Vidám erdei történet

Csípős, februári hajnalra ébredt az erdő. A köd nedves takaróként ült meg a zúzmarás ágakon, Hóvirág már éppen kidugta volna a fejét, aztán nagyot sóhajtva inkább a csendben rothadó avar alatt maradt. De nini, ott rezzen egy bokor, és bátortalan léptekkel előbújt Nyuszika. Poszáta már vagy fél órája üldögélt egy nagy gomba kalapja alatt, és izgága verdeséssel üdvözölte.

– Szia, Nyuszika! Olyan izgalmas ez a nap! Ma mit játszunk?
– Hagyjál békén, légy szíves, baromi másnapos vagyok.
– De a múlt héten is olyan jól sikerült, és már Borz is újra tud járni!
– Hagyjál békén, Poszáta, és üljél szépen a gombádon, jó?

Végül ebben maradtak. Közben megérkezett a tisztásra Medve, Csirke, Vakond és Fácán is, a tölgyfa alatt pedig Petymeg dörzsölte álmosan óriási pupilláját.

– Üdvözlök mindenkit, látom, Rigó mindannyiunkat felébresztett – ásított Medve. – Várom az ötleteket.
– Játsszunk tőzsdéset! – makogott a bokorból Majom. – A Sün család szomorkodhatna, hogy kevés az alma, Medve pedig vételi ajánlatot tehetne Vaddisznó készleteire! És akkor jöhetne Borz, és feltüzelhetné a többieket, hogy mégse.
– Már ne is haragudj, Majom, de ez baromság – vicsorgott a Sakál.
– Téged senki se kérdezett, büdös. Én mind egyénnek látlak benneteket. Szavazzunk!
– Ez az, játsszunk kakukuszt! – nyüszögött Nyuszi.
– Egészségedre! – kiáltották egyszerre. Ezen jót kacagtak, rögtön oldottabbá vált a hangulat, és Napocska első sugarai is átmasszírozták magukat a szomorúfűz lágy hullámain.

Kutyus viszont már nyújtogatta is a pracliját:
– Ez egyáltalán nem rossz ötlet. Játsszunk előválasztást!
Fácán helyeselt, és rögtön jelentkezett a karizmatikus vezető szerepére, a mindig lojális Vakond pedig azonnal felajánlotta, hogy visszalép.
– Jó, de akkor Kutyus legyen a neokón falka vezére, Ocelot meg vigye a vallásos Sünéket. Ki lesz a regnáló hatalom?

Mindenki egyszerre nézett Warjúra, aki üres szemekkel küzdött egy nagy gilisztával az égerfa tövében. Medve végül megunta, és lágyan felütlegelte Bagoly odúja mellé. Csirke közben szokás szerint sírva fakadt, így a jószívű Fácán végül belement a döntetlenbe, Kutyusék meg amúgy is elszaladtak az erdő szélére mészárolni.

Néhány percig csak nézték egymást. Tanácstalanság cseppent le a páfrány leveléről, egyenesen a remegő Lemming praclijára.
– Nagyon zabos vagyok! Sünék sokkal több almát loptak a gyümölcsösből, nekünk meg nem maradt semmi!
– Hát menjetek át a másik tanyára – búgott Őz mama.
– Dehogy megyünk! Követeljük, hogy minden lemming kapjon kettővel több epret, és a Sünék készleteiből fejenként egy nagy tököt!
– Különben? – helyezte kedvesen a fejére mázsás mancsát Medve.
– Különben zavargunk!
– Zavargás, ez az, játsszunk zavargást! – csipogott, makogott és kaffogott mindenki vidáman.

A játékos Borz család legott nekiesett Lajhárnak, és csak trancsírozták, trancsírozták vidáman. Csirke Vakond hátát csipkedte, Warjú üres tekintettel birkózott Kisbagollyal, amikor belépett a tisztásra Róka és Leguán. Mindenki elcsendesedett.
– Ti aztán jól lefogytatok! – kacagott Poszáta. Egymásra nézett a két jó barát, és se szó, se beszéd elkullogtak a susnyásba. Ezen megint mindannyian jót nevettek, aztán uccu neki, zavarogtak tovább.

Így telt el jó két óra, öröm, bánat és pokoli kín szimfóniájától harsogott az erdő, végül minden állat egy halomban pihegett az önfeledt játék után.

– És most hogyan tovább? – eszmélt Nyuszi – Én még nem vagyok fáradt. Medve, játsszunk fekete lyukasat!
– Hagyjál, Nyuszika, nagyon fáradt vagyok.

Ám a többiek bőszen helyeseltek, hiszen ez volt a kedvenc játékuk. Végül az öreg, morgós Medve is beadta a derekát. Sorba állította a kisállatokat, akik csillogó szemmel nézték, ahogy nagy levegőt vesz, viccesen felfújja az arcát, aztán pukk!, mindent elnyelt a sötétség.