A kormány a faxok és mátrixnyomtatók államosítására készül?

Jön a kommunizmus:

Az végül is tagadhatatlan, hogy Orbán Viktor a választások előtt, majd utána is jó sokszor beszélt arról, hogy szerinte vége van a szabadpiaci kapitalizmusnak. Azt azonban nem hittem volna, hogy ezt az időpontot ilyen közelre teszi.

Láng Zsolt fideszes képviselő, második kerületi polgármester törvényjavaslatában nem is annyira a törvény tartalma a vicces, hanem a szöveg általános indoklása, amiből a szabad piactól és általában a kapitalizmustól való ösztönös irtózás érezhető ki.

Pedig maga a tartalom se kutya: ha a Ház elfogadja a formailag egyéni indítványként benyújtott kormányjavaslatot, akkor az autópályadíj, az összes közlekedési jegy, a parkolás, sőt bármilyen önkormányzati vagy állami résztulajdonú cég bármiféle szolgáltatásainak mobilos megvásárlása állami monopólium lesz. Méghozzá úgy, hogy a most ezzel foglakozó cégek ügyfélkörét az állam egyszerűen elveszi, a magánvállakozásokkal kötött szerződéseket áttestálják az állami mamutra, vagyis az ügyfelek, ha akarnak, ha nem, a kormányszerv ügyfeleivé válnak. (Aztán, harminc napon belül, azért kiléphetnek.)

Sőt nemcsak szerződéseket, hanem pénzt is államosítanak, nem is keveset, a javaslat szerint az ügyfelek befizetett, de fel nem használt pénzét simán einstandolják a piaci szereplőktől. Ezt az égvilágon semmi nem különbözteti meg az ötvenes évek padlássöpréseitől.

Bármilyen elképesztően humoros is 2011 végén egy relatíve korszerű mobilkommunikációs piaci szelet erőszakos államosítása egy európai országban, mint mondtuk, az ijesztő tartalomnál is fergetegesebb a csomagolás, vagyis a javaslat kifejtős indoklása.

Lev Davidovics Láng azzal indít, hogy a jelenlegi helyzet azért nem jó, mert több piaci szereplő van, így az, mármint az aktuális helyzet, ”számos különálló magánjogi szerződésen alapszik, és ezért esetlegesnek tekinthető”. Mi lenne logikusabb módja a lakosság megvédésének a zavaróan sok, és valljuk be, rettentően idegesítő piaci szereplőtől, mint egy állami monopolcég létrehozása és a piaci verseny törvényi megtiltása?

De miért lenne ez jó nekünk, ügyfeleknek? Láng négy érvvel támasztja alá az ezerkilencszázötvenes évek szellemének visszahozását.

1.) A rendszer így egységes lenne.

Tízes találat.

2.) „Elejét veszi a szigetszerű fejlesztéseknek” – ez azért nagyjából ugyanaz, mint az egyes pont – és „lehetővé teszi [...] innovatív díjstruktúrák bevezetését”.

Pontosan. A piac megölése után az állami monopolmamut innovatív módon pont akkora díjat szab meg, amekkorát akar, oszt lehet fejreállni. Extra humorbombon, hogy ezt az összeget „kényelmi díj”-nak nevezik, nyilván azért, mert a lakosságnak nem kell fáradnia az eltérő piaci árak összehasonlításával.

3. „A méretgazdaságosság elve alapján növeli a hatékonyságot.”

Itt nem kötözködnénk, azt minden magyar ember pontosan tudja, hogy a nagy állami cégek sokkal hatékonyabban működnek a kisebb magánvállalkozásoknál.

4.) „Felgyorsítja a bevezetést a személyszállítási szegmensben” – mármint a mobilfizetés bevezetését, és „a közpénzek hatékony felhasználásának ellenőrzése is jelentősen hatékonyabbá válik.”

Igen!!! Ezt az alapösszefüggést jól ismeri minden magyar ember: állami monopolcég = átlátható közpénzfelhasználás. A két dolog gyakorlatilag szinonimája egymásnak.

Összefoglalva: A kormány arra készül, hogy egy növekvőben lévő, mobilkommunikációs piaci szegmenst erőszakkal államosítson, az ott jelenlévő magáncégeket tönkretegye, ügyfélkörüket és pénzüket egy tollvonással elvegye, és rezzenéstelen arccal próbálja megmagyarázni a lakosságnak, hogy sokkal jobb lesz nekik, ha versengő ajánlatok helyett központi állami díjszabás lesz.

Ha létezhet az eddig taglaltaknál is viccesebb elem a Láng-féle javaslatban, akkor az az, hogy a mobilpiac mágusa még az einstandoláshoz is ügyetlen, hiszen az IP-alapú, vagyis netes rendszerekre az egész nem vonatkozna.

