Elzúgtak forradalmai

A nyolcvanas években március 15-én általában jeleneteket adtunk elő az iskola nyilvánossága előtt, amelyekben egyik kisfiú Vasvári Pált, a másik Petőfi Sándort személyesítette meg, eleve megúszhatatlanul ciki helyzetekben. Jó esetben nem kellett jelmezben majomkodni, csak szavalókórus mesélte el a sztorit.

Rettenetesen untuk, ahogy a nézőtéren is mindenki. De nem volt szabad közben még kvarcjátékozni se, pláne bekiabálni, vagy transzparenst lóbálni HÜLYE GRÓSZ felirattal. Ezért intő járt, kivezettetés, otthon pedig bünti. Sőt, retorzió várt arra is, aki nem az előírásos fehér ingben, sötét aljjal és úttörőnyakkendővel jelent meg.

Ezt a fegyelmezett méltóságot viszontlátni nosztalgikus érzés. A szocialista kormány és rendőrsége több művészi síkon rendezte meg a műsort: jeleneteket adnak elő arról, hogyan ünnepeltünk 1989 előtt. Csak akkor még nem volt radarkapu.

Hogy az ismert bajkeverőket erre a pár órára kivonják a forgalomból, az normális. Ez a legolcsóbb és leghatékonyabb módja a különben óhatatlanul bekövetkező zavargás kezelésének. Sajnos a minőség zuhan: húsz éve Demszky volt az, akit előállítottak preventíve, most már csak egy Budaházy jutott. Demszky meg a semmibe ordibál a túloldalról.

Az már karcosabb, ha a bekiabálásért rendőrök ugranak az ünneplő polgárra, és elvezetik. De még ez sem példátlan: így jár az is, aki mondjuk egy szabadtéri hangversenyre megy üvöltözni. A biztonságiak ugyanis abból indulnak ki, hogy a jelenlévők a műsort akarják élvezni, és nem a részeg vendéget.

Na de hogy lekapcsolják azt, aki a 12 pont egyikét emeli fel – az az előadás horgonypontja. Cliffhanger. Felelős kormányt követelni szabálysértés. Ez aztán elevenjébe mar az ünnepnek. Mit is ünneplünk akkor? Miért is vagyunk itt?

A 12 pont más követelései még ennél is gyanúsabbak. Unió Erdéllyel, hallatlan! Vagy a nemzetközi katonai szerepvállalás populista elutasítása. Radikális, a szélsőjobbról ismert lózungok. Amelyekről ráadásul bebizonyosodott, hogy Magyarországot nem erősítették, hanem gyengítették, sőt végzetes vereségbe hajszolták. Az adminisztratív elnyomást a nyílt megszállás váltotta fel húsz évre, a kiegyezésig (amit persze nem ünneplünk). Ennek annyi értelme van, mint hogyha a Szovjetunió megtámadását ünnepelnénk. Az is milyen jól sült el.

Ülj le, magyar

Súlyos tehertétel azóta is minden kormánynak, hogy ezt a destruktív, renegát ünnepet fel kell vállalnia. Nem lenne ilyen kategorikus az imperatívusz, ha nem lett volna P. Sándor, ez az igen kártékony felforgató. De mivel volt, és a magyar irodalomtörténet szent teheneként ő a legeslegnagyobb magyar költő, hát axióma lett, hogy neki igaza volt. Március 15. pedig nemzeti ünnep, amire Obamának is kell küldenie egy sablonlevelet. Amilyet Csád, Andorra vagy Guatemala nemzeti ünnepére szokás összedobni, a Windows Forradalmi Évforduló Varázslójával.

A magyar kormányok, felismerve, hogy a vak lázadás heroizálása a saját hatalmukat is veszélyezteti, mindig azon voltak, hogy enyhítsék a konfliktust. Senkinek se hiányzik a nyakába egy forradalom, viszont ok bármikor van a hőbörgésre. Horthyék a szabadságharc konstruktív, államszervező aspektusait igyekeztek kiemelni, Kádárék megpróbálták összemosni a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvénysorozatba 48-at, a Tanácsköztársaságot és a felszabadulást. A különféle magánértelmezésekre igen háklisak voltak, és oda is csaptak, ha kellett, motorkerékpáros oszlató ékkel.

Orbán kormánya sem az izgága Kossuth, hanem a forradalmat elkerülni igyekvő Széchenyi alakját énekelte meg nagyszabású filmjében. Sőt, a film Kossuthot meggondolatlan demagógként ábrázolja, aki nem hídember, hanem molotovkoktél-hajigáló turbómagyar.

Most pedig elég előhozakodni a tizenkét ponttal, és már visznek is. Illedelmes, kulturált ünneplésnek számít, ha Player 1 elmondja, hogy Petőfi Sándor őrá szavazna, Player 2 pedig ugyanezt pár utcával odébb. Az komilfó. Illedelmes és törvényes továbbá kosztümös színészekkel unatkozni a Múzeumkertben. A forradalom viszont, ha eddig nem lett volna világos, illetlen gusztustalanság, amit felelőtlen szélhámosok bujtogatásával az aljanép visz véghez. Kultúrember olyat nem csinál. Csak az nem tiszta, hogy akkor minek ünnepli.

Kommentálni itt lehet. de nem kötelező.