|
|
-
2003. április 8.
Ahogy a félelem oldódik, ahogy a Saddam szobrok sora a porba omlik még a militáns pacifista lelkében is megszólal a ráismerés gyötrelmes hangja. Talán mégis érdemes volt? Talán mégis igaza volt a divatjamúlt amerikai politikának? Talán talán.
A győzelemnél nincs jobb orvosság - tartja az amerikai közmondás. És a legyőzötteknek sem kell félni - az amerikai béke hosszas és ahogyan Winston Churchill mondta, jóindulatban gazdag - ha a legyőzöttek is úgy akarják.
Ennek ellenére, ahogyan a háború utolsó fázisába ér ismét feltámad a rosszindulat, azok akik mindenáron Amerika vereségét akarták, ma a béke elvesztésről beszélnek. Újra hírdetik az igét, ha már ezt a háborút nem is, Amerika elveszti majd a béket, és akik ennél is jobban tudják már múlt időben beszélnek, Amerika már el is vesztette a békét.
De ma valahogy egyre inkább lemaradnak a jóléti társadalom kavargó szélviharában, kerengenek a tehetetlenség fátyolos homokviharában, bámulnak a lekésett lehetőség után, ahogyan a pacifisták is lemaradtak, valahogy nincs eselyük már és valahogy nincs erejük, ahogyan a hirtelen áprilisi hóvihar könnyedén leverte a Rockefeller Center előtt tüntetők kid hadát is. A passzivitás az ácsorgás ebben a háborúban nagy pofont kapott.
A tőzsde is elzúg a magasba és a gyalogság már Bagdad központjában zuhanyozik. Száguldó riportereink már nem Irakból közvetítenek, inkább a hirtelen divatos tengerész zsargont használva, "from the Bagh", ahogyan azt egykor tették Vietnámból, avagy "from the Nam".
CNN még mindig visszafogott, a pénzügyi csatornák, megszokottan konzervatív mosollyal nyugtázzák a háború menetét. FOX News ünnepel, ma Amerika és a közelgő győzelem hangja. Igazunk volt. Talán talán.
-
Zero Hour - Az utolsó óra -
2003. március 20.
Ez az utolsó óra jön és megy. CNN, FOXnews magán kívül nyomja a hireket. Húsz évig lehetett menekülni a hirek elől. Valahogy béke volt az utcén, a lelkekben. Ezért jött Amerikába milliók sora. Felejteni. De ez a háború es az örökös média háború valamit megtört az emberekben. Visszahozta, mint Tito halála, a gyűlöletet, a dobveröst - és most ezt a szerencsétlenséget - mert valakinek, valahol ez a dolog majd nem sikerül. Vegyünk egy nagy lélegzetet, mondja a CNN - de New York már másfél éve dekoncentrált mint a magyar foci - keressük a régi arany éveket - néha egy percre felvillan, egy-egy Seinfeld epizódban, hogy milyen is volt, de aztán elzúg a pillanat mint egy lekésett vonat. És egyre jobban pezseg a múlt keserűsége is - az emigráns érti mi törtenik Irakban, mert minden emigráns üldözött volt, kitántorgott Amerikába valami nyomorult Jugoszláviából. És maradt a csomag otthon, a távolban, és eddig. Mert ma már más itt is -- tisztul a tudat, ahogy a világ közvéleménye fordul. Csak az önimádó amerikai imádja már Amerikat. Ellenség kivül és belül, s minden pillanattal nő a paranoid propaganda.
És most megszolal a müezzin Bagdadban - imára hív - és mit tehet New Yorkban az ember - meghajolunk mi is - sötet van, és ez a dolog nagyobb nálunk.
-
ez a haboru beleette magat az amerikai lelekbe -
2003. március 19.
sok okos van ma, nem tudom mi lesz holnap -
mindenestre a roman nep segitsegunkre jon es velunk harcol
ez a tudat mindenkit megnyutat
az iraki nagykovet nagyon kiakadt epp most, nem csodalom - meg bele is
vagtak a MU Deportivo meccsbe -
big brother nem foci drukker
narancs riado a varosban
az irodaban a kilincsen ket tekercs ragaszto szalag, par liter viz,
telefonszamok, egy-ket utasitas.
New York, Washington es Disney World felett letiltottak az atrepulest,
a vonat allomas bejaratanal ket-ket nagyraszabott katona, fekete
alarc, geppuska felkezzel mint Rambo magasban. Radio bedorog: operation
Iraq freedom, meg 27 ora. A vonat csendes. Nehany ember kohog. A
Hudson tavaszi turkisz kek.
terror haza, new york
|
hirdetés
|
