Iránytű és zsinórmérték

Tekintsük tetszőleges (mondjuk: politikai) térben A és B kvázidiszjunkt halmazokat. Legyen adott f(t) függvényrendszer (nevezzük a tréfa kedvéért, mondjuk, gyanúkampányterv-nek), amely A (A elemeinek) B-hez (B elemeihez) viszonyított mozgását írja le (becsli), korlátos időintervallumban, ismeretlen (elhanyagolható konfidenciájú) jósággal.

1.
Állítható továbbá, hogy f(t) meghatározott (pl. csinálta) relációban van
[I.] vagy a-val (a eleme A-nak),
[II.] vagy b-vel (b eleme B-nek),
[III.] vagy c-vel (c eleme C-nek, C = A és B uniójának komplementere).

2.
Az f(t) létrejöhetett
[A.] ún. spekulatív úton (nevezhetjük tervezés-nek is), vagy
[B.] empirikusan (f(t) érvényességi intervallumában végzett, A és B halmazok mozgásaira vonatkozó megfigyelések-mérések eredményeire illesztett becslőfüggvénnyel), vagy
[C.] [A.] és [B.] tetszőleges kombinációjával.

3.
Ha megfigyeljük A-nak B-hez viszonyított valódi mozgását (olyan mintavételezési eljárást és becslést alkalmazunk, hogy eredményeink elérjék, a 95–99% konfidenciaszintet – ez adott, politikainak nevezett rendszerünkben persze csak elméletileg lehetséges), a kapott „valódi” mozgásfüggvény és f(t) korrelációs együtthatója
[a.] közelíthet +1-hez (f(t) erősen korrelál a valósággal),
[b.] vagy –1-hez (épp az ellenkezője),
[c.] vagy zérushoz (vagyis köze sincs semmihez, szép kövér marhaság).

A fent vázolt – ismerjük el, rendkívül nagyvonalú közelítéseket és igen durva egyszerűsítéseket tartalmazó – rendszerrel sikerült 3x3x3 = 27 eshetőségre szűkítenünk f(t) és a valóság lehetséges viszonyait. Már most felemelően szép és hallatlanul izgalmas tudományos feladat annak meghatározása, hogy a vázolt rendszer egyes kombinációi miképpen képeződnek le A, B és C halmazokon.

Nagy biztonsággal jósolhatjuk, hogy ezen leképeződések egészen sajátos paradox jelenségeket mutatnának. [I.A.a.] esetben, például, megállapíthatnánk, hogy [I.] állítás az A halmazban hamisnak látszik, noha igaz; míg [II.X.a.] vagy [III.X.a.] esetekben a B halmazban az [I.] állítás igazságának valószínűsége simán vinné a 99,9%-ot. (Tételeink bizonyítását terjedelmi korlátok miatt mellőzzük.)

Megfogalmazhatjuk azt a sejtést is, hogy a C halmazon – bár ezt a halmazt a kutya sem szokta vizsgálni – 27 kombinációnkból legalább 20–25 ún. „Csinn-bumm cirkusz”-tenzorba rendeződne. (– Épített Szamóca Ábris 800 km autópályát? – Neeem! – Bukfenc mindent tud? – Igeeen!) Sejtésünk egzakt bizonyítása feltehetően követhetetlenül kifinomult apparátust igényelne, de ha megelégszünk a műszaki szintű empirikus igazolással, elég, ha megfigyeljük a C halmaz elemeit időről időre elöntő röhögőgörcsök frekvenciájának sűrűsödését.

Nem győzzük hangsúlyozni, csak futó pillantást vetettük egy – durva egyszerűsítések árán is – rendkívül bonyolult tudományos kérdéskörre, mégis, ha sikerülne végigvennünk csak ennek a 27 állapotnak a leképeződéseit A és B, valamint C halmazokon, csuklóból írhatnánk egy hatszáz oldalas akadémiai doktori disszertációt, és akkor habilitálhatnánk, és beléphetnénk a Professzorok Batthyányi Körébe. És olyan elnökünk lehetne, mint Náray-Szabó professzor.

