Eltűntek a szélsőségesek az országból

Nem vagyunk egyedül. Kiderült, hogy tudnak rólunk, köztünk élnek azok, akikről eddig azt hittük, legfeljebb hangyáknak látják felülről az embereket. Nem az ufókról van szó, csak majdnem. A politikusokról terjedt el a tévhit, hogy mindennapjaikat olyannyira kitölti a közpénzgyűjtögetés, frázispuffogtatás és helyezkedés, hogy nem marad idejük felmérni, mi történik a szolgálati Audi üvegén túl. Pedig a helyzet nem ilyen vészes, derült ki a napokban.

A melegfelvonulás kapcsán homokosokat emlegető Kósa Lajos ugyanis azzal magyarázta a világ szerencsésebb felén lemondást, szégyent és közutálatot okozó kijelentését: "Tíz emberből tíz nem érzi sértőnek ezt a kifejezést, nyugodtan meg lehet kérdezni az embereket."

És tényleg. A melegfelvonulás szétverésével foglalkozó tévéműsor közvélemény-kutatásában 55 százalékkal győzött az, hogy a melegeknek nem kellene provokálniuk a szélsőségeseket. És csak azért ez a laza szalonbuzizás lett a befutó, mert olyan opciók, hogy a melegeknek nem szabadna az utcára menniük, vagy be kellene tiltani a homoszexualitást biztonsági okokból nem szerepeltek a lehetséges válaszok közt.

A debreceni polgármester és főfideszes taplóságáról beszámoló Hajdú Online szavazásán a cikk kritikus stílusa ellenére is számottevő többséggel kattintotta a nép, hogy Kósa kijelentése nem volt túlzás, hiszen "csak az igazságot mondta" (60 százalék). További 20 százalék pedig a pontos fogalmazás miatt támogatta a politikust.

A Fidesz erős, de nyolcvan százalék fideszes még Debrecenben sincs. Nem szimpátiaszavazásról volt szó, hanem a nép véleményéről. Kósa pedig ismeri a népet, és tudja, az ilyen viccekkel csak nyerhet.

Témánk egyébként nem a debreceni macsó, hanem a politikus mint olyan. Aki, ugye, azért kerülhetett pozícióba, mert képes volt az aktuális trendeknek megfelelően működni. Nem véletlen, hogy az eset kapcsán néhány halovány nyilatkozaton túl nem nagyon tett semelyik párt semmit. Ez politikai öngyilkosság, vagy legalábbis az erők elfecsérlése lett volna.

Megfordultak ugyanis a dolgok, mintha visszafelé haladnánk az időben. Néhány éve még különösebb visszhang nélkül tartottak melegfelvonulásokat Budapesten, téblábolt persze néhány hülye az út mentén, de néhány hülye mindenhol van. Most viszont ezrek tüntettek mások szabadságjogai ellen. Őket hívtuk eddig szélsőségeseknek. Mögöttük viszont már ott állnak azok a százezrek, akik nem gondolják ultrának magukat, ám nem dolgoznának együtt melegekkel, vagy nem hagynák, hogy a gyerek olyanok közelében játsszon, ki tudja, még átragad. Esetleg valamiféle szolid elkülönítést tartanának helyesnek, nem az agresszió miatt, csak jobb a békesség.

Amúgy itt nem is a melegekről van szó. Hasonló a helyzet a romákkal. Néhány ezernél nincsenek többen azok a retardáltak, akik szabadidejükben fekete ruhában, zárt alakzatban szeretnek masírozni a cigánytelepek környékén. Nemzeti gárdistának nem áll be mindenki. De egyre több helyen jelenik meg az Igazságos Polgármester, aki a település biztonsága érdekében meghívja az alakulatot egy kis félelemkeltésre.

Még kevésbé észrevehetően decens polgárasszonyok kacsintgatnak a lakásvásárlásnál, megjegyezve, hogy "nincs etnikum a házban". Az aluljáróban kihelyezett cigányos plakátokról pedig az a közvélekedés, hogy a romák maguknak köszönhetik reménytelen helyzetüket.

A többség a menekülteket is utálja, legyen szó arabokról vagy pirézekről. És itt nehéz nem megemlíteni ismét Kósa Lajost, aki évek óta azzal villant a szavazók előtt, hogy nem engedélyezi a főtéren a menekültek kulturális fesztiválját.

Azért merünk kicsit sűrűbben kósázni, mert nem hibáztatjuk őt. A politikusok, polgármesterek, házfelügyelők ugyanis csak olyasmiről beszélnek, amivel szimpátiát (szavaztatot) szerezhetnek. A polgármester máshogy viselkedne, ha nem tudná biztosan, hogy ilyesmik után belevaló politikusként gondolnak rá, és nem egy balkáni taplóként, aki szorult helyzetben lévő emberek megbélyegzésével építgeti a karrierjét.

Rá kell jönnünk, hogy a szólam, miszerint az acsarkodó politikusok rántják mélybe az országot, nem igaz. Itt mi szúrtunk el valamit, de annyira, hogy a szélsőségesek el is tűntek az országból. A melegeket, cigányokat, zsidókat, menekülteket, szlovákokat, románokat, arabokat megvető, vagy csak ferde szemmel nézők lassan többségbe kerültek itt nálunk. Múlt héten több volt a homofób az Andrássy úton, mint a meleg. A jegyhiszti miatt szervezett újlipótvárosi tüntetésen ugyanannyi volt a szélsőjobbos, mint a toleranciapárti. A rádióban Vida Gábor akadémikus, mellesleg genetikus, az ágybavizeléshez hasonlítja a homoszexualitást. A bíróság felmenti a tojásdobálókat, pedig egyértelmű, hogy nem étel-ruha interakció történt, hanem mások alkotmányos jogának, a szabad véleménynyilvánításnak a szándékos akadályozása.

Ne fokozzuk. A lényeg, hogy magunkra maradtunk, a politikusok kussolnak, vagy azt mondják, amit mi akarunk. A kérdés csak az, hogy valóban ezt akarjuk-e. És ha igen, akkor mi lesz a következő lépés?