Kétségbeesett szellembokszolást látunk

Aki azt gondolta, hogy Kocsis Máténak az iskolások kötelező drogszűréséről szóló Facebook- posztja csupán egy másnapos reggel delíriumában született félreértés, az sajnos tévedett. A helyzet ennél sokkal rosszabb: az uralkodó párt nagyon is tudatosan és tervszerűen nyúl a legsötétebb demagógiához, ha ezzel elvonhatja a figyelmet a valós problémákról. Így válhat egy zavaros Facebook-posztból hivatalos politika Magyarországon.

Még felelős politikusokkal is előfordul néha, hogy tévedésből hülyeségeket beszélnek egy rossz pillanatban, aztán amikor józanul végiggondolják a dolgot, és látják a közvélemény, és főleg a hozzáértő szakemberek reakcióit, akkor visszavonják és bocsánatot kérnek. Néha még meg is bocsájt nekik az utca népe, akárcsak a villamoson kiszaladt fing miatt szemlesütve elnézést kérő bácsinak. Emberek vagyunk, no. De Kocsis javaslata ügyében még nem tartunk itt, egyelőre csak anyi tudható, hogy lassan kezdik belátni, hogy ez egy buta javaslat volt. Visszavonás, magyarázkodás nincs.

Azt, hogy Kocsis Máté bejelentése mennyire egyértelműen ostobaság volt, jelezte, hogy nem kizárólag a szakemberek rökönyödtek meg rajta egyetemlegesen a gyermekpszichológusoktól az adatvédelmi főhivatalnokon keresztül egészen Zacher Gáborig, de még az a Rubovszky György KDNP-s képviselő is, akit liberális elfogultsággal igen nehezen vádolhatna meg bárki.

Kezdjük azzal, hogy az iskolásokat nem lehet drogszűrésre kötelezni a szülők beleegyezése nélkül, ez sérti az alkotmányos jogaikat. Nem mintha a személyes adatok védelméhez fűződő jogot deklaráló Alaptörvényt nem lehetne felülírni, láthattuk, hogy a gránitszikla valójában inkább gyurmadarabként viselkedik, ha a kormány érdekei úgy diktálják. De nem valószínű, hogy a Fidesz valóban egy pisaszabály becikkelyezésével tenné végképp nevetségessé az egész alkotmányozási folyamatot és haragítaná magára a középosztálybeli szülőket.

Ha félretesszük az alkotmányossági aggályokat, még mindig ott a javaslat költségvonazata. Egy ilyen nagyszabású program bevezetéséhez alsó hangon is úgy 5-10 milliárd forintra lenne szükség, miközben a kormány a 2015-ös költségvetésben összesen 355 millió forintot különített el a droggal kapcsolatos feladatokra összesen, ebből kevesebb, mint százmillió forintot költ drogprevencióra. Míg a kormány 2010-ben azzal a jelszóval dobta kukába a 2009-ben a szakma támogatásával elfogadott drogstratégiát, hogy az nem fektet elég hangsúlyt a megelőzésre, valójában az elmúlt években az iskolai drogprevenció lassú kivéreztetését tapasztalhattuk. A pályázati források szűkülése és új bürokratikus szabályok bevezetése miatt a valódi minőséget képviselő prevenciós programok sokasága lehetetlenült el. Jelenleg iskolai szociális munkások és iskolapszichológusok helyett a rendőrökre marad a drogproblémák kezelése, holott a kutatások szerint ennél kevésbé hatékony és kevésbé etikus módja nem akad a drogprevenciónak.

A legnyomósabb érv azonban egy hasonló szűrési program bevezetése ellen annak kiáltó értelmetlensége. Egyrészt a Magyarországon leginkább problémát jelentő, rohamosan terjedő dizájnerdrogokkal szemben a gyorstesztek teljesen tehetetlenek, azokat ugyanis nem tudják kimutatni. A drogszűrés hatása tehát az lenne, hogy a fiatalok a veszélyesebb dizájnerdrogokat részesítenék előnyben, így például nem a kendernövény származékait szívnák el, hanem kínai laboratóriumokban előállított szintetikus förmedvényeket, amelyek esetenként súlyos pszichózist okoznak a fogyasztóknál, ellenben kimutathatatlanok a drogtesztek által.

