Ki volt az elmúlt hét leghülyébb magyar embere?

Kedves olvasók, drága választópolgárok!

Egyszerű hét áll mögöttünk. Igaz itt járt az orosz elnök, és egy vicces brit haveromat, kisgyermekes apát és amatőr sportcipőtervezőt, aki 100 méterre lakik tőlünk, szíven szúrta egy taxis a sarkon, de ilyenek végül is bármikor megtörténhetnek. Egyszerű hét volt tehát, szerdától a csuka mellett már a süllő fogási tilalmával is súlyosbítva (bár ez csak elméleti nyavalygás, hiszen a száraz felmelegedéssel járó csapadékos jégkorszak lehetetlenné teszi a partok megközelítését).

Hiába azonban a hótorlaszok és a kétpártiság kilátásaitól kővé vált MDF-aktivisták, titokban már készülődik a tavasz!

Felszíni vizeink krokodilpofájú mészárosa már a jég alatt megkezdte az ikrázást, jellegzetesen hillerpistás nászkiáltásaival hajnalonta már jelentkezik a barázdabillegető, és a levegőben úszó feromonok előcsalták a hülyeségi verseny legnagyobb esélyeseit. Megszámolhatjuk a bordáikat, megritkult bundájuk cafatokban lóg, a vitaminok és a napsütés hiányától megrepedezett a patájuk, de a szemükben ott csillog az újrakezdés lendülete.

Az elmúlt héten annyira erős hülyemezőny gyűlt össze a kukoricapogácsával, napraforgómaggal és sajtóközleményekkel feltöltött etető körül, hogy olyan kvalitásos versenyzők voltak képtelenek a hülyeválogatott-keret közelébe kerülni, mint a telefonon diktált blogot indító Lamperth „Nektek van Gyuszitok, nekünk van Ferink” Mónika, vagy a korai halálozás betiltását követelő, Jobbik–MIÉP–Harmadik Út-as Kovács Dávid.

Egy tehetségekkel gyengébben eleresztett országban ezekkel bérelt helyük lenne a nemzeti csapatban, meg butikjuk a főutcában, nálunk viszont még a heti csapatba sem jutottak be. Lássuk ezek után, kik versenyeznek a leghülyébb címéért!

A semmiből került az országos élmezőnybe Csepeli György, az informatikai minisztérium SZDSZ-es államtitkára, aki a vidéki rendszergazdák szép kifejezésével helybe ment a blogért, vagyis önalázó webnapló írásába kezdett.

Csepelit mindennel lehet vádolni, de azzal nem, hogy benyalna a választóinak. Olyanokat ír, hogy

Tegnap az Operabálban voltam, ahol találkoztam a magyar GDP 50%-val. Egy siófokit sem láttam, pedig nem álarcosbál volt,

de ha ez nem lenne elég, úgy festi le választókörzetének lakóit, hogy hozzájuk képest a rátótiaknak direkte pozitív a PR-juk:

Az idő paradox jelenség. Hol múlik, hol nem múlik. Somogyban például nem múlik. Nyaranta látom az itt lakókat kis Zimmer Frei táblácskákkal a kezükben. Még mindig várják a keletnémet turistákat. Mit sem hallottak arról, hogy Németország már rég egyesült, s hajdani vendégeik Thaiföldön és a Maldív szigeteken nyaralnak ugyanannyiért, amennyiért itt nyaralhatnának.

A szerencsétlen faszfejek nyilván nem érdemlik meg a világjáró Csepelit, aki annyira nagy társadalomtudós, hogy 4-6 évvel az események után most rájött – sőt ezt publikálta is a Mozgó Világban! – hogy

a kampány áttevődik az internetre és az sms-re, mert ezek ellenőrizhetetlen médiumok, s ugyanakkor tömegesen hozzáférhetők.

Csepeli a blogján egyetlen – igaz, elég erős – érvet hoz a megválasztása mellett: ha a választók bármelyik másik párt – rajta kívül mind helyi – jelöltjét választják, akkor meg fognak halni. Íme:

Ha a választók azt akarják, hogy ne legyen lovasturizmus, ne jöjjenek golfozók, ne lakjanak konferencia résztvevők a parti szállodákban, ne legyen munkahely, ne legyenek csatornázva az otthonok, haljanak meg a somogyiak egyébként gyógyítható halálokok miatt, akkor persze válasszanak csak helyi jelöltet.

