Zuzmók a Marson?

Dr. Horváth András csillagász-űrkutató, a Planetárium igazgatója, a Magyar Űrkutatási Tanács tagja és szerzőtársai a Lunar and Planetary Science című szaklap hasábjain publikálták meglátásaikat, amelyeket az MGS MOC (Mars Orbiter Camera) több mint száz felvétele támaszt alá. Az 1999-2000-ben készült nagyfelbontású Mars-fotókon jól látszanak a bolygó déli pólusa közelében fekvő kráterek belsejében sorjázó, évszakonként változó méretű fekete foltok.

Jól látszanak a bolygó déli pólusa közelében fekvő kráterek belsejében sorjázó, évszakonként változó méretű fekete foltok

A magyar csillagászok szerint a foltok, és a belőlük a marsi nyár során kiinduló vonalak nem magyarázhatóak csupán fizikai jelenségekkel. Szerintük primitív létformáról, "fotoautotróf marsi felszíni organizmusról" van szó, amely sötét színű pigmenteket termel, ezért a környezetében hamarabb felolvad a víz. A marsi tél során jégtakaró védi a kiszáradástól, tavasszal és nyáron pedig a déli poláris területeket érő sok napsütés védi meg az éjszakai fagyoktól - a vonalakat az olvadt foltokból kiinduló vízfolyások húzzák. A mikroorganizmus fotoszintézissel táplálkozik, csakúgy mint az antarktiszi jégmezőkön nemrégiben felfedezett baktériumtelepek.

Dr. Horváth András az Indexnek elmondta, hogy az elmélettel megkeresték Michael C. Malint és Ken Edgett-et, a szondát üzemeltető Malin Space Science Systems vezető kutatóit is, ők azonban egyelőre nem reagáltak felvetéseikre. A magyar kutatók a második mars-mobil leszállóhelyének is javasolták a kérdéses krátereket.