Igyunk a medve előbőrére!

Lófasz lesz itt, nem kormányváltás – eredetileg ezt a címet akartam adni ennek a cikknek, miközben a Nagy Januári Baloldali Összeborulás élő közvetítése alatt azt figyeltem, hogy a szerkesztőség Gyurcsány Ferenc vagy Fodor Gábor első megszólalását fogadja-e hangosabb röhögéssel. A gúnyos nevetgélésre minden okunk megvolt: irtózatosan szánalmas, hogy a magyar baloldal szűk négy év után egy Gyurcsánnyal és Fodorral felálló csapattól reméli Orbán Viktor rezsimjének a leváltását.

A csoportképnél talán csak a mellébeszélés szánalmasabb, ami az egész tárgyalássorozatot kísérte. Mára a baloldal közös fogalomkészlete két szóra, a "kormányváltásra" és az "összefogásra" redukálódott: minden egyéb tartalmi, politikai ügyet, ami a különbségeikről szól, kínosan kerültek és kerülnek, nehogy bármilyen ellentét a felszínre kerüljön, amin a sajtó elcsámcsog, és ami az esélyeiket rontja.

Az esélyeiket, amik katasztrofálisak. Áprilisban nem kormányváltás lesz, hanem az fog eldőlni, hogy a következő ciklusban is kétharmaddal kormányoz-e a Fidesz, vagy csak sima többséggel. Az új választási szabályokat elemezve maguk Bajnaiék számolták ki, hogy az ellenzéknek még a kétharmados kormánypárti többség megakadályozásához is legalább 25 egyéni mandátumot kéne szereznie a 106-ból. Miközben csak 22 egyéni választókerület tekinthető "határozottan baloldali" kötődésűnek.

A győzelemhez viszont a baloldalnak minimum 58 egyéni (benne legalább tucatnyi, a korábbi választási térképek alapján jobboldalinak tekinthető) választókerületben kéne nyernie. Miközben összesen 49 olyan van, ahol – ha a jelenlegi helyükön húzódtak volna a határok – a korábbi választások bármelyikén a baloldali jelölt nyert volna. A komolyan vehető közvéleménykutatók becsléseinek átlagolt, a teljes népességre vetített decemberi népszerűségi adatai pedig a Fidesz 10-11 százalékos előnyét mutatják. Ami 800 ezer választót jelent.

A politizáló baloldali értelmiség legbefolyásosabb része azért kardoskodott a Gyurcsányékra is kiterjedő összefogás mellett, mert abban reménykednek, hogy az új, egységes baloldal a bizonytalanok egy jelentős részét aktivizálja és melléjük állítja majd. Valóban soha ennyi bizonytalan (vagy titkolózó) választó nem volt, viszont érdemes lenne végiggondolni azt is, hogy vajon mennyire reális ez a reménykedés. Tényleg hihető, hogy tömegével vannak olyan választók, akiket a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány-Fodor konstelláció győz majd meg?

Hogyan gondolkozik egy ilyen ember? Kire szavazott korábban, és miért? Miért nem válaszolt eddig a kérdezőbiztosoknak? És főleg: mi győzné meg az elkövetkező három hónap alatt?

Az, hogy Mesterházy Attila lett a közös kormányfőjelölt? Mesterházy Attila? Komolyan? Akinek még a saját pártjában is azt tartják a legnagyobb eredményének, hogy sikerült megakadályozni a párt szétesését, és bebetonoznia a pozícióját? Akinek egy kellően rosszmájú szocialista politikus szerint az a hatalmas szerencséje, hogy még soha, egyetlen önálló politikai gondolata nem volt, vagy ha volt is, azt mélyen elhallgatta?

Mesterházy, aki legendásan rosszul tűri a kritikát, és aki az Indexnek hosszas huzavona után végül azért mondott nemet a 2010-es kampányban az interjúra, mert, mint megtudtuk, félt, hogy szívatni fogjuk? (Mentségére legyen mondva, Orbán Viktor munkatársai a kérelmeinkre egyszerűen úgy reagálnak, hogy az interjú "nem időszerű".) Mesterházy, aki, miközben a többiek most néhány hónapra a háttérbe húzódnak, majd szépen eljátsza a bűnbak szerepét a vereségért?

Vagy Gyurcsány Ferenc a közös listán elfoglalt harmadik helye bizonyul ellenállhatatlanul vonzónak? Azé a Gyurcsányé, aki a minimális politikai realitástól és erkölcstől elrugaszkodva még annyi önkritikát se képes gyakorolni a saját kormányzati hibái miatt, mint a távozása után? Aki 2013-ban hónapokig képes volt azt állítani, hogy a személye nem lehet az összefogás akadálya, miközben nyilvánvaló volt, hogy nélküle semmi értelme a DK-t bármibe bevonni, mert az egy üres halmaz?

Vagy Fodor Gábor negyedik helye? Vajon arra kell Fodor, hogy a minden korábbinál szélesebb összefogás benyomását keltse az, hogy egy még a látszatpolitizálást is csak takaréklángon végző, kimutathatatlan népszerűségű párt élén álló bukott politikus is helyet kap benne?  Vagy attól féltek Mesterházyék, hogy Fodort áprilisra felpumpálja a Fidesz? Esetleg udvari bolondnak vették fel, aki majd lenyilatkozza a HírTV-nek, hogy miben nem ért egyet Gyurcsányal?

Mennyire lehet komolyan venni egy olyan koalíciót, amibe ezzel a politikai teljesítménnyel is be lehetett kerülni?

Esetleg Bajnaiék hirtelen kompromisszumkészsége lenne a baloldali koktél nyerő komponense? Az, ahogy a baloldali politizálás megújításának ígéretével érkező, bár eleve gyengén összetákolt E14-PM-formáció most, az ötszázalékos küszöb közelségétől megijedve hirtelen rábólintott Gyurcsányra, Mesterházy vezető helyére, és még kilenc egyéni választókerületről is lemondtak?

Annak kéne örvendezniük a bizonytalankodó szavazóknak, hogy Bajnai Gordon a második a listán? Bajnai, akiről mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy alkatilag nem való politikai vezetőnek? Bajnai, aki azt hitte, úgy is képes lesz megerősödni, hogy egy szót sem mond arról, milyen elvi, esetleg morális kifogásai vannak Gyurcsánnyal és Mesterházyval szemben, mert a baloldali előválasztást nem politikai, hanem taktikai küzdelemnek tekintette?

Képtelen vagyok elhinni, hogy létezik 800, a fordulathoz szükséges 400, vagy akár csak 250 ezer ember, akiket e felsorolásból bármi a baloldal mellé állítana, ahogy azt is, hogy komoly politikus hihet ennek az ellenkezőjében. Ettől persze elvileg még győzhet a baloldal, de ahhoz a Fidesznek valami orbitálisat kéne hibáznia.

Akár győz, akár veszít, az új magyar népfront egy dolgot biztosan elér: sikeresen konzerválja a baloldal súlyos belső konfliktusait az elkövetkező négy évre. Vagy legalább áprilisig. Aztán az őszi önkormányzati választásra készülve az egész az atomjaira robbanhat majd.

(Cím: ©Peer Krisztián)