De még ha túl is lépünk az alkotmányossági és költségvetési aggályokon, és feltalálnánk egy olyan univerzális drogtesztet, ami kimutat minden szert, vajon mit kezdenének az iskolák a puszta ténnyel, hogy a rájuk bízott tanuló kábítószert fogyasztott az elmúlt hetekben? A vizeletteszt ugyanis például a kannabisz esetében akár hetekkel azelőtti fogyasztást is mutathat, a drogproblémát, a függőséget nem tudja megkülönböztetni a kísérletezéstől. Hogy a budapesti végzős középiskolások fele már kipróbálta a kannabiszt, azt évek óta tudjuk a statisztikákból is, ehhez nincs szükség drogszűrésre. Hacsaknem abban gondolkodunk, hogy a középiskolások jelentős részét kirúgjuk az iskolából, akkor megint csak oda jutunk, hogy olyan programokra van szükség az iskolákban, amelyek a veszélyeztetett fiataloknak hatékony segítséget nyújtanak. Egy iskolai szociális munkás, akikből az állami támogatás hiánya miatt egyre kevesebb van, ezerszer hatékonyabban és olcsóbban mutatja ki a drogproblémákkal küzdő tanulókat, ráadásul még segítséget is nyújt nekik.

Vajon ha a kormánynak van több milliárd fölös forintja, azt vajon miért nem arra fordítja, hogy hozzáértő szakemberek kerüljenek az iskolákba rendőrök és drogtesztek helyett? Ha akárcsak egyet is komolyan fontolóra venne a kormánypárt a fentebbi érvekből, akkor azonnal oda dobná Kocsis Máté zavaros fantazmagóriáját, ahová az való: a kukába. Mégis, a Fidesz bejelentette, hogy lényegében támogatja a javaslatot, és hiába a már hivatkozott puhulás, egyelőre ez a hivatalos álláspont.

A magyarázat nem más, mint hogy a kormánypártot vajmi kevéssé érdeklik az olyan szempontok, mint például a költséghatékonyság, az alkotmányos jogok vagy a fiatal generációk egészsége. A hagyományos értelemben vett közpolitika, a szakmai és társadalmi egyeztetéssel a közérdeket leginkább szolgáló felelős döntések meghozásának művészete, teljesen idegen a kormányzó elittől. Ez az egész drogszűrés-ügy egy kommunikációs blöff, része annak a szellembokszolásnak, annak az egyre kétségbeesettebbé váló kulturkampfos nyomulásnak, amit annak érdekében folytatnak, hogy megtartsák a hatalmat.

Az elmúlt hónapokban a Fidesz támogatása jelentősen csökkent, a korrupciós ügyeik még a korábban rendíthetetlen szavazótábor egységét is kikezdték. Jelenleg nagyobb szükségük van a közvélemény figyelmét ezekről az ügyekről elterelő gumicsontokra, mint valaha. Ilyen gumicsontnak szánhatták az iskolai drogszűrést is: ütünk egyet a drogos ellenzékieken, a norvégos hazaáruló jogvédőkön, felkeltjük a drog miatt aggódó szülők rokonszenvét, összerántjuk a jobbos szavazótábort és tematizáljuk a közbeszédet. Ez a kommunikációs blöff azonban rosszabbul sült el, mint Michael Jackson plasztikai műtétje. Ha ezt a Fidesz nem ismeri fel, és továbbra is kitart a javaslat mellett, és úgy tesz, mintha az komolyan vehető lenne, akkor nagyobb bajban van, mint gondoltuk.

A szerző a TASZ munkatársa.