Több hátszelet a biciklistáknak!

„A politikában be kell szüntetni a háborúskodást” – e fohásszal kezdte pénteki sajtótájékoztatóját Gyurcsány Ferenc. Az érdeklődők már ekkor sejthették, hogy a miniszterelnök ismét nagy ívű, egyben illuzórikus javaslat bejelentésére készül.

Legyen feleakkora a parlament, kössék a minimálbérhez a honatyák díjazását, legyen vége a számla nélküli képviselői költségtérítésnek és kerüljön feleannyiba az önkormányzati képviselők bére – rukkolt elő Gyurcsány a farbával. A Dunába pisztrángot, a rúdugróknak meg gyengébb gravitációt nyilván csak azért nem ígért, mert nem volt benne biztos, hogy a választók fülében azok is annyira jól csengenének, mint az, hogy mostantól kevesebb töketlen politikust tartsunk el közpénzből.

A közvélemény-kutatók pár nap múlva majd biztos kimutatják, milyen népszerűek a miniszterelnök javaslatai. Mégsem fog belőlük megvalósulni semmi. Azokhoz ugyanis kétharmados törvényeket kéne módosítani, a Fidesz márpedig ebben nem lesz partner. A választási rendszer javasolt átszabása például csökkentené a borítékolható 2010-es győzelmük arányát. A jelenlegi kilátások szerint a mostani ellenzéknek bő egy év múlva kétharmados parlamenti többsége lesz.

Úgyhogy a maguk részéről köszönik, de azt a kis időt inkább már guggolva kivárják, aztán ha kedvük szottyan, úgy szabják majd át az alkotmányos intézményrendszert, ahogy nekik a leginkább megfelel. Egyébként pedig még az érveket sem kell sokáig keresgélniük: egy, a kisebb parlamentről szóló 2006-os fideszes indítvány utoljára most októberben került le az Országgyűlés napirendjéről, miután az MSZP azt üres PR-fogásnak minősítette. Jó lenne tudni, hogy a kormány friss terve a szocialisták szerint komolyabban vehető-e.

Az önkormányzati képviselőtestületek felezésének-harmadolásának ebben a formában szintén nincs semmi realitása. A rendszer kétségkívül olcsóbban működne, de valójában nem képviselőből, hanem önkormányzatból lenne elég sokkal kevesebb. Ezt a működésképtelen falvak vagy a szétesett főváros lakói pontosan érzékelik. A Fidesz pedig nyilván nem most – amikor pillanatok (másfél év) múlva tízezres nagyságrendben jutalmazhatja helyi embereit önkormányzati posztokkal és stallumokkal – akarja majd e lehetőségek számát a felére csökkenteni.

Ha a miniszterelnök komolyan gondolná a kisebb országgyűlést és az önkormányzati rendszer átszabását, nem a ciklus vége felé tenne rá javaslatot. Ahhoz persze a csomag kellően populista, hogy az ellenzéket lépéskényszerbe hozza, de ha esetleg Orbánék látszólag be is sétálnak a csapdába, arra biztosan lesz gondjuk, hogy végül az egész kezdeményezés szép csendben zátonyra fusson.

Ez történt 2007 nyarán, a pártfinanszírozásról szóló tárgyalássorozat végén: a pártok megállapodtak a reform fő elemeiben, ám a Fidesz végül új, teljesíthetetlen feltételeket (például a fizetett politikai hirdetések teljes tilalmát) támasztott. Márpedig a jobboldal a mostani javaslatok megvalósulásában még sokkal kevésbé érdekelt, mint volt annak idején a pártfinanszírozás tisztába tételében.

Hasonló a helyzet a képviselői díjazás és költségtérítés reformjával is. A különösen irritáló és erkölcstelen költségtérítési rendszer, amit szükség esetén oly buzgón védenek meg erényes politikusaink, egy-két éve könnyen megváltoztatható lett volna. A megtartása viszont most már a kormányt belülről és kívülről támogató pártoknak árt inkább, így – mivel a dolog az ellenzéken áll vagy bukik – nyilván maradni fog.

Az álnaiv kérdés ezek után már csak az, hogy mi értelme volt az egész javaslatnak. A kormányfő egyrészt pár napig ismét tét nélkül láttathatja magát felelős válságmenedzsernek, aki, ha a szükség úgy kívánja, nem rest épp a legfájdalmasabb pontokon hozzányúlni a rendszerhez. És hát, mi tesz Isten, ezek véletlenül pont azok, amelyek egybeesnek a nép szent akaratával.

Mindez persze nyilvánvalóan azt a célt is szolgálja, hogy emészthetőbbé tegye a szociális és adórendszer változásának minap bejelentett tervét. Gyurcsány mintha abban bízna, hogy ha a politika hajlandó magán kezdeni a spórolást, az adófizetők jobb képet vágnak majd az áfa-emeléshez és a családi pótlék differenciálásához, megadóztatásához.

Annyiban kétségkívül jó a megérzése, hogy az MSZP és a saját kirívó népszerűtlensége miatt a hosszú idő óta első ésszerűnek tűnő kormányzati adócsomag is könnyen elvérezhet. Úgyhogy én a helyükbe bebiztosítanám magam, és ráígérnék még valamit. Több hátszelet a biciklistáknak.