Valami megy tovább, valami fáj

Pár napja még attól volt hangos minden, hogy Ganxsta Zolee egy vállalati karácsonyon beverte az év dolgozójának arcát, akinek így állkapocstörése lett. Ganxsta idézett egyet, hogy a dzsipó reakció kurva félelmetes akció, az év dolgozója sajnálja, hogy emberkedni kezdett, de cserébe egy VIP-jegyet is kapott. A dolog ezzel le is zárult.

Pláne, hogy most viszont már attól hangos minden, hogy Ákos elmondott egy erősen középkori véleményt férfiakról és nőkről, rátromfolva Kövér László házelnök, az ország egyik legfőbb közjogi méltósága előző napi, szintén hasonlóan középkori véleményére. Széles váll és széles csípő szerveződött ebben olyan zűrzavaros nemzeti színű masszába, hogy a szülés princípiuma adta a másikat.

A netes társadalom felhördült, Ákos és Kövér a haladás és a modern emberkép ellensége lett, továbbá remek gumicsont, hogy közben ne azzal foglalkozzunk, hogy állami pénzből és vetélytársa kizárásával szerez tévét és rádiót Andy Vajna. Fontos egyébként megjegyezni, hogy

Ákos egy senki abból a szempontból, hogy a szavainak nincs politikai-közéleti súlya, viszont kulturális jelenségként mégis nagyobb társadalmi hatása van,

mint egy házelnöknek, vagy mint Kövér Lászlónak és az összes közjogi méltóságnak és a teljes Fidesz-elnökségnek együtt.

Szóval úgy tűnt, Ákos (és Kövér) az új Ganxsta, akik bepancsoltak egyet a feministáknak és a nőknek, akik pénzt akarnak keresni, nem szülni, lehetőleg egyből unokákat. Aztán jött a fordulat: úgy tűnt, hogy az Ákost eddig tetemes pénzzel támogató Magyar Telekomtól jön a dzsipó reakció, amikor bejelentették, hogy a kijelentése miatt felbontják a vele meglévő szerződésüket.

Mi történt eddig? Semmi. Volt Ákosnak egy véleménye, elmondta (egyébként eleve egy olyan tévécsatornán, ahol könnyebben szaladhat az ember szélsőséges véleményekbe, mint Habony Árpádba egy mémgyűjteményben), vagyis a meggyőződése szerint cselekedett. Erre volt az ő addigi szponzorának is egy véleménye, és szintén a meggyőződése szerint cselekedett: szerződést bontott.

Csakhogy most derült ki, hogy a dzsipó reakció tényleg mennyire kurva félelmetes reakció, és hogy Magyarország nem egy normálisan működő demokratikus állam, normálisan működő piacgazdasági szabályokkal (vagyis egy nagy frászt most derült ki, csak most megint olyan feltűnő lett, mint államtitkáron a hatmilliós aranyóra). Hanem az, hogy valami nem ért véget, valami megy tovább (valami fáj), hogy

ez egy ugyanolyan nyomorult kommunista trágyadomb, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt.

Mert jött a Politika, a Legfelsőbb Szinten, maga a magyar kormány, amelynek alapból semmi köze nincs két magánszereplő (Ákos és Magyar Telekom) magánjogi szerződéséhez, és olyat lépett, hogy az Adam Smith-i értelemben vett láthatatlan kéz adta a másikat. Úgy döntöttek, hogy felmondják az összes minisztériumi szerződést a Magyar Telekommal, mert szerintük nem szabad ma Magyarországon senkit a véleménye és a nézetei miatt ilyen formában diszkriminálni.

Vagyis a Magyar Telekomnak volt egy véleménye, ami miatt az állam most bünteti, mondjuk úgy, hogy „a véleménye és a nézetei miatt ilyen formában diszkriminálja”. Pedig ezt ugye nem szabad – mármint az állam szerint, ami most épp ezt csinálja. Vajon egy szoftos buzizás, netán egy ártatlan cigányvicc is belefért volna a kormány szerint „nem diszkriminálható vélemény” kategóriájába?

Vagy nézhetjük úgy is, hogy van egy középkori eszméket valló, pártos elkötelezettségű dalnok és egy cég, amely őt eddig támogatta, de most rájött, hogy ezek a szavai nem összeegyeztethetők a vállalat hitvallásával és értékrendjével. És ebben a vitában a magyar kormány az ostoba, szexista, középkori eszmék mellé állt, és egyelőre most ő tűnik az igazi dzsipó ökölnek.

De vajon véget érhet-e a pofonosztás itt? Aligha. Egyfelől jogi értelemben: mert nem lepődnék meg, hogy ha a Magyar Telekom bíróság elé vinné az ügyet, a magyar állam a pert úgy elbukná, mint Simicska a felcsúti VIP-bérletét. Ráadásul most mi jöhet? Kiírnak egy közbeszerzést, amin a Magyar Telekom nem indulhat el – miért is? És ha nem indulhat el, akkor nyilván azt is megtámadja, és van esélye, hogy azt is megnyerje, várhatóan hosszú és közpénzekből igen költséges jogi procedúra végén.

Másfelől pedig jöhet itt még pofonosztás politikai értelemben is. A Magyar Telekom ugyanis német cég, és hát a dzsipó reakciónál is lehet kurva félelmetesebb reakció. Egy német reakció.