Kultúrbunkó

"Kijavította a szülők helyesírási hibáit az a tanárnő, akit a gyanú szerint emiatt vert meg a sértődött házaspár Nyírbélteken." Tudta meg a HavariaPress. "A rendőrség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak alapos gyanúja miatt indított eljárást az ügyben."

Nyírbéltek szabolcsi település, két és fél ezer lakos, római és görög katolikus templom, iskola, óvoda, kultúrház, szociális otthon. Pezsgő kulturális és társadalmi élet, júliusban például késeléssel egybekötött lövöldözéses szóváltást rendeztek az orvosi rendelő előtt, egy halottal. De vertek itt már futballbírót is.

A piros penna mint eleven lelkiismeret megindul

Közfeladatot ellátó személynek lenni nemes feladat ebben a környezetben, nem csoda, hogy az érdemes buzgalom néha áthág bizonyos finom határokat. Egy tanárnak például úgyszólván mindennapi közfeladata, hogy piros korrektúrajeleket helyezzen el mások által elkészített szövegekben. Hibájául róhatjuk-e, ha alkalomadtán késve appercipiálja, hogy ellenőrző van előtte, és nem dolgozatfüzet, az írás nem a tanítványáé, hanem valamely hatáskörén kívül eső személyé? A piros penna mint eleven lelkiismeret megindul, és feltehetően a legjóindulatúbb nevelői szándékkal jeleket hagy maga után. Kulturális küldetést vállal magára, mintegy.

Pedig kulturális síkon - tudatosan vagy öntudatlanul - betámadni veszélyes lehet, ezt az érettségi tétel Örkény-egypercesből tudhatjuk:

In memoriam dr. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hpyerion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.

- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.

Hiába azonban sok intő példa, az emberből egyszerűen kéjérzetet vált ki, ezt tapasztalatból mondhatom, ha úgynevezett "műveltségi" belekötnivalót - például helyesírási hibát - fedez fel valakinek valamely szó- vagy írásbeli megnyilvánulásában. Különösen, ha a "tahóságon" kapott illető nagyobb, erősebb, hatalmasabb, kompetensebb. Ráadásul mifelénk az ilyen beszólás - mélyen ülő kultúrhistóriai és társaslélektani okokból nyilván - többnyire rettenetesen sajgó sebet üt a célszemély önérzetében. (Szóval az sem zárható ki, hogy a nyírbélteki pedagógus valójában megalázni akart.)

a bunkósága teljes díszében bemutatott delikvens

A letahózáshoz szükséges "műveltségi fölény" viszonylag könnyen összehozható, és gyorstüzelő automata fegyverként működtethető; gyakorlatilag erőfeszítés nélkül lehet vele hétről hétre betömködni a glosszarovat lyukait. (Nekem például határozottan traumát okozott, hogy a helyesírási szótár új kiadásának szerkesztői úgy határoztak, a kompatíbilis-t nem kell többé hosszú í-vel írni. Olyan büszke voltam rá, hogy én, maroknyi kiválasztottal együtt, tudom, hogy minden ésszerűség dacára nem úgy írandó, ahogy ejtjük. Különös élvezettel tudtam rá lecsapni.)

Az e heti Demokratában Lovas István, mértékadó jobboldali (jobb híján nevezzük jobboldalinak) dúvad kolumnányi "médialevélben" alázza Vágvölgyi B. Andrást azzal, hogy orrára húzza angol nyelvű egyetemi honlapjának gyermeteg angoltalanságait. Hogy végül a bunkósága teljes díszében bemutatott delikvenshez vághassa a megsemmisítő slusszpoént: "Egyébként, én azt szeretem nálatok, hogy, mint hirdetitek magatokról, szakemberek vagytok."

Namost, a honi főgonzó nyelvi kulturálatlansága és publikációs trehánysága egyszerűen legendás. Az Indexen jelent meg egy Vágvölgyi fordította könyvről szóló kritikában: "Egyik kollégánk, aki megmagyarázhatatlan okból a kelleténél komolyabban vette a kiadó 'A könyv kultusza' szlogenjét, saját bevallása szerint például kiejtette kezéből a kultkönyvet. [...] A könyv, kultuszunk tárgya, gyanúnk szerint nem látott kontrollszerkesztőt, olvasószerkesztőt, korrektort és talán helyesírás-ellenőrzőt sem, pedig nagyot lendíthettek volna ezzel az olvasó befogadói állapotán."

nincs két egyforma Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga a világon

Hogy át ne háríthassuk a felelősség egész terhét a fordítóról a kiadóra, egy másik recenzióban a Totalcar jeles főszerkesztője bevisz a fordítónak még egy rakás - attól tartok - tiszta találatot, és a hátteret is fölvázolja: "Ebbe a vonalba tartozik a már-már kínos 'denimdzseki', mert bár tudjuk, hogy a 'farmer' az amerikaiak számára földművest jelent, mi magyarok azért a nevezett darabot farmerdzsekinek hívjuk. A 'faszcináló kreatúra' inkább már komikus, és bár Vágvölgyi B. Andrással sokáig dolgoztam egy munkahelyen, tehát tanúsíthatom, hogy élőben is ezen az angolból hevenyészve nyersfordított magyar nyelven beszél, mindez írásban sokkal kevésbé szórakoztató."

Boldog megkönnyebbüléssel mondanám - megint Örkénnyel -: nincs két egyforma Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga a világon; vagyis hogy a mi házunk tájáról való kritikák joggal hozzák összefüggésbe egy könyv nyelvi baromságait a fordító fordítói kvalitásaival, ellenben Lovas sandán csúsztat, egy egyetemi oktató angol sületlenségeiből legfeljebb trehánysága következik, az nem, hogy nem szakember azon a területen, amit oktat (valami filmes izé). De semmi kedvem ehhez a különbségtételhez. Istenem, nekem egy neves publicista és médiajani ne adjon fel magas labdákat egyetlen nyírségi magyartanárnak se. Nem a gyereke ellenőrzőjébe ír.

Heti aktualitásérzékünket demonstrálandó nyissuk ki a legfrissebb És-t. Na, ki ír ilyen mondatokat az Agora rovatban: "A magyar ugar nem 1945-ben kezdte áldatlan visszahúzó tevékenységét." "A pátosz és a parokialitás elveszi, felpuhítja a precíziót." A tevékeny ugar. Patetikus-parochiális (ch-val) precizópuhítás (de csak miután elvette). És még alliterál is.

egy vakbuzgó, magába borult némettanárnő

Attól tartok, veszélyesen messzire kalandoztam a nyírségi tanárnő piros tollától (bekezdések óta piszkálom V. B. A.-t, pedig akarta a fene), dehát sikamlós terep ez. S. K. kis életképe jut az eszembe, évekkel ezelőtt írta nekem Bécsből: "Tegnap este a metró mélyállomását hihetetlenül összeszarta egy kutya. Orbitális szarhurkák mindenfelé, némelyiket a járókelők már szét is járták-kelték. A gondos metródolgozók nem maradtak tétlenek. A hurkák mellé kitettek egy nagy táblát: Rutschgefahr."

Vagyis azért nem ártana egy-két Csúszásveszély-tábla, akármennyi vonzó alápirosozni-valóba botlunk lépten-nyomon. Mert mit tennénk (ha nem is vagyunk nyírségi szülő), ha egy vakbuzgó, magába borult némettanárnő rábökne a fent idézett Örkény-novella első mondatára: dr. K. H. G. német kérdő mondata nyelvtanilag hibás...