Csoportdinamika és a világhírű magyar hálózatkutató

Index: Ön az ELTE-MTA biológiai fizikai kutatócsoportjának vezetőjeként irányította azt a vizsgálatot, ami azzal foglalkozott, hogyan lehet előre jelezni egy közösség széthullását vagy növekedését, illetve hogyan befolyásolják a csoporttagok egyéb kapcsolatai a csoport élettartamát. A csoportdinamikai kutatásuk szenzációja, hogy elképesztően nagy mintát használtak. A Los Alamos-i kutatóközpont szerverén harmincezer fizikus cikkeit listázó tudományos adatbázis volt az egyik, és négymillió mobiltelefonáló hívási adatait listázó minta volt a másik.

Vicsek Tamás: Így van, ezeket ingyen kaptuk. A Los Alamos-i adatbázis könnyen hozzáférhető, fizikusokról szól, és ráadásul elméleti fizikusok lévén jól is ismerjük. Sokakat ismerünk az adatbázisban szereplők közül, ránézésre látjuk, ha valami hiba van a futtatásban. A másik minta egy külföldi telefontársaság adatbázisa. Ők keresték meg Barabási Albert László kollégámat, akivel a kutatást együtt végeztük, és a Notre Dame Egyetemen dolgozik.

Melyik telefonszolgáltatóról van szó?

Ez titok.

Ezek szerint piaci megrendelés volt a vizsgálatuk? A telefontársaság önöket mint piackutatókat kérte fel a hálózatelemzésre?

A cikket hárman jegyezzük, de egy nagyobb kutatócsoport részei vagyunk. Pontosabban két kutatócsoportról van szó, az egyik az enyém az ELTE-n, a másik Barabási Albert Lászlónak, a hálózatkutatás világviszonylatban legnagyobb tekintélyének kutatócsoportja az Indiana államban lévő Notre Dame Egyetemen, amiről szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jelentősebb mint az enyém. Harmadik kutatótársunk Palla Gergely, aki azokat az algoritmusokat készítette, amelyek a csoportok időbeli fejlődésének rekonstrukciójához szükségesek. A telefontársaság bizonyos konkrét piaci kutatásokat is kért, ugyan nem tőlünk, hanem Barabási kutatócsoportjától, de ezek teljesen függetlenek a Nature-ben megjelent cikktől. Cserébe ingyen biztosította adatbázisát az alapkutatáshoz.

Csoportdinamikai kutatások már igen régóta léteznek. A társadalomtudományi csoportelméletek atyja, Kurt Lewin már a negyvenes években publikált a témáról. Miben újszerű az önök munkája?

Az extra ebben a módszerben az eddigi csoportdinamikai kutatásokhoz képest, hogy nagy mintát használ, illetve hogy azonosítható az is, ahogy több csoport kapcsolódik egymáshoz. A módszer az összekapcsolt ismerettségeket, együttműködéseket - ahogy mi neveztük: klikkeket - azonosítja, és így egy emberből kiindulva több közösség megtalálható. A szociometriai felmérésekhez képest itt a mintanagyság egyedülálló. A szociológusok bírálták is a kutatást, a New Scientistben reagált egy társadalomtudós a munkánkra, és azt mondta, hogy ez csupa olyasmit mutat be, amire a szociológusok is gondoltak. Ők azonban pár száz fős mintákkal dolgoznak, azokból pedig mindent ki lehet mutatni, és mindennek az ellenkezőjét is.

Milyen alkalmazási területei lehetnek a kutatásnak, illetve a kutatás eredményeinek a gyakorlatban?

Vannak olyan többszázas, többezres vállalatok, amelyek igényelnek szociometriai elemzéseket. Éles a küzdelem, és hatékonyabbak szeretnének lenni, szeretnék tudni, a cégben kik a kulcsfigurák, melyek a kulcs-csoportok. Vagyis ha magukat jól ismerik, előnybe kerülhetnek.

A cégek esetében milyen tényezőket vizsgálnak? Ugyanis egy vállalati kapcsolatrendszerben számos olyan informális hatás lehet - a barátság vagy a szimpátia -, amit nehéz statisztikai módszerekkel rekonstruálni.

Van néhány cég a világban, amely komplex adatgyűjtést végez a vállalaton belül. Megkapják az összes vállalaton belüli emailek és telefonhívások adatait: hogy ki kinek írt, ki kit hívott fel, és milyen terjedelemben, mindezt tartalmi elemzés nélkül. Ezenkívül online kérdőívet töltetnek ki a dolgozókkal az informálisabb viszonyokról.

