Szörnyű csapás szegény Magyarországra

Borzasztó dolgok történnek, szegény, szegény Magyarország 1924 óta nem szerzett ilyen kevés aranyérmet. Szörnyű csapás ez szegény Magyarországra, mert a magyar olimpiacentrikus nemzet. A magyar azért is szeret magyarnak lenni, mert a magyar sportolók kiváló eredményeket érnek el az olimpiákon. Nagyszerű olimpiai hagyományaink vannak.

Pekingben nem nagyon sikerült akkurátusan tovább gömbölyíteni a nagyszerű olimpiai hagyományok fonalát. A 3 arany, az 5 ezüst és a 2 bronz állítólag csalódás, messze van nemcsak a Schmitt Pál-i 666-tól - Schmitt Pál mondjon le -, hanem attól is, amit mi magunk valószínűsítettünk.

Most mindenki elkezd felelősöket boncolgatni és okokat keresni, vagy fordítva. Nemcsak az olimpiai bizottságban lesz nagy a tülekedés - lmf: Schmitt Pál mondjon le -, hanem minden sportági szakszövetségben is, amely sportágak nem hozták az eredményeket. Márpedig ilyenből sok van, több, mint a nem ilyenekből, a vívástól a cselgáncson és a birkózáson át az öttusáig, ezúton kérünk elnézést mindenkitől, aki kimaradt a felsorolásból.

Nagyon sokat fognak beszélni a sportfinanszírozásról is. Arról van miért. Tele van az ország rothadó stadionokkal, koszos öltözőkkel, omladozó csarnokokkal, a fenének van kedve ilyen körülmények közé vinni a gyerekét. Megállt az idő, ideje elindítani az órát. Kinek, nem tudom, kiderül a következő pár évben. Sokan fognak mondani sokfélét.

Mondanak máris, a pénzhiány emlegetésén túl olyanokat, hogy tönkretették a sportirányítást, éppen egy volt sportminiszter, a miniszterelnök fokozta le a sportot szakállamtitkári szintre - Gyurcsány Ferenc mondjon le -, nem mehet így tovább.

De biztos, hogy ez a 3-5-2 annyira rettenetes?

A sport rég nem coubertini eszme, nem katonatisztek és iparoslegények szabadidős tevékenysége. A sport a szórakoztatóipar igen fontos, milliókat megmozgató része. Többen néznek sportot, mint amennyien popzenét hallgatnak, moziba járnak vagy pálinkát isznak. Sokkal többen.

Márpedig ha a sport szórakoztatóipari kategória, szórakoztatóiparosodnia kell, még inkább, mint eddig. Bele kell tenni a pénzt, hogy többet lehessen kivenni belőle. És hát szórakozni mindenki szeretne, ezért hatalmas tempóban bővül a mezőny.

A labdarúgáson régóta látszik, hogyan megy ez. Egyre többen művelik, a 2010-es futball-világbajnokság selejtezőin 204 ország indult. A múlt század 70-es éveiben körberöhögtük az ázsiai és az afrikai csapatokat, ma már tucatjával vannak, amelyekkel szemben nincs esélyünk. A vb-ken még nem kerültek a legjobbak közé, olimpiát már 1996-ban nyertek, döntőt játszottak ezúttal is. Magyarország mindeközben a világranglista 50. helye környékén szerencsétlenkedik, volt gyatrább is.

Ugyanez van/lesz az olimpiai sportokban is. Pekingben dettó 204 ország sportolói versenyeztek, 87 ország szerzett érmet. Jönnek fel a világ minden tájáról, mindenféle sportágban. A jamaicaiak és a kenyaiak futnak, a kaukázusiak birkóznak, a fehéroroszok kajak-kenuznak. Jönnek a semmiből, jól csinálják, okosan, tehetségesen.

Magyarország az éremtáblázat 21. helyén végzett, nem az 50.-en, ahol a labdarúgás áll. Meg kell becsülni, lesz vékonyabb is. Ha a vívók és az öttusázók körülményei nem jobbak, mint a futballistákéi, ha a futballisták hagyományai nem rosszabbak, mint a vívókéi és az öttusázókéi, miért ne záródna az olló? Ráadásul a jamaicaiak és a kenyaiak után mások is rájöhetnek, hogy bírnak futni, a fehéroroszok után másoknak is eszükbe juthat, hogy van vizük, vehetnek hajót, lapátolhatnak.

Kereshetnek pénzt, főszereplői lehetnek a szórakoztatóiparnak, tévé van mindenütt, látják őket az emberek.

Ha nemcsak szegény, szegény Magyarországot nézzük, az is kérdés, milyen volt ez az olimpia. Az, hogy nemcsak azért lett a kínaiaké, mert ők rendezték, nem vitás, nincs is róla ok értekezni. Az ellenben érdekes, hogy a dopping olimpiája lett-e ez, vagy nem annyira. Jacques Rogge NOB-elnök a játékok előtt azt mondta, az lesz - mondott más butaságokat is, például Usain Boltról, úgyhogy mondjon le -, többen fognak lebukni, mint valaha. A játékok közben fél tucatnyi sportolót kapott el a WADA - meg majdnem annyi lovat -, a töredékét a négy évvel ezelőttinek, azok zömét is azért, mert hülyén csinálták.

Ettől még nyilván mindenki azon morfondírozik, mitől ilyen jó Michael Phelps. Nagyjából három dologtól. Az egyik, hogy elképesztően tehetséges. A másik, hogy hihetetlenül sokat dolgozik. És lehet, hogy attól is, amit szed. Akármit is szed azonban, ennek az olimpiának ő volt a legnagyobb egyénisége, a yamgyökeres Bolt meg a másik. Kellenek ilyenek ipari okokból.

Kivételes olimpiát csinált Peking, mondta a záróünnepségen Jacques Rogge. Persze: pontosan olyat, mint mindenki eddig, és majd ezután mindig. Mindenesetre nem olyan nagy baj, hogy vége.