A somogyiaknál csak a magyarokról rosszabb versenyzőnk véleménye. A miénk is egyébként. Tök komolyan, semmit sem kedvelünk jobban a magyargyalázásnál. Amikor először gyaláztunk magyart közterületen kétfősnél nagyobb hallgatóság előtt, ment egy pár csepp a gatyába, azóta viszont direkte a heppünk lett a dolog. De speciel egy kampányban nem biztos, hogy ilyeneket írnánk le, ráadásul magyar ekezetek nelkul:

Epp most irtam meg itt, New Yorkban az uj magyar nemzeti karakterrol szolo eloadasomat, melyet este mondok el (...) a Montclair egyetemen. Tezisem lenyege, hogy az uj magyar nemzeti karakter meglepoen regi: az uj tomlobe nem kerult uj bor. Pesszimizmus, ongyulolet, kishituseg, irigyseg, felelosseg elharitasa, otlettelenseg es fantaziatlansag jellemzi a dominans magyar nemzeti karaktert, melynek alapvonasat Moricz annak idejen barbarizmusnak jellemzett. Koszonom a figyelmet"

Ön azt hiszi lefutott a verseny, nincs még egy ekkora hülye? Akkor biztos nem hallott Várbíró Péter pécsi MDF-jelöltről, a vegyészmérnök/PR-menedzser szakma legnagyobb költőjéről, akit egyesek már most a Mecseki Apollinaire-nek neveznek. Nem véletlenül. Ki ne borzongana bele ezekbe a sorokba, főleg ha választási propagandaanyagként kapja meg őket:

Egyébként is a két kis szekértábor a mérleg nyelve.
Mert ma a Kárpát-medencében felértékelődött a külső kicsi támogatása.
Zöld vagy narancs vagy kék-piros.
Arany János helyett most Ők fognak kopogtatni – többek között.
Az év végére beborul az ég.
A levelet ugyanis Brüsszelbe valakinek meg kell írni.

A verselés egy dolog, no de az milyen, hogy az egykor démonizált APEH-elnök, Simicska Lajos képtelen felfogni, hogy kéretlen reklámlevelet kapott, ellenben azt hiszi, hogy a komenisták az életére + vagyonára törnek, és konkrétan meg akarják ölni a gyerekeit? Ugye nem lehet, hogy ezzel csak ezüstérmes lesz?

Gyurcsány miniszterelnököt nyilván megrészegítette, hogy fajtiszta PR-kutyája megnyalta Putyint, ezért megint a választópolgárok közelebbről nem definiált csoportját lekóborkutyázta, mire a hang- és mozgásérzékelővel is felszerelt párja, Áder „Kádár” János először automatikusan recskezni kezdett, majd felébredt, és azzal gyanúsította meg a luxusbaloldali ebtenyésztőt, hogy a koncepciós perek tárgyalótermeibe akarja behurcolni a szerencsétlen házikedvenceket. Ha a vitába beszáll a Soproni Kutyamengele, a trió lenne kontesztünk egyértelmű esélyese, de így is sokra vihetik.

És ötödikként választhatják az ilyen jellegű listák örök ígéretét, Deutsch-Für Tamást, aki az elmúlt héten folyamatosan Gyurcsány Ferenc videóit nézegette, hogy a végén azzal a verbális csodafegyverrel semmisítse meg a vörösök állásait, miszerint egy kampányrendezvényen a legpaposabb MSZP-káder azt mutatta volna az őt froclizó népnek, hogy Magyarország bekaphatja.

Durvább, mint egy Argentína–Brazília–Olaszország–Anglia-halálcsoport, mi? Náluk csak az a kollégám volt a hülyébb, aki egy szerkesztőségi levelezőlistán elképesztőnek nevezte, hogy három rendőrt faggatott az utast majdnem kinyíró pesti taxis ügyében, de egyikük sem említette, hogy az első, téves sajtóhírekkel szemben nem verés, hanem szíven szúrás történt a Fillér és a Káplár utca sarkán. Na, nem ezért volt hülye, hanem azért, mert arra felvetésemre, hogy a rendőrök fedezik talán a taxisokat?, ezt válaszolta: „ezt elképzeltem most képileg”. De ő nem indulhat ebben a versenyben.

Szolgálati közlemény: szavazásunkat megint megbirizgálták. És tudják, mi az érdekes? Ugyanarról a számítógépről adtak le Gyurcsányra, Deutsch-Fürre és Csepelire több tíz-, illetve százezer szavazatot (Előfeltevésünk az volt, a birizgáló szimpatizáns az ellenfél emberének szavazatát birizgálja). Ezúttal visszabirizgáltunk, a jövőben egy fokkal nehezebb lesz a szavazásokkal csalni. De nem lehetetlen, birizgálók, kellemes próbálkozást!