Márpedig a tízmillió mobilozó országában már majdnem kétmillió okostelefonos előfizetés él, és a számuk meredeken emelkedik, így pár év, és már csak fergeteges anekdota lesz, hogy szerencsétlen Láng Zsolt megpróbálta államosítani a fizetős sms-t, oszt mire ment vele. Ha akkor is a Fidesz lesz kormányon, Láng esetleg a faxgépek és a mátrixnyomtatók államosításával vigasztalódhat.

Jön a Kánaán a fogyasztóknak:

A szabadpiaci kapitalizmus akkor ér véget, amikor már a vállalkozások sem akarnak egymással versenyezni. A magyar mobilszolgáltatók pedig úgy döntöttek, hogy egységesen két sms árát plusz 160 forint kényelmi díjat húznak le mindenkiről, aki a mobiljával autópálya-matricát mer venni. Na jó, a Vodafone megspórolja nekünk egy negyed kifli árát, csak 156 forintot kér. Ölik egymást, hogy az előfizetőnek jobb legyen.

Nem ez a mobilszolgáltatók első olyan húzása, amikor kormányzati, sőt uniós szintű beavatkozásra van szükség a fogyasztók érdekében. A szolgáltatók korábban megpróbálták kizsigerelni egymást, de Brüsszelnek ez nem tetszett, mert a nevetségesen magas összekapcsolási díjak (amit egymásnak fizetnek a szolgáltatók) automatikusan a jelentős piaci erőket, a monopóliumokat hozták előnyös helyzetbe. Úgynevezett tisztességelen eszközöket alkalmaztak.

Ugyanezek a cégek a saját előfizetőik zsebét is kiforgatták, és még ma is két-háromszáz forintos roamingpercdíjak lennének az EU-ban, ha a vasöklű Viviane Reding, az akkori uniós biztos nem csap szét közöttük.

Szóval itt vannak ezek a szabadpiaci elven működő cégek, amelyek kényelmi díjat kérnek az autópálya-matrica megvásárlásáért. Érdekes elképzelés... Mi azt hittük, a mobilozás havidíja már fedezi a kényelmes kommunikáció költségét, teljesen függetlenül attól, hogy az anyánknak küldünk sms-t vagy az Állami Autópálya karbantartójának. Elvégre a taxis sem követel felárat, ha az óbudai önkormányzathoz megyek, és nem szembe az Új Síposba.

Láng Zsoltnak igaza van abban, hogy a rendszert egységesíteni kell. Ha egy mobilcég többféle közszolgáltatást ad el a lakosságnak (parkolás, autópálya-matrica), és mindegyik ugyanarra a médiumra épül, akkor elég egyszer szerződni vele. Az állam vegyen filléres áron több milliós sms-kvótát, persze nyilvános közbeszerzéssel, és indítson olyan szolgáltatásokat, amilyeneket csak akar! A használati adatokból ma már biztosan látszik, hogy mekkora forgalmat bonyolítanak a mobillal vásárlók, mennyi sms-re van szükség.

Nekünk a Láng Zsolt által említett „innovatív díjstruktúráikól” nem az instant lenyúlás jutott az eszünkbe (persze oda kell majd figyelni), hanem olyan új konstrukciók, amik megkönnyítenék az életünket. Mondjuk nem lenne rossz, ha belföldi nyaralás esetén egy sms-sel vehetnék négynapos matricát és négy napra szóló, bárhol felhasználható parkolási bérletet. Az útdíj plusz tömegközlekedési bérlet kombináció a messziről ingázók álma, és az is tartalmazhat valamilyen parkolási kedvezményt.

Teljesen értelmetlen külön mobilvásárlási és sms-küldő rendszert kifejleszteni az útkezelőnek, a MÁV-nak, a BKV-nak és a többi helyi társaságnak, valamint a több ezer önkormányzatnak, amelyek szintén üzenhetnek a lakóknak, ha fontos mondanivalójuk van.

A kormány nem egy távközlési piacot államosít, néhány állami szolgáltatás értékesítése kerül vissza az állam kezébe. A sms-biznisz a mobilcégnél marad, de a kormány mondja meg, hogy mekkora nyeresége lehet a közszolgáltatáson.

Nem kell annyira sajnálni a mobilcégeket, mert ezután is árulhatnak sms-ben kifizethető csengőhangot, háttérképet, és készülhetnek a mobilpénztárca bevezetésére, ami sokkal nagyobb biznisz, mint az autópálya-bérlet. Csak vigyázzanak, nehogy a kapitalizmushoz náluk is jobban értő bankok lenyúlják előlük ezt a piacot!

(Nyitva van a kommentkapu, akinek van kedve, az vitatkozhat egy jó nagyot pár centivel lejjebb.)