Mars-zuzmó: cáfol a NASA

Amint arról korábban beszámoltunk, Dr. Horváth András csillagász-űrkutató, a Planetárium igazgatója, a Magyar Űrkutatási Tanács tagja és szerzőtársai a Lunar and Planetary Science című szaklap hasábjain publikálták meglátásaikat, amelyeket az MGS MOC (Mars Orbiter Camera) több mint száz felvétele támaszt alá. Az 1999-2000-ben készült nagyfelbontású Mars-fotókon jól látszanak a bolygó déli pólusa közelében fekvő kráterek belsejében sorjázó, évszakonként változó méretű fekete foltok.

Élet a Marson?

A magyar csillagászok szerint a foltok és a belőlük a marsi nyár során kiinduló vonalak nem magyarázhatóak csupán fizikai jelenségekkel. Szerintük primitív létformáról, "fotoautotróf marsi felszíni organizmusról" van szó, amely sötét színű pigmenteket termel, ezért a környezetében hamarabb felolvad a víz. A marsi tél során jégtakaró védi a kiszáradástól, tavasszal és nyáron pedig a déli poláris területeket érő sok napsütés védi meg az éjszakai fagyoktól - a vonalakat az olvadt foltokból kiinduló vízfolyások húzzák. A mikroorganizmus fotoszintézissel táplálkozik, csakúgy mint az antarktiszi jégmezőkön nemrégiben felfedezett baktériumtelepek.

A NASA nem reagált, az Európai Űrhivatal viszont megkereste a magyar csillagászokat

Dr. Horváth András az Indexnek elmondta, hogy az elmélettel megkeresték Michael C. Malint és Ken Edgett-et, a szondát üzemeltető Malin Space Science Systems vezető kutatóit is, ők azonban eddig nem reagáltak felvetéseikre. A magyar kutatók a második Mars-mobil leszállóhelyének is javasolták a kérdéses krátereket, és a közelmúltban az Európai Űrhivatal Mars Express-programjának egyik vezetője is Magyarországra látogatott, hogy részletes vizsgálatot tartson a marsi fényképeken zuzmóknak vélt foltokkal kapcsolatban. A Mars Express 2003-ban tervez új szondát indítani a vörös bolygóra, és az európai illetékesekben felmerült, hogy bevehetné útvonalába a "zuzmók" közelebbi vizsgálatát is.

A NASA már korábban közölte, hogy álláspontja szerint a foltok pusztán szublimációs folyamatokkal magyarázhatók, a kérdéses képeket készítő szondát üzemeltető kutatócsoport egyik tagja azonban most részletesen cáfolta Horváthék állításait a Space Daily űrportál hasábjain. A szerző, Timothy N. Titus doktor már korábban is foglalkozott a szezonális foltosodás jelenségével, négy éve tanulmányozza a Mars kérdéses déli poláris területéről készült képeket. Titus leszögezi: a rendelkezésre álló adatok érdekes fizikai jelenségre utalnak, de nem lehet élet jelenlétére következtetni belőlük.

Három "szarvashiba"

A szakember tételesen cáfolja a magyar kutatócsoport állításait: szerinte a Mars déli poláris területeit nem lehet az Antarktiszhoz hasonlítani, mert a két terület alig hasonlít egymásra. Az Antarktiszon bőven rendelkezésre áll a vízjég, és a Marshoz képest enyhe, mínusz 40-70 Celsius-fokos a tél. A Mars déli pólusát fedő szezonális jégtakaró szinte kizárólag szárazjégből (szilárd széndioxidból) áll, a felszín hőmérséklete pedig mínusz 126 fok. A víz hiánya és a brutálisan hideg felszíni hőmérséklet Titus szerint kizárja a biológiai aktivitást.

A szezonális foltosodás jelenségét már a magyarok előtt is leírták: Titus és kollégái szerint a szárazjégből álló szezonális déli jégsapka tavaszi olvadását kísérő jelenség, a foltok pedig vagy áttetsző, ezért feketének látszó szárazjégfelületek, vagy a szárazjég alól előbukkanó talaj. A magyar cikk állítása szerint a marsi tél mínusz 200 Celsius-fokos, ezzel szemben a poláris jégsapkán a hőmérséklet soha nem megy mínusz 126 Celsius-fok, a széndioxid fagyáspontja alá. Mivel a jégsapka szárazjégből áll, tavasszal a jég nem olvad, hanem szublimál: szilárd halmazállapotból azonnal gázneművé alakul. Ráadásul ez is mínusz 126 Celsius-fokon történik, nem a magyar cikkben szereplő nulla Celsius-fokon. Vízjég valóban előfordul a Marson, állítja Titus, de az sem olvad, tehát nem is húzhat csíkokat. A víz ugyanis a Marson szintén szublimál, méghozzá mínusz 73 Celsius-fokon, mert a felszíni légnyomás a Marson mindössze 6,1 millibar a földi 1000 millibarral szemben.

A NASA tehát végre felvette a kesztyűt: most a magyarokon a sor, hogy megvédjék egyre szélesebb körben tárgyalt teóriájukat.