Cigányok ideje

Gyanúsan sok egyetemista és főiskolás vallotta magát cigánynak hirtelen, valószínűleg csak azért, hogy hozzájusson a roma hallgatóknak félévenként adható hatvanezer forintos támogatáshoz. A nyomozás hónapok óta tart: a szociális minisztérium és a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, amelyek a pénzt osztják, nem hiszik el, hogy tényleg ennyi cigánynak jutott eszébe egyik napról a másikra az, hogy diplomát szerezzen. Vagy az, hogy cigány.

Botrányszag terjeng, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a 21-es busz réme, a cigány kisfiút lekaszaboló Mortimer is cigánynak vallotta magát. Hol itt a rend? Hol a koncepció? Biztosan megszólal majd az ügyben Aladár, Flórián, de várható, hogy Kinga, Ferenc és Viktor is hallatja a hangját, a romavonalon szakértő Zoltánról nem beszélve. Csak az a kérdés, törvénytelen vagy akár etikátlan-e, ha valaki, aki nem cigány (nem úgy néz ki, nem tud róla, nem mondták neki, vagy mondták, de eddig nem hitte el), úgy dönt, mostantól annak vallja magát. A cigányság ugyanis bemondásra megy: cigányigazolást kisebbségi önkormányzatok, civil szervezetek, családsegítő központok és jegyzők is adhatnak, ők meg adnak is. Miért ne adnának?

Ma Magyarországon hatalmas kockázatot vállal, aki önként úgy dönt, cigánynak áll. Kockáztatja, hogy nem szolgálják ki a boltban, nem kap munkát, nem költözhet, ahova akar, nem engedik be a diszkóba és még a buszon is elülnek mellőle - jó, hogy le nem szállítják. Ebből a szempontból tehát azok a nem cigány egyetemisták és főiskolások, akik szívüket megacélosítva elmeneteltek a hivatalba cigányigazolásért, hősök. Azt leszámítva, hogy most az igazi cigány hallgatók sem jutnak hozzá a pénzükhöz, mert a minisztérium nekik se fizet, de ez egyedül a minisztérium sara, és nem az álcigányoké. Ha már pozitíve diszkriminál, és szeretné elkerülni a visszaéléseket, az állam szíveskedjék precízen meghatározni a diszkriminálandó csoport paramétereit: javasolt a haj-, szem- és bőrszín, a bajuszhossz, a ruhaviselet és a lakáskörülmények felmérése és nyilvántartása, de még egyszerűbb, ha a cigányjelöltekkel elénekeltetnek egy-két lovári népdalt vagy elhúzatják velük a monticsárdást.

Megfelelő követelmények híján viszont ne csodálkozzanak azon, hogy a vasárnapi cigányok és a díszcigányok után felbukkantak a megélhetési cigányok is. Ha a cigány kap tíz rugót havonta csak úgy, bemondásra, nincs az a rózsadombi brókerpalánta, akit ne kísértene meg a gondolat, hogy cigánynak álljon. Tíz rugó az mégiscsak egy jó vacsora a Liszt Ferenc téren vagy egy fél tank benzin a Landroverbe.

Aki a származáson alapuló pozitív diszkriminációt kitalálta, azt természetesen arra kellene ítélni, hogy Pataki Attila énekelje a temetésén az Akácos utat, vagy az Irigy Hónaljmirigy a Numerakirályt, de minket ez ne érdekeljen. Fontosabb, hogy a felsőoktatás hős álcigányai végre kiutat mutatnak abból az előítéletes, gyűlölködő, rasszista posványból, amibe ez a nemzet az elmúlt században süppesztette magát. Magyarok! Tótok, svábok, kunok, zsidók, szittyák! Eljött az idő. Vegyünk példát a bátor egyetemistáktól. Álljunk cigánynak!

Nem, nem a pénz miatt, bár tíz rugó az tíz rugó, akárhogy számoljuk. Hanem mert ha mindenki cigánynak vallja magát, egy csapásra kihúzzuk a cigányságot a szarból. Mert ha mindenki cigány, akkor megszűnik a diszkrimináció, mert többséget nem lehet diszkriminálni se negatíve, se pozitíve; mert ha mindenki cigány, akkor senkit nem dobnak ki a diszkóból, mert akkor a kidobó is cigány, sőt a tulaj is cigány, sőt az országos diszkriminációs bizottság vezetője is cigány, a szociális miniszter is cigány és a miniszterelnök is cigány.

Szerény javaslat. Kérdés, mit szólnak hozzá a cigányok. Én a helyükben tiltakoznék.