Tanár úr, kérem

Élvédőt levette, pálya szélén melegít. A köztársasági elnök barátilag érdeklődik, készen áll-e a kormányzásra. Persze. Teljesen kész van. Tanár úr kérem, én készültem.

Amit aztán vagy elhiszek, vagy se. Szeretném hinni egyébként, de még inkább szeretném tudni, hogy a következő kormány - 2010-ben vagy előbb - valamiféle tervekkel vág bele a kalandba, és nem egy kockás füzettel, amit titokban írtak éjszakánként, zseblámpafénynél. Hinni ugyanis nehéz munka, mindennap győzködnie kell magát az embernek, hogy nem lesz semmi baj, minden rendben lesz.

Ma még nincs más lehetőségünk: az atyaúristen se képes kisakkozni a szanaszét elhangzó nyilatkozatokból, tiltakozásokból, ígéretekből és fenyegetőzésekből, mi lesz itt. A hőbörgésügyi előadók minden sérelmet felkarolnak, a közgazdászok meg halkan súgják oda a szeriőz sajtónak: ők nem olyan debilek ám, tudják, hogy sérelmeket kell okozni, még sokkal többet. Hogy bársonyosan kinőni ezt már nem lehet. Aztán persze, hogy kénytelen az elnök rákérdezni: minek is vagy te öltözve éppen, Viktor?

Ezért találta fel a művelt világ az árnyékkormány intézményét. Az tulajdonképpen egy szimuláció, ahol Player 2 eljátssza, hogy ő mit lépne adott helyzetben. Persze csak beszél róla, de a politizáló közfigyelem abból leszűrheti, mit tenne Mikola István miniszter Horváth Ágnes helyében, vagy miképpen teremtene honvédelmet Simicskó István, mit kezdene a magyarverésekkel az ő miniszterük, és a felsőoktatás forráshiányáról Pokorni Zoltán fejtené ki, hogyan orvosolná rendszerszinten. Valahányszor a központi költségvetéshez fordulnak, Jakupcsek Gabriella szeme Varga Mihályra szegeződik: és adna erre pénzt a PM? Miből, minek a rovására?

Aztán vagy összeáll a kép, vagy nem. Ez már kemény, aprólékos munka. Nem elég kiállni egy mikrofon elé sipákolni, hogy fel vagyunk háborodva. Éjszakázni kell, számolni, tervezni, egyeztetni és tájékoztatni - mint egy igazi kormánynak. Nagyotmondani persze innen is lehet, a mozgástér jóval nagyobb, mint élesben. Ám a válogatott góbéságok meg a romantikus tábortűzdal ehhez már kevés. De aki kormányra készül, az nyilván meg tudja oldani. Annyira nem nagy feladat ez: csak a Gyurcsány-kabinetnél kell rátermettebbnek tűnni. Menni fog, nem?

Az ígéret árnyaltabbá válik, ha költségvetést kell hozzá mellékelni. A biblia se részletezi a pokol energiaellátását, mert még kiderülne, hogy nincs is ott olyan meleg, esetleg nincs pokol. Viszont a Fidesznek még ezen a világon kéne értelmeseket szólnia, többek közt Magyarország energiaellátásáról. Meg sok egyébről. Előbb-utóbb úgyis élesben megy majd a parti. A színvallást csak késleltetni lehet, elkerülni nem. A késleltetés nem vált be, a gyakorlatot bemutatta Gyurcsány Ferenc.

Az ígérgetés csapját ki lehet nyitni ütközésig, törésig. Csak aztán van egy szűkítés a csőben, és azon már csak az igazak jutnak át. Azok, akik összehúzzák magukat annyira, hogy átférjenek a realitás szelepén. Lehet mindent ígérni, és begyűjteni minden hülye szavazatát; első blikkre ez tűnik helyesnek, mert a hülyék vannak többen. De ők lesznek az elsők, akik pattannak népszavazni, amint kiderül, hogy át lettek verve.

Erre jó az árnyékkormány. Az nem azt mondja, hogy nééépszavazás, fuj vizitdíj. Hanem például azt, hogy aki igazoltan járulékfizető, annak elengedjük, hogy ne fizessen kétszer. Ez is épp elég nagy demagógia, de van benne rendszer. Nem azt mondja, hogy ingyenes oktatást mindenkinek, hanem hogy bezárjuk a fejkvótavadász bóvliegyetemeket, és hitelkonstrukciót adunk a tandíj mellé. Reális alternatívákkal bizonyítja, hogy okosabb, alkalmasabb, megfontoltabb az éppen uralkodóknál. A korrupciós botrányokra ugyanúgy lecsap, mint most, és büszkén mutatja, hogy bezzeg a játékpénzből nem loptak el semmit az árnyékminiszterek. Csuda hasznos szórakozás ez az árnyjáték, sokat tanul belőle az előadó és a közönség is.

Sólyom László bekéretheti Orbán Viktort, hogy megkérdezze négyszemközt, mennyire lehet őket komolyan venni. Ilyenkor jó elnöknek lenni. Ő már tudja. A többieknek egyelőre marad a hit, a remény és a szeretet.