Időkerék, parasztvakítás

"A kerék minden esztendő szilveszterének éjfelekor esedékes átfordítása turistákat csalogató kulturális látványosságnak ígérkezik" - írta a Magyar Hírlap 2003. május 5-én. Ehhez képest csendben fordították át éjjel a szerkezetet - ha egyáltalán átfordították, ha egyáltalán működik, ha egyáltalán van bármi jelentősége is az egésznek. Nem mintha hétköznapokon oly nagy érdeklődés lenne a Felvonulási téri buszparkoló árnyékában álldogáló izének. (Egyébként az Időkerék 2004. május elsején indult pályafutása óta is többször állt már javítás alatt, így nem nagy kunszt, ha szilveszter éjfélre tényleg leperegnek a homokszemek, azaz a különlegesen kopásálló, tiszta és páramentes, mesterségesen előállított üveggranulátum szemcséi, bocsánat.)

"A kerék mellett ponyvával letakart csörlős szerkezetet - ezzel forgatják át szilveszterkor az óriás homokórát - acéllal és üveggel fedik be, amelynek tetejére tett táblán adják a nézők tudtára, hogy mit látnak." - ezt mi írtuk 2004. május 11-én. A valóságban a csörlős szerkezet egy csúnya nejlonzacskóval van lefedve, mintha még mindig építés alatt állna.

"Az Időkerék emellett a világ egyik találkozási pontja lehet, benne ugyanis egy internetkamera működik. Aki elé áll, a világ bármely pontjára életjelt adhat magáról - írta ugyancsak a Magyar Hírlap, de hát szegény cikkíró nem tudta, hogy ez csakis a pénzkalapozás megkönnyítését célzó parasztvakítás lehetett. - A projekthez nagyszabású internetes háttér is csatlakozik, ez többek között egy négydimenziós lexikont is tartalmaz. Ebben a különböző történelmi idősíkok, események és személyiségek egymás mellé rendelhetők, segítve az oktatást. Ez a lexikon egyidejű választ ad majd arra: ki mit mikor és hol csinált, vagy mi történt a világban."

Látogassunk hát el a kerék honlapjára, lapozzuk fel a négydimenziós lexikont. "A Kerék elkészült, ez az oldal még nem. Az új rendszer kimunkálásán folyamatosan dolgozunk, s mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy elnyerje tetszésüket." Mi azzal is vitába szállnánk, hogy elkészült-e egyáltalán a nyomorúságos kerék.

Az Időkerék átfordításának ceremóniája (v. ö.: "turistákat csalogató kulturális látványosság") néhány millióból kijött volna, de sem a tulajdonos Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, sem a Miniszterelnöki Hivatalnak nem volt rá pénze, miközben a felállításhoz kétszáznegyvenmillió forint állami pénzt használtak el. (És nyolcvanmilliót a magánszférából, most kíváncsi lennék a saját zsebükből, cégük nyereségéből adakozók véleményére.) Az alkotó az Indexnek nyilatkozta: "Ha az Időkereket nem tesszük villámgyorsan fogyasztásra alkalmassá, akkor az egésznek az értelme veszik el". Nosza, a nyilatkozat óta több mint másfél év telt el, az értelem elveszett, teherautóra hát a kerékkel, vagy értékesítsék árverésen.

A Miniszterelnöki Hivatal illetékesei az avatás idején a szánkba rágták, hogy az Időkerék lehet Magyarország új szimbóluma. Hát, tényleg az lett.