Ittál, hibáztál, fizess!

Háborognak Pócsmegyer öntudatos polgárai. Történt ugyanis, hogy a szolgálaton kívüli, ám hullarészeg révész legurult a gátról a betonlépcsőn, le egyenesen a köves Duna-partra. Eltörte a kezét, kitörte pár fogát, és nem mellesleg annyira beverte a fejét, hogy mire a háziorvos odaért, elvesztette az eszméletét. Miután nem lehetett tudni, mennyire súlyos a sérülése, jött mentő, mentőhelikopter, tűzoltók, hogy felhozzák a gát aljából, meg persze a rendőrök is kivonultak, biztos, ami biztos. A révész azóta jól van, keze gipszben, fogai hiányosak, de életben van, járni is tud. Pócsmegyer öntudatos polgárai meg háborognak, miért kellett szerintük milliókat elkölteni a révész mentésére, amikor az egészről ő tehet.

Pócsmegyer öntudatos polgárainak viszont nincs igazuk. A révészt meg kell menteni, ha részeg, ha nem, a mentést pofára meghatározni senkinek sincs joga. Háborgásuk azonban érthető. Hiszen a mentést végeredményben ők fizetik, adójuk, tb-befizetéseik mentek el egy olyan dologra, aminek nem kellett volna bekövetkeznie.

Stohl András hétvégi balesete után még a mérsékeltebb hozzászólók is példás büntetést, autóvezetéstől örökre eltiltást, börtönt követeltek, de persze a lefejezés és az akasztás is előkerült. Nem volt ez másként, amikor Palcsó Tamás törte össze magát, szintén ittas vezetésből kifolyólag. A bíróság mindkét esetben döntést hoz, nem kérdés, hogy Stohl András példás büntetést kap, különösen, ha az is bebizonyosodik, hogy áldozatait cserbenhagyta. A biztosítók behajtják az autókban keletkezett károkat, az áldozatok kártérítésért perelhetnek, vagy megegyezhetnek a bűnössel. Stohl karrierje megtörik, kiadásai sokmilliós tételekből állnak majd össze, ahogy Palcsó Tamásnak is komoly károkat okozott a hülyeség, ahogy a révész is ráfaragott, hiszen hónapokig képtelen dolgozni.

Van a történeteknek egy szereplője azonban, amelyiknek kiadásai vannak, de ezek megtérülésére semmi esély. Ez pedig az adó- és tb-hozzájárulási forintokból fenntartott egészségügy, azaz az adót és társadalombiztosítási hozzájárulásokat fizető polgár. Neki vajon mi köze ahhoz, hogy részegen emberek törik magukat és másokat? A társadalmi szolidaritásnak mi köze van a szándékos hülyeséghez? Mert az ittasan okozott baleset nem egy olajfolton megcsúszás, nem pillanatnyi figyelmetlenség, véletlen baleset, hanem a szándékos veszélyeztetés kategóriája, amiért a társadalombiztosításon kívül egyetlen biztosító sem vállal felelősséget.

A révésztől nyilván egy fillért nem lehetne behajtani, Stohlnál, Palcsónál azonban lenne esély a a combnyaktörést szenvedett bácsi vagy a karját tört Palcsó mentési, ápolási költségeinek behajtására, akár őket kellett menteni, akár másokat. És miután az összes közlekedési baleset tíz százalékát még mindig az ittas sofőrök okozzák, lehet, hogy nem is annyira kis tétel lenne a pénztelen mentőknek, tűzoltóknak, egészségügynek, ha ezt nem minden adófizető állná.