Miért nem vetkőzik Kovács Ági?

Két hatalmas horderejű bejelentés rázta meg az alig beköszöntött esztendő második hetét. Meglepő módon az egyikkel kezdjük, a másikkal meg folytatjuk.

Először is, Kovács Ánges úszónő nagy nyilvánosság előtt közölte, hogy nem vonul vissza. Ezzel szemben abbahagyja a versenyzést. De még mielőtt ezt tenné, igyekszik begyűjteni ötvenkettedik országos bajnoki címét is.

A közlésnek vannak előzményei, amelyek a legkevésbé sem függetlenek az Index hírlapírási tevékenységétől. Úgy adódott, hogy nekünk sikerült elsőként közreadnunk a sportoló visszavonulásának hírét. Van ilyen, hol megvan, hol nem, nem lóverseny ez, mégis. Előfordul olykor, hogy hamarabb repül világgá valami, mint az érintettek szeretnék. Akik aztán vagy megerősítenek, vagy cáfolnak, vagy sem megerősíteni, sem cáfolni nem bírják-akarják azt, amit. Vagy maradnak csendben. Az viszonylag ritka, hogy délelőtt kilenckor cáfolnak valamit, amit dél után másfél perccel megerősítenek.

Persze az is igaz, Kovács Ágnes nem azonnal távozik a közéletből – pardon, az uszodákból –, hanem néhány hónappal később. Ráadásul Pekingben is ott lesz, mondta Schmitt Pál. Más kérdés, nem vetkőzik fürdődresszre a rajtkövön.

Kovács Ágnes úszónőt korábbi eredményeiért természetesen szeretjük, drukkoltunk neki az első olimpiáján éppúgy, mint a másodikon, Sydneyben, meg a harmadikon, Athénban, és sajnáljuk, hogy negyedik nem lesz. Annak ellenben örülünk, hogy a szerdaihoz hasonló verbális kihívásokkal a továbbiakban nem kell majd szembenéznie. Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, Medgyessy Péternek hívták, neki is papírból kellett felolvasnia élete legfontosabb beszédeinek egyikét. Hogy aszongya: Elérkezett az idő (pillantás a jegyzetekbe), amikor ki kell (pillantás a jegyzetekbe) mondanom (pillantás a jegyzetekbe), eddig, és ne (pillantás a jegyzetekbe) tovább.

Ezen a ponton huszárvágásszerűen át is térünk a hét másik fontos bejelentésére, miszerint a kormány nem állította le a kormányzati negyed építésének előkészületeit. Ezzel szemben a kormány megállította a kormányzati negyed építésének előkészületeit. Azon túl, hogy rögzítjük, a kormányzati kommunikátorok jelentéstani kihívásokkal küzdenek, megemlítjük azt is, ők legalább nem cáfolták azt a korábbi állítást, hogy ilyen lépésre készülnek.

Nem mintha ettől még nem ez lenne a második Gyurcsány-kormány rövid történetének második leghülyébb fejezete. Mindjárt az őszödi beszéd után. Ennyire szerencsétlennek már-már nem lehet lenni. Akkora lendülettel vágtak a projektbe, hogy a fal adta a másikat, most meg sunnyognak visszafele a vackukra, hátha nem szól hozzájuk senki. Orbán Viktor legalább fel tudta építtetni a választásokra a nemzeti színházat, még ha olyan is lett, amilyen, és nem is lehetett nyerni vele (sem). Mondjuk, az is igaz, a kormányzati negyed mint kirakatberuházás sokkal-sokkal látványosabb lett volna. Gyurcsány Ferenc mert nagyot álmodni. Rövid mellékszál: nem kizárt, hogy egyszer még spirtituális vezetővé növi ki magát. Mindenesetre most muszáj lesz kitalálnia valami kisebbet.

Mindazonáltal és mindeközben azt nem értjük: hogy lehet, hogy egy ekkora ótvar nagy bukásba nem bukik bele senki? Függetlenül attól, hogy mit számháborúzik össze koalíció és ellenzék, kormányzati tisztviselők és projektmenedzserek széles tömegeit kellene visszakézből kardélre hányni egy ilyen kudarc után, ehhez képest ilyesmi szóba sem jön.

Ha nem, nem, a lényeg, hogy a rozsdás sínek, a gaz, a dudva és a muhar rehabilitációja folytatódik. Kár, hogy nem kezdtek még el ásni rendesen, mert akkor lehetne építeni a mélyedésbe szórakoztató komplexumot, fölé parkot, és heverhetne ott is sörözgetve a nemzetközi publikum, mint nyaranta az Erzsébet téren.

De ez mind semmi. Ennek az egésznek a legsúlyosabb következményét eddig csak egyetlen, igaz, magasan kvalifikált ember vette észre: örök időkre ott marad az Arany János utcában Budapest belvárosának legrusnyább épülete. Borzasztó dolgok történnek, na.