Ilona
16 °C
33 °C

Tumorral gyógyítana Alzheimer-kórt a magyar származású csodagyerek

2006.11.03. 06:25
A kanadai Torontóban élő Eva Vertes Auschwitzot túlélt nagymamája nevét viseli, és hozzá hasonlóan szenvedéllyel szolgálja a tudományt. Most negyedéves a New Jersey-i Princeton egyetemen, de kutatott már a Stanford egyetemen és európai intézetekben is. Tizennégy évesen a nehézfémek idegrendszer-károsító hatását vizsgálta, később az Alzheimer kór megelőzésére alkalmas vegyületet talált. Most éppen a rák "nyűgözi le", ahogy ő mondja. A 2005-ös TED-en (Technology Entertainment Design, az egyik legrangosabb tudományos konferencia) 19 évesen adta elő merész elméletét a világ vezető orvosainak. A magyar származású csodagyerekkel október 23-án készítettünk interjút.

Tudod, hogy milyen ünnep van ma?

Nem.

Az 56-os forradalom ötvenedik évfordulója.

Nahát, ez nem is jutott eszembe! A nagymamám a forradalom idején hagyta el Magyarországot. Édesanyám kétéves volt akkor.

Az ő családnevét kaptad meg?

Nem, a nagymamámat hívták Vértes Évának. Nagyon mozgalmas élete volt, sok mindent túlélt. Rajta volt az Auschwitzba induló vonatok egyikén, de a németek tévedésből rossz vágányra kapcsolták a vonatot, és az nem a haláltáborba, hanem egy munkatáborba érkezett meg. Kanadába is kalandos úton került a család, szinte véletlenül. A nagymama ott halt meg 44 évesen, gyomorrákban. Sajnos én már nem ismerhettem őt. Édesanyám azért nevezett el így, mert azt akarta, hogy valaki továbbvigye a nagymama nevét. Ő kémikus volt - ha valakitől, tőle örököltem a tudomány iránti szenvedélyt, mert a szüleim építészek.

Azért kezdtél rákkutatással foglalkozni, mert a nagymamád rákban halt meg?

Részben azért. Eleinte inkább az Alzheimer-kórt kutattam, mert nagyon érdekeltek az agy és az idegrendszer betegségei. Aztán érdeklődésem fokozatosan a rák felé fordult, a már említett családi okok mellett azért, mert lenyűgöz ennek a betegségnek a molekuláris biológiája: az, ahogyan a normális sejtek elkezdenek rendellenesen viselkedni. De igazából már akkor elhatároztam, hogy kutatóorvos leszek, amikor kilencévesen elolvastam Richard Preston Halálzóna című regényét. Az Ebola-vírusról szól. Annak a könyvnek a hatására döntöttem el, hogy gyógyítással akarok foglalkozni.

Nyolc évvel később, 17 évesen már olyan vegyületet találtál, ami megelőzi az Alzheimer-kóros agysejtek halálát. Mi lett ezzel a kutatással?

Még rengeteg munka van vele. Biztosnak látszik, hogy létezik ilyen vegyület, de amikor egyetemre mentem, nem tudtam folytatni a kutatásokat. A laboratórium, ahol ezt kutattam, továbbvitte a projektet, és egy nyári kutatómunkán én is újra belefolytam, de még sok évbe telik, amíg a vegyületből gyógyszer lehet. Remélem, lesz még alkalmam foglalkozni vele, de most csak a rákkutatásra összpontosítok. Molekuláris biológiát tanulok a Princetonon, utána orvosin szeretném folytatni.

Eva Vertes a szenvedélyének hódol

A 2005-ös TED-en a rákkutatással együtt említetted az Alzheimert is, és egy eléggé vad ötlettel álltál elő...