Adatvédelmi szempontból ez azért komoly aggályokat vet fel. Nem az egyénre tartozik, például, hogy mennyi időt beszél X vagy Y kollégával?

A kérdés az, hogy kapitalista szemlélettel közelítünk-e, vagy sem. Az Egyesült Államokban elfogadott, hogy ha vállalati telefonon egy másik vállalati telefont felhív valakit, ez az információ tulajdonképpen a vállalat tulajdona. Ez durván hangzik, de így is felfogható. Egyébként a terrorizmus elleni védelem érdekében az Egyesült Államokban szövegelemzést is végezhetnek, a szolgáltatóknak két évre visszamenőleg tárolniuk kell a beszélgetések főbb paramétereit.

Mit lehet tudni a csoportok időbeli alakulásáról? A csoportok evolúciója mindkét mintán hasonló szabályszerűségeket mutatott.

A fizikusok adatait 12 évre, a mobiltelefonos adatokat két évre visszamenőleg kaptuk meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mik egy csoport megszűnésének az okai. Él, virul, majd egyszer csak megszűnik. Ehhez néztük, igaz-e az, hogy ha cserélődnek a csoport tagjai, az a széthulláshoz vezet-e. Az derült ki, hogy 4-6 fős kis csoportoknál ez igaz. Ha nagyon cserélődnek a tagok, felbomlik a csoport. Egy-két tucat tagú csoportoknak viszont kifejezetten jót tesz a cserélődés, van egy erős mag, ami nem változik, és ez stabilabbá teszi. Mindenesetre egy vállalatvezető ebből azt a következtetést vonhatja le, hogy érdemes tíz-húsz fős csoportokat gyártani, stabil maggal, és hatékonyabb lesz.

Nem először publikál a Nature-ben, ami a világ legrangosabb tudományos folyóiratainak egyike. Hogyan viszi egy magyar tudós a Nature-ig?

Szerintem az eredetiség, újszerűség a döntő, illetve az eredmény fontossága. Mára értem el azt a szintet, hogy nem írják át a szövegemet.

És hogy a sikerek mellett egy kicsit kellemetlenebb témáról is kérdezzem, tavaly júliusban éppen a Nature-ben jelent meg egy nagy cikk, amelyben magyar tudósok panaszkodtak a Magyar Tudományos Akadémiára. Azt írták, az MTA látványosan ellehetetleníti a hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérőket. Szabó Csaba - hazatelepülő, majd újra külföldre távozó - gyógyszerkutató ügyét vetik fel a cikkben, és leírják, nem értik, az Akadémiának miért ér kevesebbet egy külföldi folyóiratban publikált cikk, mint az, ami itthon jelenik meg. Ön akadémikus, mi a véleménye erről a vitáról?

Ez egy ellentmondásos ügy volt, mert két egymásnak feszülő tábor alakult ki, a kölcsönös megértésig azonban sajnos nem jutottak el. Megmerevedtek a határvonalak. Szabó Csaba visszautazott, az Akadémia végig elutasító volt a Szabó Csaba személyével kapcsolatban. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan éppen reformba kezdett, ami most is folyik. Az Akadémia emiatt úgy fogta fel, hogy őt támadások érik, pedig épp reformokra készül a kifogásolt ügyekben. A gyakorlatban azért a Szabó Csaba-féle ügy gyorsított a reformok folyásán. A Nature-ben valóban megjelent egy levélváltás, amelyben Szabó Csaba idézett számokat, adatokat, konkrét akadémiai beszámolókat. Örültem volna, ha konstruktívan tudtak volna tárgyalni egymással a felek. Én, számos kollégámmal ellentétben, úgy éreztem, mindkét félnek sok igazsága van ebben a vitában.

Vagyis a felek között semmilyen együttműködés nem született.

Az Akadémia hagyománytisztelő, vannak nagyszerű, becsülendő vonásai, de van visszatartó ereje is. A hagyománytiszteletbe tartozik például adott esetben olyan tudományterületek támogatása, amelyeket hungarikumnak tekintenek, de a világban máshol már nem űznekk. Ez esetenként irritáló lehet például a nagypolitika számára, mert indokoltságát csak nagy körültekintéssel lehet megítélni. Én is, aki igyekszem dinamikusan a világ kutatási trendjeit követni, gyakran érzem, hogy bár maximálisan elismerik ilyen irányultságomat, de ez egyes témáim esetén nem igazán tud szervesülni az itteni viszonyokba.

Milyen változások lesznek az Akadémia életében, illetve a kifogásolt szakmai szabályzatban?

Még folyamatban van, egy év alatt sok minden történt. Nemsokára lesz az MTA Közgyűlése, amelyen megvitatjuk az újításokat.