Hol nemzet süllyed el

Nyakára hágunk lassan a ciklus használható szakaszának. Másfél év ment el; az utolsó egy-kettő hagyományosan az ígéreteké, az osztásé, a hazudozásé. Szóval 2008 van még hátra, aztán ami addig nem lett megreformálva, az már nem is leszen. Isa pur.

Reformálni kell; erről oviban sem kéne ma már vitatkozni, a rendszerek fenntarthatatlanok. Nem holnap fog a nyakunkba dőlni a nyugdíjrendszer és az egészségügy, hanem kábé húsz éven belül, amikor több lesz a nyugdíjas, beteg, vén trotty, mint az általános iskolás. És én is köztük leszek, nem a partvonalról ugatok. Ezt, kedves barátaim, kurvára nem ússzuk meg azzal, hogy labdázó családokat plakátra teszünk, az európai ember, hogy a kását ne kerülgessem, baszik szaporodni. Az tehát, hogy a gyerekeink fizetéséből vonják majd le a nyugdíjunkat és a katéterezésünket - ahogy most működik - nem fog menni, mert nincs elég gyerekünk. Át kellene állnunk arra, hogy kifizetjük előre, magunknak. És ez csak egy apró részlete a változáskényszernek. Óbégatni, azt lehet, ha jól esik közben.

A reformpróbálkozást Gyurcsány nevéhez köti a jónép, de az csak a márkajel, nem egyemberes feladat ez. Ehhez stáb kell, szakértők, helyi erők - az a háttér, amelyet elvileg az úgynevezett pártok biztosítanak. Jelenleg az MSZP. Az SZDSZ-t az egyszerűség kedvéért tekintsük a szocialista párt platformjának.

Ezzel a háttérrel bajok vannak. Az egyik, hogy ehhez a munkához az MSZP túl demokratikus. Nem hangzik jól? Nos, amikor kitört a második világháború, az Egyesült Királyság gyakorlatilag diktátori hatalommal ruházta fel Winston Churchillt. Miért? Azért, mert belátták, hogy nincs idő azon szarakodni, hogy a francba lesz az útiköltség-elszámolásuk, basszameg. Lehetett volna úgy is, hogy a southamptoni városi párttitkár megfúrja a vadászgépgyárat, ha nem lophat belőle eleget. Well, elejét vették. Azután Churchill megnyerte nekik a háborút, és elköszöntek tőle.

Jó reggelt kívánok, a reform nyilvánvalóan érdeksérelmekkel jár. Szerencsére. És most nem a háromszáz forintos vizitdíjról van szó, hanem például arról, hogy a megyei önkormányzatban nem lesz minden elvtársnak hely. Sőt leesik a népszerűség, aztán esetleg a parlamentben sem. Plusz berágnak a patikusok. Mindez akkor válik krónikussá, ha az érintett párt csaknem hatvan éves mutyimúlttal bír, és képes ezeket a pitiáner érdekeket érvényre juttatni. Miniszterelnök-buktatással, akár.

A másik baj ezzel a háttérrel az, hogy szemmel láthatóan nagy rájuk a kabát. Elég végignézni a kormányon. Tud valaki észérvet arra, hogy miért kell Lamperth Mónikának benne lennie? Mert olyan cuki?

Hiába határozza el Gyurcsány Ferenc - és igen, most is az őszödi beszédből kell kiindulnunk, mint nem szándékosan közölt, tehát komolyan veendő nyilatkozatból -, hogy ő csinál egy másik világot. Az MSZP az ezzel járó gyűrődést hosszú távon nem viseli el. Erjed és felszínre bugyborog, hogy "jó lesz ez Ferikém, ahogy van, ne bolygassuk mán, negyven évig jó vót".

Látszott már 2002-ben, mit görgetünk magunk előtt. De őket annyira megviselte a 98-as bukta, hogy képesek voltak lemenni odáig: több pénzt az embereknek. Most már tizenhét éve tologatjuk a mi kis fenntarthatatlan országunkat szőnyeg alá, és olyan mennyiségű gané gyűlt össze, hogy annak kiseprése aligha fér bele négy évbe. És még van pofájuk azon spekulálni, nyernek-e 2010-ben! Ne nyerni akarjatok, elvtársak, hanem vezekelni!

Van egy ember, aki meg tudná csinálni. Orbán Viktor meg tudná, igen, csinálni. Ott hiába pampog a megyei elnök, és mindegy, hogy elégedetlen a választmány. Visszametszi őket tövig a vezér, fiktív néven cikk róluk a Nemzetbe, egy tockos, és kész. A Fidesz remekül megfelelne arra a munkára, amit itt el kell végezni. Csinálni valami nagyot, megkapaszkodni a történelemben, és menni előre.

Az már nem kérdés, hogy cselekedni kell. Varga Mihály nyilvánosan megtagadta a járulékcsökkentéssel kinőhető válság elméletét. Azóta semmi. Navracsics Tibor beígérte a programot - nincs róla hír azóta, és könnyen végezheti ő is egy fiktív Pravda-cikkel csak azért, mert holmi programmal akadékoskodik. Mert hát mi más lenne bármilyen értelmes programban, mint hogy hány közalkalmazottat rúgunk ki, mennyivel emeljük a nyugdíjkorhatárt, és hogy lesz ettől mégis jobb. Pedig van itt egy csokor probléma, és egyáltalán nem az a kérdés, hogy ki a kommunista, meg mi van Trianonnal. Kezicsókolom, magasról leszarom Demszky dicső múltját, semmi más nem érdekel, mint hogy mi a megoldása a jövőre nézvést. Ezt, amit már alig bírunk nem megcsinálni, csak egy olyan struktúra élén lehetne megoldani, mint amilyen a Fidesz. Orbán Viktor végig tudná tolni az ő udvarával. Ráadásul az őt utálóknak nem vált szokásukká a gyújtogatás.

Viszont nagyon úgy néz ki, hogy nem akarja. Lényege lett a nem akarás. Ha én tévedek, akkor ő hazudik. Életében először.

Az egyik kevés hozzá, a másik kevés, hogy akarni merje. Beteg, vén trottyként majd örülhetek, hogy legalább láttam előre, milyen szar lesz beteg, vén trottynak lenni Magyarországon.