Az igazán fontos dolgok

Vannak az Igazán Fontos Dolgok. Ezek abban különböznek a Fontos Dolgoktól, hogy sokkal fontosabbak náluk. Az Igazán Fontos Dolgokkal az emberek nap mint nap találkoznak, hozzátartozik az életükhöz. A Fontos Dolgokkal is minden nap találkoznak, sőt, talán még jobban is érinti őket, mint az Igazán Fontos Dolgok. De az Igazán Fontos Dolgokkal ellentétben a Fontos Dolgokat nem feltétlenül ismerik fel. 

Azt, hogy mi az Igazán Fontos Dolog, valójában nem a politika dönti el, a politika legfeljebb csak igazodik ehhez. Ha kell, udvarol az Igazán Fontos Dolognak, ha kell, a zászlajára tűzi.

Vannak olyan társadalmak, ahol Igazán Fontos Dolognak számít például az, hogy az éppen hatalmon lévő politikai elit tagjai ne alakítsák át a közvagyont magánvagyonná. Vagy ahol Igazán Fontos Dolog az, hogy egy főügyész dolgozzon is. És olyan országokról is hallani, ahol Igazán Fontos Dolog lenne megtalálni és felelősségre vonni azokat az embereket, akik a Nemzeti Választási Irodához kopasz erőembereket küldtek elrettentésből.

Magyarországon is vannak Igazán Fontos Dolgok. Ilyen volt például a néhány száz forintos vizitdíj. A rezsicsökkentés. Vagy a netadó. És ilyen Igazán Fontos Dolog az is, hogy vasárnap ha lehet, inkább legyenek nyitva a boltok.

Persze kemény kormányzati kommunikációval bármilyen Dologból lehet Igazán Fontos Dolgot csinálni, de csak akkor, ha a nemzetközi történések is a malmunkra hajtják a vizet, ahogy ez a migrációs válságnál történt. Nem árt, ha ehhez van egy közmédiánk és egy kereskedelmi propagandatévénk, amit viszont csak úgy tudunk elfoglalni, ha nem számít Igazán Fontos Dolognak a sajtó függetlensége, szabadsága.

A tehetséges politikus felismeri, hogy egy adott társadalomban, pontosabban a szavazók körében melyek az Igazán Fontos Dolgok és melyek nem azok. Az okos politikus azzal is tisztában van, hogy nem feltétlen azok az Igazán Fontos Dolgok Magyarországon, melyeket néhány elefántcsonttoronyban élő értelmiségi annak gondol. Nem kis dolog ez, egy posztkommunista országban már az politikai érdemnek számít, ha ezt valaki átlátja. Ebben a közegben őket hívjuk tehetséges politikusnak. 

A rendszerváltás után az első politikus, aki felismerte az Igazán Fontos Dolgok jelentőségét, talán Horn Gyula volt. Aztán a hosszú éveken át szerzett tapasztalatainak köszönhetően végül maga Orbán Viktor is megtanult különbséget tenni az Igazán Fontos Dolgok, a Fontos Dolgok és a Dolgok között. Persze ebben sokat segítettek azok a felmérések is, amelyeket a kabinet titokban készített és amelyeknek az eredményeit nem teszi ki az ablakba, viszont felhasználja a döntéshozatalban. Volt olyan időszak, amikor még ő sem volt teljesen ott a szeren, 2002-ben még szimplán Fontos dolgokról szónokolt hatalmas lendülettel, amikor akkori ellenfelével, Medgyessy Péterrel vitázott. 

Az okos politikus azt is tudja, hogy az Igazán Fontos Dolgokhoz óvatosan kell hozzányúlni. Nem szabad nagyon piszkálni, vagy ha már piszkáltuk és felidegesítettük vele az embereket, akkor érdemes hátraarcot fújni. El lehet menni a falig, sőt azon túl is, de néha vissza kell jönni. Így volt ez az Igazán Fontos netadó ügyében is, és így volt ez most, a vasárnapi boltbezárás kérdésében is. 

És az okos politikus azt is tudja, hogy ha az Igazán Fontos Dolgokban hozott rossz döntéseket még időben korrigálja, akkor legfeljebb csak a bukását évek óta kívánó ellenzékiek gondolják majd azt, hogy ezzel elkezdődött a mélyrepülése.

Pedig erről szó sincs. Akik ezt hiszik, azok semmit nem tudnak az Igazán Fontos Dolgok természetéről. Az Igazán Fontos Dolog csak akkor tudná maga alá gyűrni Orbán Viktort, ha a kormányfő nem ismerné fel, mi az az Igazán Fontos Dolog.

De ahogy a netadónál, úgy most is felismerte. Persze nem volt ez olyan nehéz, még Nyakó Istvánnak is ment. 

És amíg Orbán Viktor különbséget tud tenni az Igazán Fontos Dolgok és a Fontos Dolgok között, addig nincs miért aggódnia. Addig bármit megtehet a Fontos Dolgokkal.

És úgy általában, a Dolgokkal. 

(Borítókép: szarvas)