További Vélemény cikkek
- A putyini atomhatalmat vissza kell terelni a nemzetközi jog normái közé
- Izrael-barát „héjákkal” hozná el Trump az amerikai–izraeli kapcsolatok újabb aranykorát
- Az európai civilizáció megújításának alapelvei
- Hogyan veszítheti el Magyar Péter a 2026-os választást?
- Ezen kormányok alatt robbant be a szegénység Magyarországon
Mélységes felháborodásának és megdöbbenésének adott hangot hétfői nyílt levelében pár úszó Szepesi Nikolett Én, a szexmániás című könyve miatt. A volt és mai válogatott sportolók, olimpikonok szerint a könyv állításai beszennyezik a magyar úszósportot, az ott dolgozó vezetőedző és kollektívája munkáját, pedig a hírbe hozott stáb munkájára az egész nemzet méltán büszke.
Ha van bárki, aki ne tudná: Szepesi erősen bulvárba hajló könyve elsősorban vad szexuális életéről, kalandjairól és hódításairól szól, grafikus részletességgel és nagyon szókimondóan.
Minderre – a gonoszabb olvasat szerint – az eladások érdekében volt szükség, hiszen kinek ne csiklandoznák a fantáziáját egy csinos fiatal nő és viszonylag könnyen beazonosítható élsportoló partnereinek kicsapongó ágykalandjai. A megengedőbb, terápiás verzió szerint Szepesi az írással egy korszakot zárt le, és lényegében saját magát próbálta gyógyítani.
A jelek szerint volt miből. Bár Szepesi partnerei, majd az őt kislányként intim pontokon is "ellazító" masszőr kiléte körül még most is óriási a habverés, az Én, a szexmániás cseppet sem könnyű olvasmány. Egyrészt általában körülbelül annyira érdekes, mint – a könyvből merített példával – egy ondós zsebkendő. A szerzőt gyerekként és fiatal kamaszlányként évekig érő szexuális zaklatásról szóló rész viszont halálosan kiborító és gyomorforgató . Szepesit sokáig senki, még a saját családja sem tudta megvédeni.
Óriási közhely, de attól még tény: a sportolónak készülő gyerekek meg akarnak felelni a szüleik és az edzők elvárásainak, ezért szinte bármit eltűrnek, ha cserébe szeretetet, elismerést kapnak. Kamaszként aztán vagy fellázadnak, vagy elfogadják, hogy ha sikeresek akarnak lenni, be kell simulniuk az élsport közegébe.
Például az úszósportéba, ahol a sikerhez vezető monoton utat hagyományosan a fizikai és lelki erőszak – Széchy Tamás papucsai, Kiss László és Turi György nevelő pofonjai – övezte és övezi. A sportoló gyerekek elleni erőszak egyébként nem magyar, pláne nem úszósajátosság: 2010-ben az UNICEF globális jelentést adott ki a témában, megrázó adatokkal és történetekkel.
Mindenesetre ebben az erőszakos közegben Szepesi Nikolettnek – és a hírek szerint több más társának – a szexuális erőszakot is el kellett tűrnie a masszőr Bacsa Istvántól. Aki kíváncsi, hogy az ilyesmi hogyan nyomorít meg egy gyereket, könyvtárnyi szakirodalom áll a rendelkezésére.
Arról viszont nagyon kevés könyvben lehet olvasni, hogy valaki szembe mert nézni azzal, ami történt vele, elfogadta, hogy minderről nem ő tehet, és le merte írni, amit átélt. Az Én, a szexmániás ilyen könyv.
Szepesi Nikolett vállalta a kiközösítést, a megbélyegzést, a megaláztatást – és meg is kapta. Megkapta nőként, amiért nyíltan beszélt a vágyairól, a fantáziáiról, és hogy élete során rengeteg férfival szexelt: a szexuális kalandozás és a nyílt szabadosság nálunk egyelőre még mindig férfiprivilégium.
És most megkapta a stigmát emberként, volt sportolóként is, amiért rosszat merészelt mondani a szent úszósportról. Ahol a sikerért az élet talán legfontosabb éveit kell iszonyú önsanyargatással és monotóniával végigküzdeni, és ahol olykor a lelki megnyomorítás sem túl nagy ár az érmekért. Szepesi most befeketítette a versenyuszodák világát, ahol úgy tűnik, bölcsebb szemet hunyni a gyerekek elleni visszaélések fölött, mint fellépni ellene.
Az Úszószövetség elnöke a napokban bejelentette, hogy kiterjedt vizsgálat indul, és várják a bejelentéseket. Rohanni azért nem kell senkinek: Gyárfás Tamás a botrány kirobbanása után azt is mondta, hogy most a júliusi vb-re és a 2021-es magyar vb-pályázat sikerére összpontosítanak.
Vagyis jó esetben majd augusztusban elindul valamiféle vizsgálat. Az egyik oldalon ott lesznek az úton-útfélen leribancozott, lehazugozott Szepesi Nikolett és talán még néhány, az évtizedes hallgatással és szégyennel szakító exsportoló bizonyíthatatlan állításai. Szemben a semmiről sem tudó mesteredzők és gyúrók, a könnyen elforduló szponzorok, a botránymentességben érdekelt sportadminisztráció, a nyílt levelet író olimpikonok, az érmekért a belüket kihajtó új reménységek és szüleik tagadása, felháborodása.
Nagy meccs lesz. Izguljunk együtt a magyar érmekért, sikerekért, és az úszósport erőszakmentesítéséért.