Náray-Szabó Gábor nemzetközi tekintélyű elméleti kémikus (elektrosztatikus katalízis, számítógépes molekulatervezés, fehérjekrisztallográfia), az akadémia rendes tagja, több száz tudományos publikáció szerzője (total impact: 243.5 – ha valakinek nincs kedve utánabogarászni a SCI-ben). Náray professzor azonban nem csak a kémia tudósa. Könyvet publikált például Fenntartható fejlődés? címmel, vagy januárban, a Heti Válaszban a cunami és a tömegturizmus viszonyáról futtatott eszmét. (Gyanítjuk azonban – bár nem néztünk utána –, hogy hiába nyomoznánk az SSCI-ben a professzor úr azon munkásságának tudományos idézettsége után, amelyet a Heti Válaszban, a Protestáns Szemlében, a Kanadai Magyarságban, a Napi Magyarországban vagy a Magyar Nemzetben publikált.)

Gondoljuk meg, bele kéne vágni abba a dolgozatba: kétszázadmagunkkal lehetnénk hasonló társaságban. Ott van, például, Pálinkás professzor – szintén akadémikus, szintén méretes total impact –, aki nemcsak fizikusnak kiváló (akadémiai doktori értekezés: A végállapotbeli elektroneloszlás aszimmetriája ion-atom ütközési folyamatokban), de oktatási miniszternek is egészen nagyszerű tudott lenni. Ami mind semmi, mert olyanokat is tud mondani, hogy „iránytű és zsinórmérték”.

Az iránytű és zsinórmérték most éppen a Szent István-terv nevet viseli. Egy „nemzetstratégiai” „tanulmánykötetről” van szó, amit a Professzorok Batthyányi Köre készített Orbán Viktor felkérésére, és amit a kör tizedik születésnapján meghitt ünnepség keretében jól át is adtak neki. Gondolom, ennyi professzor között több is van, aki világos definíciót tud adni a nemzetstratégia fogalomra, és ebben a körben a kötet alcímét – Gondolatok a nemzet felemelkedéséről – is gond nélkül össze tudják hangolni egyrészt Náray elnök úrnak a fenntartható fejlődést illető szkepticizmusával, másrészt a gondolatok meghatározás lazasága és a terv fogalom konkrétsága között felcsillanó leheletnyi ellentmondással.

Ha terv, hát terv. Bár gyanítom, Gantt-ütemterv, PERT-diagram, SWOT-analízis nem készült hozzá, ha Orbán Viktor beszédében „a stratégia akciótervvé való alakítása mellett érvelt”. Hogy van ez? Átadjuk a tervet, aztán tervezünk? „Olyan helyzetbe jutottunk, amikor minden értelmiséginek, a szellem minden emberének szinte éreznie kell a saját bőrén, le kell tudnia venni a levegőből azt a késztetést, hogy most az ország bajban van, segíteniük kell, hogy megtaláljuk a kiutat.” De hát az előbb nyomták a markába azt a kiutat, vagy nem?

Egy biztos – bár nem tudhatjuk, hogy ezt már a Szent István-tervből tudja Orbán, vagy tensaját kútfejéből, ez már az ő titka –: „Nem szűk pártkormányra, hanem tágas nemzeti kormányra van szükség, amely a legfelkészültebb embereket próbálja megnyerni a jövő ügyének.”

Milyen kár, hogy Orbán Viktor total impactját még nem méri se az SCI, se az SSCI, így aztán habilitálni se tudott még, vagyis nem lehet tagja a Professzorok Batthyányi Körének. Pedig aki egy egész nemzettel tud konzultálni, és ebből fölismeri a radikális adócsökkentéssel megvalósított teljes foglalkoztatottság kategorikus imperatívuszát, annak legalább két tanszék járna.

Rakjuk csak össze azt a tágas nemzeti kormányt – „a tudás, a műveltség, a fegyelem, a munkára való készség, a rendezettség, az átláthatóság és a kiszámíthatóság” alapján! Beleötvözhetnénk a hivatásrendek, korporációk és a szovjetek történelmi tapasztalatait is. Hát még ha Hiller pártelnök is összeforrasztja valahogy az A halmazt, betáplálhatjuk az egészet egy szuperszámítógépbe; tutira kijön a negyvenkettő.