Akkor én most megmondom, barátom, mit gondolj

A neten szombaton olyan sebességgel kezdett el terjedni egy állítólag fideszes körökből kiszivárgott belső dokumentum, amilyen tempót a felcsúti stadion építése óta nem láttak ebben az országban. A feljegyzés arról szól, hogyan kell védeni Facebook-kommentekben a költségvetési csalással vádolt Simonka György fideszes parlamenti képviselőt.

Hogy hiteles-e a dokumentum vagy sem, arról akár lehetne vitatkozni, de az ügyet kirobbantó Együtt-politikus, Bod Tamás Facebook-oldalán egy kommentelő elismerte ezt, sőt, büszke volt a szervezettségükre: „Az a bajotok, hogy szervezettek vagyunk? (...) még jó, hogy meg is szervezzük magunkat...” – írta.

Hát akkor játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha országosan megszerveznénk ezt az egész kommentelősdit, nemcsak erre a pimf ügyre. Természetesen az egészet nem szabad csak úgy hűbelebalázs módjára csinálni, a szervezettséghez kell egy megfelelő szervezet. Elkülönítenének nagyjából 8-10 milliárd forintot, ez lenne az úgynevezett Nemzeti Facebook-kommentelési Keret (NemFaKe), amit Schmitt Mária és Habony Árpád közösen kezelne, és ami

kiadná a Legnagyobb Okosságok Lexikonát (LOL) azoknak a lelkes magyaroknak, akik mind önálló egyéniségek.

Soknak tűnhet a 8-10 milliárd, de azért itt komoly módszertani munkának kell folynia.

Nyilvánvalóan a LOL alapvetése az lenne, hogy a Facebookon kétféle hír jön szembe: jó és rossz. És kétféle világ küzd egymással, a Jók (Mi, Igaz Magyarok) és a Rosszak (Akik Nekünk Rosszat Akarnak, főleg a sorosgyörgyök, a románok, az amerikaiak, a kommunisták, a liberálisták, a kőfaragók, a balett-táncosok, lengőtekések). Az alap, hogy a Rosszakról szóló rossz hírek és a Jókról szóló jó hírek összességében a Jó Hírek, a Rosszakról szóló jó hírek és a Jókról szóló rossz hírek pedig a Rossz Hírek.

Most jön csak a lényeg. Nagyon fontos tudni mindig, mi a Jó Hír és mi a Rossz Hír a nemzet Gucci napszemüvegén át nézve. Hosszú Katinka sikere az Jó vagy Rossz? Vagy volt az a pont, ameddig rossz volt, de eljött az, amikortól már jó? Vagy egy régi III/III-ast, aki rossz volt, ha kineveznek a Mieink, az Jó vagy Rossz? És amikor eldől, hogy Jó, mert már a mi emberünk, és mégis lemond? Ha egy magyar művész díjat nyer, az jó? De ha kiderül, hogy az anyja egy malomtulajdonos migráns szeretője volt, akkor rossz? És mi van az oroszokkal? Az év háromszázötvenvalahány napján jók, aztán október 23-tól két hétig inkább rosszak?

Szóval a LOL készítésére nagyon komoly gondot kell fordítani, a sok nehéz kérdés miatt kellene is egy „Oh, Mennyi Gond” (OMG) munkacsoport, jeles kormánypárti filozófusok bevonásával. Lehet, a NemFaKe 8-10 milliárdja kevés is lesz – ezt mondjuk akkor lehet eldönteni, ha mondjuk a századvéges szakértők (szvsz) elkészítik a hatástanulmányukat a tervezett költségvetés feléért. Plusz áfa. Plusz egyéb költségek.

És ha minden elméleti alap megvan, akkor jöhetnek a konkrét tennivalók.

A Jó Hírt terjeszteni kell. A poszt megosztásával, a megosztás lájkolásával, a lájk kommentelésével, kommentek megosztásával, lájkok lájkolásával. Tudják, lájk iz lájk.

És a kommentben nem kell fukarkodni a felsőfokú jelzőkkel, „hibátlan”, „gigalájk”, „egy nemzet szíve dobog veletek”, „ahogy Viktor is megmondta, hajrá Magyarország, hajrá Magyarok; így nagy M-mel!”. Ha a jó hír a Rosszról szóló rossz hír, akkor árnyaltan fejezzük ki (kár)örömünket, ne sajnáljunk magyar közmondásokhoz folyamodni, „addig jár a korsó a kútra...” és hasonlók, és persze jelezhetjük, hogy a Sors szolgáltatott igazságot.

Az igazi kihívást a Rossz Hír jelenti. A legfontosabb a bagatellizálás és a relativizálás. Az előbbi egyszerű dolog: ez semmiség, félreértés, áskálódás. Utóbbi némi alaposságot igényel: bezzeg a másik oldal bűnei mennyivel nagyobbak! Vegyünk konkrét esetet: Simonka György ellen nyomozás folyik – bezzeg Gyurcsány lekurvaországozta ezt a szent hazát! Vagy: Mengyi Voldemort Roland a gyanú szerint közpénzt nyúlt le – bezzeg Biszku Bélának mekkora nyugdíja volt!

Nagyon fontos jelezni a válságos helyzetben is a szeretetet és a tiszteletet a bajba került Jó Barát iránt. „A lájk itt a részvét/szolidaritás/támogatás jele”, vagy „Mi tudjuk az igazat, de sarat dobálni mindig könnyebb, mint sarat lemosni”, vagy „Aljas emberek kisstílű támadása ez, nem más”. És a végső érv: „Mindenki tudja, hogy jó apa, mélyen hívő keresztény és feddhetetlen, igaz magyar ember [a politikus] – ki veszi a bátorságot, hogy egy ilyen embert bűnösnek nevezzen?”;

ideális esetben a Politikus A Családja Körében, Háttérben Kereszttel És Háziáldással típusú fotóval felturbózva.

Az egyes kommentek persze variálhatók is, ez utóbbi atomcsapáshoz is odaírható, hogy a lájk a támogatás jele.

A Nemzeti Kommentstratégia kidolgozása után természetesen kialakul majd a kommentosztály élcsapata is – ennek a feladata az lesz, hogy gondoskodjon arról, hogy a Jó és Rossz Hírek aránya megfelelően alakuljon. Vagyis egyre több legyen a Jó és egyre kevesebb a Rossz Hír – előbbivel mégis könnyebb mit kezdeni, utóbbiról meg jobb nem is tudni, mint cáfolni. Különböző álhírportálokat fognak létrehozni, akár lájkvadász oldalak felvásárlásával is, amik aztán hírt adnak arról, hogy egyesek azt beszélik, halott kiscicákkal is üzekedne ez vagy az az ellenzéki politikus (sőt, direkt ezért öletne meg kiscicákat), hogy milyen gyarmatosítást tervez a Pataki Attilát is abuzáló szíriuszi gyíkemberek megbízásából a Soros, és hogy nyugati Magyarország nem ország, Putyin-Magyarország mennyország.

Adásunkat megszakítjuk: egy meg nem nevezett állam kormányzatának dolgozó tanácsadócég szerint egy titkosított hatástanulmányuk részleteit hoztuk napvilágra, ezért a cikk teljes törlését követelik. A lájk itt a szolidaritás jele, a lájk itt a szolidaritás jele...