össze űrhajókat és rakétákat, a holdraszállás Saturn V-ösét már itt csinálták meg.

Az elmúlt három évtizedben főleg arra használták a gigászi csarnokot, hogy start előtt ráadják az űrsikló visszatérő egységét a külső üzemanyagtartályra és a két hordozórakétára. Erre sok jel utal, a szerelőszinteken nagy molinók tisztelegnek egy-egy űrsikló előtt, az egyik falrészt pedig teljesen elborítják azoknak a dolgozóknak és űrhajósoknak az aláírásai, akik részt vettek az űrsiklóprogramban. És itt a Discovery is.

Elvész a nagy térben, meglepetésszerűen bukkan fel az egyik oldalhajóban. Alig öt méterre hever tőlünk, pedig két hete még azt hittük, ilyen közel nem juthatunk űrsiklóhoz. De ez nem is űrsikló, hanem egy űrsiklóhulla. A Discoveryt a Smithsonianba szállítják, de előtte szétszerelik, ami használható még, azt megtartják belőle, aztán a maradékot megtisztítják, összerakják, és a kitömött gép megy a múzeumba.

A Discovery mellett éppen öt-hat preparátor szorgoskodik, az űrsiklón sárga rögzítőelem, a pilótafülke ablakain rácsra emlékeztető kapcsok. Az orr nagy része most hiányzik, a lyukra szigszalaggal fóliát ragasztottak, hogy ne menjen be a por. „Olyan, mint egy felravatalozott halott” – jegyzi meg fotós kollégám. A külföldi fotósok is úgy járulnak sorban a gép elé, mintha virrasztásra érkeztek volna. Szomorú látvány.

Néhány nap múlva az Atlantis landolásával véget ér az űrsiklókorszak. Hogy milyen eszköz nőhet fel az elődökhöz, milyen új űrhajók tudják majd kihasználni a VAB szörnyű méreteit, még nem tudni. Az épület jó ideig tétlenül fog állni, miközben magán viseli a világ legnagyobb amerikai zászlóját. 63,7 méterszer 33,5 méter, egyetlen csillaga 183 centi. Fent, a magasban.