Hurrá, buktunk!

A szomorúságot és a beletörődést már előadták elegen. Szeretném jelezni, hogy én kifejezetten örvendek, amiért nem lesz Magyarországon foci-Eb.

Nem érdekel a foci, a lehető legkevésbé érdekel, totális közönnyel kapcsolok tovább, ha labdát kergető embereket látok a képernyőn. Idegesít, ha ez a téma. Szarok rá. Őszinte csodálkozással nézek mindenkire, aki egy gól miatt örömujjong, ordibál, ugrabugrál. Azt értem, hogy a gólt rúgó illető örül, meg a csapattársai is örülnek, de speciel a drukker az égvilágon semmit se tett azért a gólért, neki ahhoz köze nem volt, előnye nem származik belőle.

Tehát egyáltalán nem áll nekem érdekemben, hogy mittudomén hány százmilliárd forintot költsünk erre a dologra. Különösen annak tudatában, hogy a beruházások nagy részének aztán semmiféle funkciója nem lenne, legfeljebb Amway-előadásokat és mormongyűlést szerveznének bennük évente egyszer. Hiszen nem maradnak itt a bajnokcsapatok minket szórakoztatni, magyar focit meg már az se néz, aki amúgy a labdát szereti. Az utolsó hazai hívek rég átnyergeltek a rendőrdobálásra.

Na ez meg a másik. A futballhuligánt, sajátos szokásai, szókészletét, önkifejezését tavaly megismerhette végre az is, aki egyébként be nem megy semmiféle stadionba. Mármost aki Angliából vagy Spanyolországból idáig bumlizna meccset nézni, az valószínűleg okleveles fanatikus, tehát jó eséllyel szokása a randalírozás is. Tulajdonképpen nem meglepő ez, hiszen, mint írtam, már annak sincs értelme, hogy egy vadidegen ember góljának örüljön, szóval miért is ne törne be néhány kirakatot mellé.

Köszönjük, ezt megoldjuk hazán belül. Sokkal magasztosabb célokért ráadásul, mint amilyen az Eredeti Magyarország visszaállítása, avagy a gyíktehén.

A drukkert nem értem, de azt igen, aki élvezi a jó foci látványát, hiszen mindent lehet élvezni, amit profik csinálnak. Ehhez viszont nem kell idehozni, hála a televízió nevű találmánynak. Elő lehet fizetni a sportcsatornákra, meg tudjuk tekinteni a meccseket Kijevből és Varsóból. Nem veszítettünk semmit. Én pont nyertem is. Olyan ez épp, mint a háború, kérem. Ha akarom, elnézegetem kábeltévén, amikor épp van valahol, de ne itt rendezzék.

Ja és nem arról van szó, hogy érzelemmentes gépemberként képtelen lennék ordibálni, csapkodni és dühöngeni. Csak ahhoz nem gól kell, hanem az, hogy valaki még nekiálljon magyarázni, mennyi járulékos előnye lenne egy ilyen bajnokságnak. Hogy akkor épülne metró meg mágnesvasút, például. Mert, úgymond, akkor muszáj lenne. De hát emberek, honfitársak, drukker barátaim! Egyébként nem muszáj? Saját magunknak, csak úgy, nem is építünk semmit?

Hát majd ha megépítettük legalább azt, amit magunknak megígértünk, akkor pályázzunk. És akkor is lehetőleg olyasmire, amiben nem mi vagyunk széles e világon a legszarabbak.