Oszoljanak, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!

Diktatúra, rendőrállam talán még nincsen, de nagyon súlyos idiotizmus van, ez tényállás.

Háromszáz rohamrendőrrel izomból széjjelverni egy ötvenfős, teljesen ártalmatlan, békés tüntetést, amelynek a célja, hogy tiltakozzon mindenféle antidemokratikus rendőri megmozdulások, tüntetés-széjjelverések, műveletiterületezések ellen - minimum dermesztő ostobaság. Azon túl meg törvénytelen, és felettébb veszélyes.

Újságírókat elhurcolni onnét, megbilincselni, bekasztnizni, az érdeklődő munkatársaknak telefonba pofátlanul hazudni, ügyvédet oda nem engedni, telefonálni nem hagyni, négy órán keresztül leülni sem engedni - súlyosan jogsértő, alkotmányellenes, cinikus, szovjet típusú köcsögség.

Nemzetes uramék pátoszát kölcsönvéve: Bogád kollégánk, akit már általános iskolás korában megfigyelt a proletárdiktatúra titkosrendőrsége némi szamizdatozás miatt, aki már tizenévesen, Krassó György csoportjának tagjaként és más ellenzéki körökben rendszeresen részt vett illegális megmozdulásokban, engedély nélküli tüntetéseken, valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után bilincsben viszik el egy olyan demonstrációról, amelynek nem is résztvevője. Amelyről csak tudósítani szeretetett volna. (Révész Máriusz Fidesz-képviselő sem gondolta volna, hogy rendőrök ájultra verik majd egyszer a főváros utcáin fényes nappal.)

Barcs Miklós, vagyis dr. Flash, Magyarország legnagyobb punkénekese és szociográfusa, aki a HVG.hu-nak készített videókat a helyszínen, és akit kollégájával együtt szintén lefogtak, valahová Kőbányára szállítottak, és hajnalig még csak leülni sem engedtek, szóval ő biztosan gondolta, neki elég keményre kristályosodott véleménye van a rendőrségről és a magyar politikai elitről a hetvenes évek óta.

Nehéz ezt az egészet megmagyarázni. Tökéletesen elhülyült, végnapjaikat élő diktatúrák szokták ilyen verébágyúzásokra ragadtatni magukat, pedig, istenem, milyen kevés ész kell ahhoz, hogy valaki megértse, ilyen esetekben csakis a verebek győzhetnek, erkölcsi erejüket és népszerűségüket megsokszorozza minden aránytalan rendőrattak.

Mondom, itt nem békésen autókat gyújtogató, tévészékházat ostromló, Molotov-koktélozó vagy hídfoglaló tömeg volt oszlatva, hanem csöndben gyertyázó alig ötvenfős szeánsz. Meg az újságírók. Miért? Azért, mert a rendőr azt mondta, menjenek már onnan. És ha a rendőr mond valamit, akkor annak úgy kell lennie. Nem ám, hogy törvény, nem ám, hogy alkotmány. Amikor a rendőr jön, akkor mindenkinek kuss van. Mire is emlékeztet ez? Nem a legsunyibb, legsötétebb Kádár-korra?

Az egyik magyarázatom kicsikét ezoterikus-okkultista, de van benne izé, ráció, mint Gyurcsók József bankszámlakivonatában: 2002 óta a baloldal mintha azon igyekezne, hogy valóra váltsa a jobbos publicisták és politikusok legsúlyosabban paranoid vízióit. Ha ügynököznek, hálózatoznak, akkor kiderül a miniszterelnökről, hogy tényleg ügynök volt, amikor hazugoznak, csalóznak, akkor a következő miniszterelnök elismeri, hogy hazudott éveken át. Most rendőrállamról beszélnek jobboldalon. Tessék.

Én most már simán elhiszem, hogy az MSZP országos választmánya teliholdkor fölveszi a pufajkát, nyakába akasztja a gitárt, és lemegy egy kicsikét darálni a Köztársaság téri kazamatákba.

A másik magyarázat némileg egyszerűbb, de semmivel sem vidámabb. Tudniillik a magyar bűnüldözés, rendvédelem, sőt az egész igazságszolgáltatás szellemi és morális állapotából következik ez a cinikus, törvénytelen, mélyen demokráciaellenes magatartás.

A sok gazdasági baj és pártbotrány közepette rendőrségre, ügyészségre, bíróságokra nem sok figyelem marad. Pedig volt néhány egészen megrázó, Tocsik- és Kulcsár-ügyekkel, költségvetési hiánnyal felérő botrány az elmúlt években: az ártatlanul elítélt Pusomáék esete, a móri ügy, amelyben annyiszor vizsgázott elégtelenre a komplett magyar igazságszolgáltatás rendőrségestül, ügyészségestül, bíróságostul, büntetés-végrehajtásostul (véletlenül nem öngyilkos lett az ügy első rendű gyanúsítottja, akitől végre talán megtudhattunk volna valamit az igazságról?!), ahányszor csak lehetett. Aztán ott a Zsanett-ügy, a közröhejbe fúlt nagy olajtárgyalás (az Energol-ügy) meg a többi. Tudta-e ön, hogy a magyar igazságszolgáltatás olyan váderedményességi mutatóval dolgozik, mint a félkemény és kemény diktatúrák? Hogy akit ma Magyarországon megvádolnak, azt szinte biztosan el is ítélik? Ugye nem. (Kivéve persze a mindenki számára nyilvánvaló maffiaügyeket, ezekben viszont az ügyszség is enyhítésért szokott fellebbezni.)

Szökőévente jó ha egy-két rendőrt elkapnak apróbb visszaélések miatt. Pedig mindenki tudja, hogy.

Nyilvánvaló, hogy tavaly október 23-án a rendőrök ártatlan emberek tucatjait verték össze, sebesítették meg gumilövedékkel. Nyilvánvaló, hogy a lehető legsúlyosabb szakmai hiba volt a véget ért Fidesz-tüntetés távozó résztvevői közé terelni az erőszakos, kődobáló, barrikádépítő zavargókat. Elítéltek valakit? Felelősségre vonták a rendőri vezetést? Nem. Ezek után tényleg azt gondolhatja bármelyik rendőr, hogy bármit megtehet. És azt gondolhatja a rendőri vezetés is, hogy akkor felel meg az elvárásoknak, ha ész nélkül oszlat.

Pedig aligha ez az elvárás. Ennyire talán még Gyurcsány sem hülye.

Rögzítsük a tényeket azért: 1988 (az még bőven proletárdiktartúra!) és 2002 között összesen nem oszlattak annyi tüntetést, mint azóta. Pont. Ezt magyarázza már meg valamelyik európai értelemben vett szociáldemokrata, ha bírja. Felkiáltójel.