Igen, de az bevallottan egy erőltetett, igen távolra mutató elképzelés. Hú, nehéz ezt röviden elmagyarázni... A lényege a ráksejtekkel történő Alzheimer-gyógyítás. A tumorokban őssejtek vannak, tehát azokból még bármilyen sejtek lehetnek - viszont a tumorral együtt jár a metasztázis, vagyis az áttét. A tumorsejtek az izomba is eljutnak, azonban ott nem alakul ki olyan áttét, mint a belső szervekben. Ez furcsa, mert az izomnak nagyon jó a vérellátása, ezért metasztázisra igen alkalmas lenne, mégis nagyon ritkán alakul ki ott áttét. Pici mikrometasztázisok találhatók ugyan, de úgy tűnik, hogy az izom nem engedi, hogy az áttét egyik feltétele, az angiogenezis (amikor a tumornak már saját vérellátása van) kialakuljon.

Az ötletem abból indul ki, hogy ha rájönnénk arra, hogy milyen mechanizmus akadályozza meg az izmokban a metasztázisképzést, és milyen "szabályok" szerint alakul a tumorsejt valami mássá, képessé válnánk a ráksejtek kontrollálására. Ez nemcsak a rák ellenszerét jelentené, hanem azt is, hogy a tumorsejteket gyógyításra is használhatnánk. Például az Alzheimerben elhalt agysejtek pótlására. De ez nagyon merész ötlet, hiszen még az Alzheimer-kórról is igen keveset tudunk. Szerintem egyébként ez a legizgalmasabb a tudományban: gondolni egy merészet, és igazolást találni rá a kutatásokban.

És találsz?

Ezen dolgozom most is. Először is azt próbálom megérteni, hogy az izmaink miért állnak ellen a ráknak. A tumorsejtek a vérrel eljutnak az izomszövetünkbe is, de nem képeznek áttéteket (vagy legalábbis igen ritkán). Azt feltételezem, hogy az izmokban létezik valamiféle vegyület, ami megöli a ráksejteket, vagy - mivel a tumor átalakulóban levő őssejtekből áll - izomsejtekké alakítva egyszerűen beépíti őket. Ezt a vegyületet kutatom most. Ha sikerülne megtalálni, hasznos lenne a rák kezelésére, és mivel a testben eleve megtalálható, biztosan nem lenne olyan káros a szervezetre, mint mondjuk egy kemoterápia; és úgy gondolom, minden rákfajtára működhetne.

Hogy fogadta a tudományos világ az ötleteidet?

Meglehetősen vegyesen. Egyesek szerint remek elképzelések, mások túlságosan merésznek tartják ezeket a teóriákat.

Magyarországról kaptál valamilyen visszajelzést?

Nem, te vagy az első érdeklődő. De amikor elkezdődött az előbb említett kutatás, rövid ideig együtt dolgoztam Nandor Garamszegivel, aki tudtommal magyar állampolgárságú.

Mihez fogsz kezdeni, ha majd elvégzed az orvosi egyetemet is?

Jó lenne egyszerre belgyógyásznak és kutatónak lenni. Betegekkel is szeretnék foglalkozni, és azzal is, hogy hogyan lehetne jobban kezelni a betegeket. Hogy hol, azt még nem tudom, a tapasztalatomtól és a szerencsémtől is függ majd. New Yorkot nagyon szeretem, és a kaliforniai Stanford Egyetemet is, amikor elsőéves voltam, ott töltöttem a nyarat, és ott kezdett el érdekelni a rákkutatás.

Mit gondolsz arról, hogy komoly professzorok csodagyerekként emlegetnek? Mindenki elérheti azt, amit te, vagy a tehetségen múlik?

Hú, de nehéz kérdés! Azt hiszem, a szenvedély a legfontosabb. Az, hogy teljes odaadással kutass. Szükséges némi alapvető intelligencia és kreativitás is, és nem szabad hagyni, hogy a szabályok korlátokat szabjanak. De azt hiszem, erre sokan képesek, nem hiszem, hogy ettől csodagyerek lennék.

Konferenciákra jársz, a nyarakat is kutatással töltöd - marad időd pihenni?

Néha futok, nagy ritkán elutazom valahova, és igyekszem a családommal is lenni. Nem mindig jut időm pihenésre, de őszintén szólva nem is hiányzik. Kutatni nagyon izgalmas, és szeretem, hogy elfoglalt vagyok.